Ritka madár bukkant fel a kunszentmiklósi Nagyréten

A havasi fülespacsirta a hazai pacsirtáknál némileg dekoratívabb énekesmadár, legfőbb jellegzetessége a fején található kettős tollpamacs és feltűnő fekete-sárga fejmintázata – írja a Kiskunsági Nemzeti Park.

Ezzel a madár az északi féltekén többfelé, változatos élőhelyeken fordul elő, de leginkább a gyér növényzetű, kopár vidékeket kedveli. Sivatagokban, hegyvidéken, tundrán is költ, de magyarországi előfordulásai is sztyeppi élőhelyekhez, vagy azok maradványterületeihez köthetők. Világszerte több mint 40 alfaját tartják számon.

Európában a Skandináv-félszigeten és a balkáni régió magasabb hegységeiben, Erdélyben költ. Vonuló, a telet rendszerint tengerparti régiókban tölti, de a Kárpát-medence síkvidéki területein is optimális feltételeket talál.

A Kiskunsági Nemzeti Park közleménye szerint, hazánkban a XX. század közepén még rendszeresen megfigyelhető volt kisebb-nagyobb vonuló, vagy áttelelő csapata, ám napjainkban egyre ritkábban bukkan fel vonulása során. Megfigyelései az 1980-as évektől drasztikusan megritkultak, ma már kifejezett ritkaságnak számít, a 2000-es években ez a mostani mindössze a 9. megfigyelési adata.

– A madár két napig tartózkodott november 25-26-án a kunszentmiklósi Nagyréten, ami ilyenkor a téli madárközösségek egyik kedvelt előfordulási területe. A telelő túzokcsapatok mellett rendszeresen láthatók parlagi sasok, kerecsen- és kis sólymok, gatyás ölyvek, kékes rétihéják, vagy nagy őrgébicsek – számolt be Lóránt Miklós, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi területfelügyelője.

A gyakoribb téli énekesmadarak közé tartoznak a mezőgazdasági területeken ilyenkor csapatosan mozgó sordélyok és kenderikék, a rovarevők közül a réti pityer, vagy az áttelelő mezei pacsirták egyedei említhetők, de a megfigyelést megelőzően egy másik kiskunsági „madarászcsemege”, a szintén nem túl gyakori sarkantyús sármány előfordulását is dokumentálták a nemzeti park munkatársai.