A száz éve elhunyt Mathiász Jánosról emlékeztek meg Kecskeméten

A felvidéki Ádámföldén 1838-ban született és Kecskeméten 1921. december 3-án elhunyt Mathiász János boraival, csemegeszőlőivel annak idején számos világversenyt megnyert, így a korabeli sajtó szőlőbűvésznek is nevezte. Ezenkívül – sok más egyéb mellett – arról is nevezetes, hogy a filoxéra pusztítása után Tokaj-hegyalját két alkalommal, az alföldi homokon átmentett szőlőfajtákkal telepítette újra. 3700 szőlő fajtát nemesített, ami egyedülálló a világon, ezért munkássága a „világörökség” szerves részévé vált és a Magyar Nemzeti Értéktárba került.

– Neve fényesen ragyogó csillag Kecskemét egén – méltatta Mathiász Jánost Gaál József alpolgármester a köztemetőben tartott megemlékezésen. Kiemelte, hogy az ő nemesítő és szaporító-tevékenységének köszönhető, hogy hazánkban sok területen újra lehetett telepíteni a szőlőgyökértetű miatt kipusztult szőlőültetvényeket.

Gaál József hangsúlyozta: Kecskemét mára egy járműipari központtá vált, de az agráriumnak, a kertészetnek és az élelmiszer-feldolgozásnak nagy hagyományai vannak a városban és környékén, és a városvezetésnek fontos ezen szektorok fejlesztésének támogatása is.

Hozzátette: fontos méltón emlékezni Mathiász Jánosra, hiszen munkássága is segített létrehozni a mai kecskeméti tudásközpontokat, a katonatelepi kutatóintézetet és az egyetem kertészeti és vidékfejlesztési karát, „ezekben mind ott van életműve és múltja”.

A megemlékezés végén a síremléknél koszorút helyezett el Mathiász Tivadar és felesége, Gaál József alpolgármester, Kocsis Pál, a Mathiász János Borrend elnöke, Szabó Attila, a kutatóintézet igazgatója, Kisberk Hella, a katonatelepi iskola igazgatója, valamint a Mathiász János Hegyközség és a Katonatelepi Ifjúságért Alapítvány.