Honvédként szolgált szemtanú idézte fel a forradalom leverését Kalocsán

Mára kevés időssel találkozni, aki saját szemével látta az 1956-os forradalom budapesti eseményeit, és azokról élénk emlékezettel képes részletesen beszámolni. Egyikük, Szabó László Dezső költő-publicista ünnepi beszédben idézte fel mit látott, és hogyan élte túl, amikor személyesen őt vette célba egy szovjet katona. A véres invázióról az 56-os emlékparkban rendezett megemlékezésen beszélt.

– A családom akkor Budapest XVI. kerületében, Rákosszentmihályon élt. Jómagam november 4-én a kerületi kiegészítő parancsnokságon teljesítettem szolgálatot, és a parancsnok, Deák Ferenc őrnagy mellé lettem beosztva – idézte fel a védekező magyar honvédség számára kritikus nap reggelét. Pontosan felvázolta azt a sokkoló pillanatot is, amikor a bázison tartózkodó állománnyal közölték: géppisztolyokkal nem lehet harcolni a bevonuló páncélosok ellen, ezért mindenki távozhat, a fegyverét magával viheti, vagy le is adhatja.

A költő elmesélte: gomolygó ködben, gyalog indult hazafelé, és nem sokon múlt, hogy sose érjen célba.

Útja egy szakaszán rejtett állásból nyitottak rá tüzet, ám az első sorozat pontatlan volt, így beugorhatott egy testes akác mögé. Ez a fa mentette meg az életét, mert az újabb lövések már a kabátját is feltépték. Isteni csodának tartja, hogy karcolás nélkül megúszta a támadást, ami után kivárt, majd kerítéseken átvetve magát, kertekben kúszva jutott el szülei házáig.

A háborús állapotok súlyosságát szemléltetve elárulta: a szovjet tüzérség olyan intenzíven lőtte a fővárost, hogy az állásaik közelében folyamatosan rengett a föld. Úgy véli, sokan csak azért élték túl a megszállást, mert hozzá és a családjához hasonlóan egy pincében húzták meg magukat. Szabó László Dezső szerint a hősies, de kilátástalan küzdelemben nem sok vigaszt jelentettek a nyugati világtól és az ENSZ-től érkező, lelkesítőnek szánt üzenetek, amelyeken kívül egyéb támogatás sosem érkezett.

Az ünnepség zárásaként mécsesgyújtással, koszorúkkal emlékeztek meg az '56-os események áldozatairól, akiknek a pontos száma valószínűleg sosem fog kiderülni.