kecskemét / galériával

2021.11.28. 15:25

A tiszaugi régészeti ásatásokat örökítette meg Wilhelm Laura fotográfus

Különleges fotókiállítás nyílt pénteken este Kecskeméten, a Cifrapalotában: a fiatal fotográfus, Wilhelm Laura fél éven keresztül kísérte el édesapját, Wilhelm Gábor régészt a tiszaugi ásatásra, hogy egy sajátos szemszögből megörökítse a feltárás pillanatait.

Hraskó István

Wilhelm Laura már közel hat éve fotózik, most kezdte el a fotográfia mesterszakot, és mint a Baon.hu-nak elmondta, a tiszaugi ásatás dokumentálása közben rengeteget fejlődött.

A Kis-ér parti feltárás édesapja, Wilhelm Gábor, a Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti osztályvezetője irányításával zajlott, és a kiásott leletek nyomán derült fény arra, hogy a területen, Ság faluban az avar kortól egészen a 16. század végéig szinte folyamatosan laktak emberek.

Laura édesapjával fél éven keresztül rendszeresen kijárt az ásatásra, hogy megörökítse az ott zajló munkálatokat. Havonta általában egyszer-kétszer jutott el Tiszaugra, akkor viszont minimum két napot ott töltött, és gyakorlatilag napi nyolc órában fotózott. Mivel gyerekkora óta az ő életének is része a régészet, nem volt új neki egy feltárás, viszont elhatározta, hogy a sztereotípiákon túli mozzanatokra fog koncentrálni, és egyben túllép a téma túl direkt, nyers megközelítésén, a gödrök laikusok számára átláthatatlan rengetegének lefényképezésén.

– Az ötletet az adta, hogy amikor szóba kerül apukám foglalkozása, általában kiderül, hogy kicsit túlmisztifikált elképzelése van erről az embereknek, az Indiana Jones filmekből indulnak ki, kincskeresésre, kalandokra, esetleg dinócsontokra gondolnak. Pedig a leletek mellett fontos a tárgyak előkerülési körülményeinek dokumentálása, vagy a jelenségek, régészeti objektumok, rétegek vizsgálata – mondta Laura.

Szerette volna megmutatni, kik dolgoznak egy ásatáson, kiknek köszönhetően kerülnek a leletek a múzeumokba, milyenek a hétköznapok a terepen, milyen a néha egészen szélsőséges időjárási körülmények között, de nagyon szép természeti környezetben zajló munka.

A képeken ezért az ember és a környezete kap hangsúlyt. Fontos a természet közelsége és az ember időtlensége, ahogy a több száz vagy több ezer éves múltunkkal állíthatjuk párhuzamba a mai világunkat.

– Sokat beszélgettem az ásatáson dolgozókkal, hogy közelebb kerüljek hozzájuk, és ne feszengjenek, mikor fotózok. Az elején bennem is volt sok gátlás, nem akartam őket zavarni munka közben, aztán megszokták, összebarátkoztunk. Rengeteget fejlődtem fotográfiailag, ez volt az első dokumentarista projektem volt, amivel az egyetemi felvételire is készültem, Szabó R. János mentorálásával és segítségével – mondta Laura.

– Nagyon örülök a tárlatnak, mert bepillantást enged az ásatáson dolgozó kollégáink mindennapjaiba. Azokba a mindennapokba, amelyek nemcsak a kalandról, kincskeresésről szólnak, hanem az esőről, a tűző napról, az erőfeszítésekről, a fizikai megpróbáltatásról, egymás segítéséről, a sikerélményekről, a megtalálás öröméről, a precizitásról, a tudományos igényességről, vagy a természet szépségéről. Ezek a képek hangulatokat és érzelmeket közvetítenek felénk – mondta köszöntőjében Szabóné Bognár Anikó, a múzeum szakmai igazgatóhelyettese.

A kiállítást Kis Péter fotográfus is méltatta, a megnyitó további különlegességeként Lewis Armstrong egyik dalát fújta el trombitán Sajó Dániel, akit basszusgitáron nem más, mint Wilhelm Gábor kísért. A Rétegek 46N 20E című kiállítás január 30-ig tekinthető meg, hétfő kivételével minden nap 10–17 óra között a Cifrapalotában.

Ezek is érdekelhetik