Miniszteri elismerést kapott szolgálatáért Hegedűs Róbert Jenőné

Kevesen mondhatják el magukról, hogy negyven év kitartó munka után első munkahelyükről mennek nyugdíjba. Hegedűs Róbert Jenőné azon ritka emberek közé tartozik, aki négy évtizeden át kitartott a gátéri emberek, a gátéri közügyek mellett. Magas szakmai színvonalon végzett munkáját és emberszeretetét ismerték el a Belügyminisztérium díjával. A főtanácsos a baon.hu érdeklődésére elmondta, nagy megtiszteltetés volt számára a díj, de munkatársai elismerése, amit a felterjesztésben írtak, még jobban esett neki.

Hegedűs Róbert Jenőné Margit 1981-ben érettségizett a félegyházi Közgazdasági Szakközépiskolában, utána helyezkedett el szülőfalujában, a polgármesteri hivatalban mint ügyintéző. Az elmúlt negyven év alatt szinte minden területen dolgozott, mivel nagyon kevesen voltak, mindenbe bele kellett tanulnia. Nagyon sok kihívásnak kellett megfelelni, hiszen folyamatosan változott a közigazgatás. Amikor elkezdett dolgozni, még a telefonhívást a postán kapcsolták, és lehet, hogy csak másnap tudtak a hívott féllel beszélni. Még stencillel másolták a testületi határozatokat, amiket először írógépen legépeltek. Az orruk hegye is tintás volt. Aztán folyamatosan jöttek az új számítógépes programok, amik sokszor feladták a leckét, volt hogy éjszakákat sírt miattuk, emlékezett vissza a régi szép időkre Margit. Azt is elmondta, hogy pályafutása során mindig arra törekedett, hogy minden ügy mögött meglássa az embert. Pályája elején még nem volt családsegítő szolgálat, így a szociális területen is sok tapasztalatot szerzett: ha kellett, hagyaték és segély ügyében intézkedett, válási papírokat, kérelmeket intézett. Akkoriban az eboltást és a tüdőszűrést is a hivatal dolgozói bonyolították. Később szociális ügyintézőként mozgáskorlátozottak ügyeit, gyermekvédelmi támogatást, gyámügyeket intézett.

– Olyan is előfordult, hogy gyerekeket kellett kiemelni a családból és nevelőszülőknél elhelyezni – sorolta a főtanácsos, akit annyira megviselt a gyermekek családból való kiemelése, hogy később szociális munkás szakon diplomát is szerzett, hogy még jobban megismerje ezt a területet. – Nem volt egyszerű a tanulás család és munka mellett, de megérte, mert sokat változott a szemléletem, a hozzáállásom, segítette a döntéseimet, amit addig a jó szándék vezérelt, később azonban szakmailag is alá tudtam támasztani – érvelt Hegedűsné. Azt is megtudtuk róla, hogy 1983-tól anyakönyvvezető is volt. Mint mondta, az esketéseket nagyon szerette, a halálesetek anyakönyvezése viszont nagyon megviselte, hiszen mindenkit személyesen ismer a faluban, még úgy is, hogy a szomszédos Pál­monostorára ment férjhez, és ott alapított családot. Onnan járt át minden nap a gátéri hivatal­ba.

Mindig akadt egy újabb ügy

Margit arról is őszintén mesélt, hogy a negyven év alatt természetesen megfordult a fejében, hogy más, kifizetődőbb munkát keres, de valami mindig marasztalta. Mindig akadt egy újabb ügy, egy újabb dolog, amit még végig akart csinálni. Azt hiszem, a szíven mélyén soha nem is akartam innen elmenni. Sokszor végiggondoltam, hogy jól döntöttem-e, amikor maradtam, de mindig arra jutok, hogy igen, mert volt sikerélményem. Elégedett vagyok, azt hiszem, erre születtem, ezt kellett csinálnom. Olyan szerencsém volt, hogy mindig olyan munkatársak vettek körül, akikkel nagyon szerettem együtt dolgozni, akikre mindig számíthattam. Arra is büszke vagyok, hogy emelt fővel mehetek végig Gátéron, hiszen mindig arra törekedtem, hogy segítsek a falubelieknek – fogalmazott Hegedűsné, aki bár nyugdíjba vonult már, de még bejár dolgozni, hogy betanítsa az utódját. Azt is elmondta, mozgalmas nyugdíjas éveket tervez. Három unokája van, akikkel még több időt szeretne tölteni. Nagyon szeret varrni, és már sok-sok varrnivalót összegyűjtött. Ugyanakkor azt reméli, hogy a barátaira is több ideje jut majd.