Közösségépítő és egészségmegőrző szerepe is van a szenior örömtáncnak

Kocsisné Móczár Julianna és gátéri tánccsoportja nemrég a pálmonostori falunapon mutatkozott be. Az asszonyokból álló csoport kezdeti félénksége a közönség bátorító tapsa után szertefoszlott, és vidám, zenés előadásukkal hatalmas sikert arattak. Pálmonostora után felléptek Kiskunmajsán is, hiszen rendszeresen hívják őket, hogy másoknak is kedvet csináljanak a jó hangulatú, közösségépítő foglalkozásokhoz.

Kocsisné Móczár Julianna nyugdíjba vonulása után sem akart tétlenkedni, folyamatosan kereste a számára megfelelő elfoglaltságot. A szenior örömtáncról a tévében hallott először, és nagyon megtetszett neki, ahogy Csirmaz Szilvia, a szenior örömtánc mozgalom magyarországi vezetője beszélt a mozgás, öröm és agytorna egységéről. Ezután

egyik budapesti barátnője elhívta egy foglalkozásra, ahol olyan jól érezte magát, hogy azonnal beleszeretett az örömtáncba.

– Úgy jöttem haza, hogy ezt szeretném folytatni, ezért elkezdtem kutatni, hogy hol van Félegyházához a legközelebb szenior örömtánc. Így csöppentem a kecskeméti csoportba, ahová minden pénteken átjártam. Közben megfogalmazódott bennem, mi lenne, ha megtanulnám és oktatnám itt Félegyházán. Így elkezdtem Budapestre járni szeniortánc-oktató tanfolyamra – mesélt a kezdetekről Julianna, aki ezután nem sokkal elkezdett örömtáncórákat tartani a Szakmaközi Művelődési Házban és a környező településeken is, így Pálmonostorán és Gátéron. Ma már Jászszentlászlón és Kiskunmajsán is örömtáncra tanítja a szépkorúakat.

Kocsisné Móczár Julianna őszintén beszélt arról is, hogy többet készül ezekre a táncórákra, mint korábban egy szakmai órára. Mint mondta, a táncleírásokat szigorúan be kell tartani, ezért otthonában rendszeresen gyakorol az egyik rokonával, aki nem szeret közösségbe járni, viszont szeret táncolni. Vele együtt tanulja meg a táncokat, mielőtt kiáll a tanítványai elé. Azt is elmondta, hogy számára azért fontosak ezek a foglalkozások, mert ezáltal örömet tud szerezni másoknak.

– Igyekszem olyan hangulatban, olyan stílusban tartani a foglalkozásokat, hogy ott mindenki jól érezze magát. Azt látom, hogy ennek a korosztálynak nagyon kevés lehetősége van arra, hogy kikapcsolódjon, közösségben legyen. Ezért is tartom fontosnak a szenior örömtáncot.

Bárhol járok az országban, ott elmegyek örömtáncolni, azért, hogy lássam, mások hogy csinálják.

Azt tapasztalom, hogy ahol már több éve rendszeresen együtt táncolnak, nagyon jó közösségek alakulnak ki – sorolta tapasztalatait Julianna, aki úgy véli, korosztálya is megérdemeli, hogy legyen a héten néhány olyan órája, amikor elfelejti a világ összes baját.

– Ezeken a foglalkozásokon mindenki a koreográfiára összpontosít, ami valóban segít a kikapcsolódásban. Ha elkalandoznak a gondolataink, akkor biztosan elrontjuk a koreográfiát. Ezek a foglalkozások amellett, hogy örömet okoznak, átmozgatják a táncosok testét, kitűnő agytorna is egyben. A zene lélekemelő hatása pedig köztudott – érvelt Julianna. Arra is felhívta a figyelmet, hogy foglalkozásaikhoz bármikor csatlakozhatnak a kortársak, nem kell hozzá tánctudás, csak egy kényelmes cipő. Bizonyított tény, hogy a rendszeresen végzett szenior örömtánc jelentősen késlelteti a demencia folyamatát és az Alzheimer-kór kialakulását. Ezért azt javasolja minden kortársának, hogy biztassák egymást, karolják fel a bátortalanokat, és együtt próbálják ki ezt a kellemes és nagyon hasznos táncformát.

Az örömtáncot ülve is végezhetik az idősebbek

A szenior örömtánc kimondottan az idősebb korosztály számára kitalált, forradalmian új, közösségi mozgásforma. A nyugat-európai országokban már 45 éve működik, de hazánkba csak néhány éve jutott el. Nagy előnye, hogy mozgássérült, kerekesszékes emberek számára is van szeniortánc. Nekik dolgozták ki az úgynevezett ülve táncolást, amit az országban több helyen is gyakorolnak.