A kórház helyett a családorvosi alapellátást választotta a főorvos

– Miért hagyta ott évtizedek után a megyei kórházat? – kérdeztük dr. Pétervári László izsáki családorvost.

– Bár a kórházban dolgoztam évtizedeket, mindig ott motoszkált bennem a gondolat, hogy kipróbálnám magam az alap­ellátásban. Vártam a lehetőségre, Izsákon adódott egy helyzet és most itt vagyok. Másrészt az is igaz, hogy úgy éreztem, ennyi idő után lassítanom kell, visszább kell venni a fordulatból. Tudni kell, hogy a kórházi feladat jelentősen megnövekedett, főleg az utóbbi időszakban. Most egy másik területen próbálom ki magam, amely nem kisebb feladat, hanem inkább más jellegű. Kihívást jelent az izsáki munka.

– Nem csodálkoztak a kollégái, hogy 29 kilométerre ment dolgozni Kecskeméttől?

– Amikor elmondom a váltás okát, akkor mindenki azt mondta, hogy jól csináltam. A kórházi tempóból egy kicsit vissza kellett vennem. Nincs titok.

– A család könnyen elfogadta a döntését?

– A lányaim és a feleségem elfogadták és támogatták a döntésemet.

– Nem hiányzik a kórházi munka?

– Nem, mivel nem jöttem el onnan végleg. Havi egy alkalommal ügyelek ott, egy napon. Délután 15 órától másnap reggel 8 óráig a megyei kórház szülész-nőgyógyász osztályán. Minden hétfőn és szerda délelőtt pedig kórházi szakrendelést, genetikai tanács­adást végzek.

– Nem túl nagy a 2600 fős körzet Izsákon?

– Egy saját körzet mellett felügyelek egy másikat, ott ugyanis helyettesítek. A saját körzetemben 1500, a másikban 1100 körüli a páciensek száma. A két körzet nem kevés, de meg lehet oldani a munkát.

– Nem lett volna jobb Kecskeméten maradni?

– Elvileg ott nincs szabad körzet, annak ellenére, hogy a háziorvosok többsége nyugdíjas vagy a korhatárhoz közelít. Egész Magyarországon gond az idősödés, a kollégák átlagkora 59-60 év. Kecskemétben nem gondolkodtam. Most Izsákon két nap délután, három nap pedig délelőtt praxisonként egy-egy asszisztensnővel dolgozom. Ők jól ismerik a betegeket, nagyon sokban segítik a munkámat. Egyébként a korábbi munkámnak köszönhetően jó néhány embert már ismertem, sőt több olyan pácienssel is találkoztam, akik nálam születtek.

– Mesélne önmagáról?

– Kiskőrösi vagyok, és Szegeden, a Ságvári Endre Gimnáziumban tanultam, amely a JATE gyakorlóintézménye volt. Egy kiváló középiskola ma is, ahol nemcsak a tanárok voltak jók, de a gyakorló tanárjelöltek is. Ha valaki odafigyelt az órákon, akkor jó eséllyel írta meg eredményesen a felvételit. Majd felvettek a SZOTE orvosi karára, ahol 1985-ben végeztem. Ezt követően kerültem Kecskemétre, a megyei kórházba, ahol több mint három évtizedet dolgoztam szülész-nőgyógyászként.

– A koronavírus elleni átoltottság milyen szinten van az ön betegei között?

– A páciensek több mint a fele felvette a vakcinákat, ez a megyei átlagnak felel meg. Egyébként minden csütörtökön oltjuk a betegeket, hetenként 18 személy kap vakcinát. Van olyan páciens, aki már a harmadikat kapja. Igaz, a többségük az idősebb generációhoz tartozik, ők már több mint 60 évesek. Az oltásra várók kétharmada a harmadik vakcinát veszi fel. Mindenkitől megkérdezem, be van-e oltva, ugyanis most légúti betegségek terjednek hetek óta. Ez a fő panasz, amivel jönnek a betegek. Ezek a tünetek átfedésben állnak a Covid betegséggel. Ha nem vették fel az oltást, akkor PCR-tesztet kérünk, a mentőszolgálat munkatársai kimennek a címre és leveszik a mintát, amelyet megvizsgálnak.

– Októberben szokták kezdeni a klasszikus influenza elleni oltásokat, megérkeztek a vakcinák?

– Még nem, az érdeklődés viszont egyre nagyobb. Sokan ezt is szeretnék felvenni.