Lakodalmak százait tette emlékezetesebbé a solti Lóki Lukács

Lóki Lukács úgy emlékszik, hogy mindig tudott és szeretett is beszélni, kitűnt erős hangjával a többiek közül. Jó tanuló is volt, ezért nagybátyjában és unokatestvérében vetődött fel először az ötlet, hogy vállalja el a vőfélyi feladatokat egy családi lakodalomban. Mivel neki is mindig tetszettek a vőfélyek szövegei, ezért elkezdte ezeket összegyűjteni, régi vőfélyektől elkérni, és kis füzetecskébe leírni. Így történt, hogy 1962-ben szüret után levezényelte az első lakodalmat. A bemutatkozás olyan jól sikerült, hogy ezt követően folyamatosan jöttek a felkérések. Negyvenkét éven keresztül, 1962-től 2004-ig nagyon sok ifjú pár lakodalmát irányította a legnagyobb odafigyeléssel.

– Az esemény előtt mindig beszéltem az örömszülőkkel és az ifjú párral, akik elmondták az elvárásaikat. Ezután teljes bizalmat kaptam tőlük, amellyel én sohasem éltem vissza. A lakodalom lebonyolítása teljes embert kíván, mert a vőfély feladata, hogy gondoskodjon az emberek szórakozásáról, kiszolgálásáról és az egész esemény irányításáról. Ennek érdekében együtt kell működni az örömszülőkkel, az ifjú párral, a szakácsokkal és a zenekarral egyaránt. Mikor elkezdtem a vőfélységet, akkor még leginkább sátras lagzik voltak, külön a lányos és külön a fiús háznál.

Mindkét helyen volt násznép, főzés, zenekar és násznagy is. Az esküvői szertartás helyére a két házból külön-külön érkezett meg a násznép és a jegyespár is a vőfélyek vezényletével. Az esküvő után az ifjú pár a vőlegényes házhoz ment vissza, ahova éjfél után érkezett meg egy kisebb csapat a menyasszonyos házból a vőfély vezényletével, kikérni az ifjú párt. Miután ez sikerrel járt, átvitték őket a lányos ház násznépéhez, és ott folytatódott a mulatság – emlékezett vissza Lóki Lukács.

A negyvenkét év alatt sokat változtak a szokások. A sátras lagziktól eljutottak a kultúrházas, éttermes lakodalmakig, amelyekben már az egész násznép egy helyen mulatott.

– Természetesen ehhez igazítottam a vőfélyszövegeket is. Én magam is írtam verseket, amelyeket azután az aktuális helyzetnek megfelelően mondtam el. Minden lakodalom más és más, mert mások az emberek is. Van egy alapszöveg, de emellett sokféle verses rigmus volt, többnyire minden helyszínen mást mondtam. Nagyon sok településen voltam, mondhatni szinte bejártam „kishazánkat”. Eljutottam Solttól távoli településekre, például Egerbe vagy Pécsre is, a kertvégi sátraktól az első osztályú éttermekig, sok helyre – fogalmazott Lóki Lukács.

A vőfély ezeket a felkéréseket úgy kapta, hogy látták a lakodalomban végzett munkáját és megfelelőnek ítélték. Az akkori időkben szájról szájra terjedt az ajánlás, aki nem úgy teljesített, azt nem kérték fel. Mindig saját autóval ment, vigyázott arra, hogy józan maradjon.

– Mivel a vőfélyen nagyon jelentős részben múlik a lakodalom sikere, ezt mindig szem előtt tartottam. Voltak olyan évek, amikor szinte minden hétvégén utaztam. Szerencsére ezt meg tudtam tenni civil foglalkozásom mellett, ami az autószerelés volt. A feleségem, családom is támogatott ebben, ami azért is volt fontos, mert általában elmentem otthonról szombat reggel és csak másnap, vasárnap jöttem haza. A lakodalomban szokás, hogy egy szalagot kötnek fel a vőfélybotra, amire ráírják a házasulandók nevét és az esküvő dátumát. Ezenkívül a vőfély még egy kötényt is kap. Ezeket mind összegyűjtöttük, mondhatni több zsákot is megtöltenek ezek az emlékek. Szívesen csináltam, mert nagyon szerettem az embereket, főleg a gyerekeket, szívesen szórakoztattam őket. Sokszor fordultak elő váratlan események is, amelyeket meg kellett oldani úgy, hogy a násznép ne vegyen észre semmit. Ez is az én feladatom volt. Bármilyen helyzetben, bármilyen probléma esetén a vőfélynek fel kell találnia magát. Visszatekintve erre a negyvenkét évre úgy gondolom, hogy érdemes volt csinálni, szerettem, sok élményt adott, szép évek voltak – mesélte a vőfély.

Továbbadta a tudását

Lóki Lukácsnak sikerült továbbadni negyvenkét éven keresztül megszerzett gazdag tudását, bár utódját nem a családon belül találta meg. Egy solti fiatalember, ifj. Szondi Miklós kereste meg nyolc évvel ezelőtt, akinek örömmel adta át összes tudományát, verseit és mindazt a sok-sok tapasztalatot, amelyeket négy évtized alatt összegyűjtött.