Máig őrzik Faragó András operaénekes emlékét

A pandémiás helyzet miatt a csaknem két évtizedre visszanyúló baráti találkozó idén nem valósulhatott meg, ám a technika segítségének köszönhetően a múltidézés nem maradt el.

Faragó András tehetségére kántortanító édesapja figyelt fel. A fiatalember a budapesti Zeneakadémián végezte el tanulmányait, első fellépése a Vígoperában volt. Két évvel később már a Magyar Állami Operaház magánénekeseként tevékenykedett. Elsősorban Wagner- és Verdi-operákban játszott. A kékszakállú (Bartók: A kékszakállú herceg vára) szerepét Európa és Amerika számos operaházában és hangversenytermében sikerrel énekelte.

– A közismert művésszel édesapám révén kerültem kapcsoltba, a barátság haláláig tartott. Faragó András nemcsak kiváló operaénekes, hanem egyben remek ember is volt. Kollégái és tisztelői kérésére jött létre húsz éve az első találkozó, melynek akkoriban még a szülőfalu, Fülöpszállás adott otthont. Néhány évvel később már nálam, a Felső-­Kiskunsági Emlékek Házának falai között gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk a Magyar Állami Operaház egykori magánénekeséről. Faragó Andás hihetetlen népszerűségét jelzi, hogy halála után harminc évvel is nagyon sokan eljönnek, hogy felidézzék alakját – fogalmazott Székely Gábor.

Faragó András hagyatéka Székely Gábor gyűjteményének egyik értékes részét képezi. A tárgyak Fülöpszállás hely- és kultúrtörténeti emlékeit gazdagítják.

– Faragó András pályájának meghatározó emlékeit rám hagyományozta. Közülük talán a legértékesebb a Márk Tivadar tervei alapján készült Borisz Godunov-jelmez. A művész utolsó fellépőruhájának a baráti találkozók alkalmával is központi szerepe van. A résztvevők nem mulasztják el a lehetőséget, hogy magukra öltsék a díszes jelmezt – mondta el lapunk érdeklődésére Székely Gábor, a Felső-­Kiskunsági Emlékek Háza létrehozója.