Két növendéket avatott szerpappá a kalocsai érsek

A felszentelésre váró Csuja Gergely Zoltán és Farkas Tibor papnövendékeknek Szent Györgyöt is mintaként ajánlotta: a korábbi katona boldogan szegődött Krisztus szolgálatába, és halt érte vértanúhalált, 303-ban.

Bábel Balázs szerint sokan választják védőszentjüknek Györgyöt, akihez az egyházművészet vagy a népművészet ugyancsak kapcsolódik, és a magyar történelem általában is kötődik hozzá, hiszen az alakja Szent Márton társaságában megjelenik Szent István lobogóin, Károly királyunk lovagrendet alapított a nevével, Szent Gellért pedig neki szentelte fel az első hazai templomot. Az érsek arra intette a felszentelteket, hogy a kereszténység lényege hirdetni a feltámadt Krisztust – ez kiemelt feladata a szolgáló papságnak, még olyan körülmények között is, amikor „üldözést kell elszenvedni”. Mivel az utóbbi néhány évtizedben sokan elhagyták a megváltót, még inkább kimagasló a mai papok hitvallása.

A megjelent hívekhez szólva az érsek figyelmeztetett: a világ sokfelé csábít a hűtlenség és tagadás útjára, de nekik Jézusnál kell megtalálniuk életük értelmét. A megvallott hitnek személyesnek, őszintének és hűségesnek kell lennie, hisz a hit ad új erőt a jó cselekedeteknek, amelyek hit nélkül kiüresednek.

A mise folytatásában a papjelöltek ígérettétele következett, illetve a kézrátétellel és imával történő felszentelés, amivel a növendékeket a szerpapok sorába emelte az érsek. Csuja és Farkas ezt követően ölthették fel szent öltözéküket, a dalmatikát, illetve átvehettek egy-egy kötetet az evangéliumból, ami azt jelképezte, hogy megkapták különleges küldetésüket annak hirdetésére. A felszentelt papok egyelőre a nevelőintézetükbe tértek vissza, de rövidesen megkapják hivatalos megbízásukat is a lelkipásztori gyakorlatra.