Dr. Szabó Attiláné dr. Erdélyi Erzsébet

2021.04.02. 20:00

Arany Érdemkereszttel ismerték el a nagykőrösi szakember munkáját

A nyelvészet, a helytörténet és a néprajz területén folytatott több évtizedes, szerteágazó kutatói-oktatói munkája, valamint ismeretterjesztő tevékenysége elismeréseként dr. Szabó Attiláné dr. Erdélyi Erzsébet, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának óraadó tanára, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének nyugalmazott főiskolai docense részére Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést adományozott Áder János köztársasági elnök március 15-én. A kitüntetettel beszélgettünk az elismerése kapcsán.

Horváth Péter

Dr. Szabó Attiláné dr. Erdélyi Erzsébet a névtan mellett a mai napig kitart

Fotó: Horváth Péter

– Mit jelent önnek a közelmúltban adományozott állami kitüntetés?

– Az örömön túl egyfajta összegzésre is lehetőséget adott: mit is értem el a pályámon, melyek voltak az irányvonalak, a prioritások, melyik területen meddig jutottam. Tulajdonképpen egykori ELTE-s főnököm, a nagyra becsült és szeretve tisztelt Grétsy László professzor úr – távolról követve a pályámat – még 20 évvel közös oktatómunkánk után is sokkal világosabban, nagyobb rálátással foglalta össze kitüntetésre felterjesztésében mindazt, amit én hosszú éveken át inkább ösztönösen, a pillanatnyi érdeklődéstől indíttatva végeztem. A díj indoklásában ez a summázata tevékenységemnek: „szerteágazó kutatói-oktatói munkája, valamint ismeretterjesztő tevékenysége” – ennek elismeréseként kaptam ezt a rangos kitüntetést. Nem szeretném untatni a kedves olvasókat hosszas felsorolással; aki a Magyar Tudományos Művek Tárában felkeres, láthatja, hogy meglehetősen változatos tema­tika jellemzi a publikációs listámat.

Dr. Szabó Attiláné dr. Erdélyi Erzsébet a névtan mellett a mai napig kitart Fotó: Horváth Péter

– Milyen hatások vezették a nyelvészeti, néprajzi és helytörténeti kutatások felé?

– A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, ahol magyar–latin szakos diplomámat és doktori címemet szereztem, csodálatos tanáraim voltak. Csak néhányukat említem név szerint. A nagy irodalmi triász: Bán Imre, Julow Viktor, Barta János, a kitűnő nyelvészek: Papp István, Kálmán Béla, Sebestyén Árpád, Nyirkos István, a klasszika filológia doyenje: Borzsák István, de legalább ugyanennyi névvel lehetne még kiegészíteni a kiválóságok sorát. Ennek az lett a következménye, hogy hol az egyikük, hol a másikuk vont bűvkörébe, hol az irodalom, hol a nyelvtudomány vagy épp a latin nyelv és irodalom ejtett rabul. Még szakdolgozati témát is alig tudtam választani. Végül egy jól sikerült diákköri dolgozat könnyítette meg a döntést: Berzsenyi költészeténél maradtam, de már akkor tudtam, hogy a magyar nyelvészet végigkíséri majd a pályámat. A doktori disszertációmat is névtanból írtam. A néprajzot von Haus aus hoztam magammal, Erdélyi Zsuzsanna nevét elég megemlítenem, a helytörténettel való foglalkozást pedig Nagykőrösre kerülésem indukálta. Levéltáros férjem segített megismerni előbb Nagykőrös gazdag múltját, majd a kecskeméti levéltár kincseit is felfedezhettem kalauzolásával.

– Milyen főbb kutatási területei voltak és vannak jelenleg is?

– A névtan mellett a mai napig kitartottam, hiszen ez csodálatosan gazdag világ. Nagykőrös és Kecskemét utcanevei­ből kiadványaim is születtek. Emellett több mint 10 éven át foglalkoztam a határon túl élő vagy hazatelepült magyar költők-írók bemutatásával: a velük készült több száz interjúból és irodalmi szemelvényből Nobel Iván szerzőtársammal 12 könyvet és két CD-ROM-ot állítottunk össze. Oktatómunkám során szakmetodikai kérdésekkel foglalkoztam, tankönyvreferensként pedig a tankönyvelemzés és -kutatás terén kellett behatóbb ismeretekre szert tennem. Különösen hasznosnak bizonyultak ezek Nagykőrös helyismereti kézikönyvének írásakor (Kőrös körül körös-körül), így segítségére lehetek a nagykőrösi diákoknak helytörténeti ismereteik megszerzésében.

– Hogyan kapcsolódtak össze e tudományterületek munkája során?

– Közhelynek számít ma már, hogy minden mindennel összefügg. Bármennyire is atomizálódik a világ, egy titkos háló mégis összetartja; a mélyebb rétegekben a szálak összefonódnak. A névtani kutatások során a helytörténet megkerülhetetlen, de a néprajzi vonatkozások sem hagyhatók figyelmen kívül.

– Melyek pályája mérföldkövei? Milyen pályaívet tudna meg­rajzolni?

– A tokaji gimnáziumban értek az első sikerélmények. Dr. Kiss Lászlóné, kedves magyar szakos osztályfőnököm és férje friss pályakezdőként ambiciózusan, nagy tudással és szeretettel egyengette az utamat. Az ő biztatásukra mertem vállalni az akkor még szinte teljesíthetetlennek tűnő egyetemi felvételit. Az egyetem aztán megerősített, a doktori cím megszerzés után pedig kinyíltak a tudományos élet kapui számomra. Az ELTE és a Károli Gáspár Református Egyetem magas szintű oktatói-kutatói munkát várt el tanárai­tól, ennek igyekeztem mindig megfelelni.

Pályafutásom során mindig azzal foglalkozhattam, amit szeretek, sosem kellett keretek közé szorítani az érdeklődésemet.

Folyamatosan megismerkedhettem addig ismeretlen területekkel. Szinte minden érdekelt, a tudomány izgalmas, titokzatos világa mindig új területekre ragadott, ennek köszönhetően lehettem szellemileg sokarcú. Jó érzéssel tölt el, hogy alapító tagja és elnöke lehettem a tíz évig működő Arany-Híd Baráti Körnek, mellyel az Arany-kultuszt ápoltuk és népszerű összejöveteleken hoztuk közelebb egymáshoz a nagykőrösieket.

– Min dolgozik jelenleg?

– Az utóbbi években családtörténeti kutatásokat folytatok, így született meg két jeles nagykőrösi família: a Beretvás, majd a ’Sigray család néhány generációját bemutató összefoglalás (az utóbbi társszerzője dr. Szabó Attila volt). A genealógia rendkívül izgalmas terület, nem véletlenül vált ilyen népszerűvé napjainkban. A nyelvészet terén most inkább gyakorlati jellegű feladataim vannak: a Károli Gáspár Református Egyetem Főiskolai Kara, ahol jelenleg óraadóként tanítok, vállalta a Simonyi Zsigmondról elnevezett Kárpát-medencei helyesírási verseny digitalizált formában történő megrendezését, egy remek csapat tagjaként ehhez készítek feladatokat. Cikkek írása, előadások tartása, zsűrizések egészítik ki oktatói tevékenységemet.

– A tudományok mellett fontos szerepe van az életében a zenének.

– Igen, muzikális családból származom. Édesapám gyönyörűen énekelt, és noha sosem tanulta, a templomi orgonán játszott. A bátyámnak jazz-zenekara volt. A család vasárnaponként otthon zenélt, apám dobolt, a bátyám fúvós hangszeren játszott, én pedig a bátyám által készített piros elektromos gitáron. Igazi családi örömzenélés volt. Ma két kórusban énekelek, sok zenét hallgatok és koncertekre járok, de ezekre most sajnos nincs lehetőségem. Itthon van egy szintetizátorom és a magam kedvtelésére időnként leülök mellé játszani. Mondhatom, hogy a legjobban kikapcsol. Zenei mindenevő vagyok, de leginkább a bécsi klasszikusokat szeretem hallgatni és játszani, számomra Mozart Requiemje a csúcs. A zene olyan, mint a költészet: nem lehet nélküle élni. Vagy ha lehet is, minek?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában