Sikerült felújítani a kisemmizett kalocsai asszony házát

Véget ért a kálváriája annak a kalocsai nőnek, akit a saját rokonai juttattak koldusbotra, miután önkényesen beköltöztek hozzá és teljesen lelakták az otthonát. Az alkoholproblémákkal küzdő hozzátartozókat – akik nem mellesleg éveken át el is tartatták magukat az asszonnyal – csak rendőri segítséggel sikerült elkergetni. A bűzlő, állati tetemektől és ürüléktől, illetve más hulladékoktól teljesen tönkrement épületet két ismerős kőműves vette kezelésbe.

Marokity Milán és Horváth Milán Sándor hónapokig dolgozott a házon – teljesen ingyen, sőt, saját zsebből is sokat költve –, illetve országhatárokon túlnyúló adománygyűjtést szervezett.

A neve elhallgatását kérő nő hírportálunknak elmesélte: a megpróbáltatásai körülbelül három éve kezdődtek, amikor annyira rosszul lett, hogy az ágyból sem tudott felkelni. Csontritkulással, szívproblémákkal és súlyos szembetegséggel küzdött, így folyamatos segítségre szorult. Vesztére nem a megfelelő rokontól kért segítséget, mert az illető csak kihasználta. Beköltözött hozzá az élettársával együtt, és gondoskodás helyett a nyugdíján élősködött. A pár teljesen elhanyagolta az ingatlant, több tucat kóbor macskát tartottak, sohasem takarítottak vagy mosogattak, a kommunális hulladékot is csak a sarokba tolták. A szemeteléssel, a bent tartott állatokkal, felhalmozott ételmaradványokkal súlyosan beszennyezték a házat, a tulajdonost pedig fenyegették, bántalmazták, zsarolták. A kálvária végére egy külföldön élő rokon kalocsai ismerősei, a fent írt kőművesek tettek pontot, amikor a határozott fellépésüknek és a rendőrségi feljelentéseknek köszönhetően végül elkergették a súlyos alkoholizmussal küzdő hozzátartozókat.

– Iszonyatos körülmények uralkodtak, szennyezett volt minden. A berendezés, a padló, a fal, a mennyezet. Összeegyeztethetetlen volt azzal, hogy itt emberek élnek. A ház mostanra lakható állapotba került, csak kisebb simítások kellenek még: függöny, függönykarnis, néhány takaróléc felhelyezése, de ezek már elenyésző apróságok

– fogalmazott Marokity Milán.

– A legnagyobb feladat a hulladékok, a tönkrement bútorok és háztartási cikkek elszállítása, a fertőtlenítés, majd a burkolat és a falazat helyreállítása volt – összegezte.

A kőműves felidézte, hogy miután a Facebookon segítséget kért az emberektől, nagyon hamar és sokan jelentkeztek, kizárólag tárgyi felajánlásokkal, mert előre kikötötték, hogy pénzt nem fogadnak el. Egy Angliában élő férfi a kalocsai rokonain keresztül vásárolt laminált padlót az egyik szobához, míg egy Németországba elszármazott nő bátyai házának teljes konyhabútorát ajánlotta fel. Ingyen vállaltak munkákat az ingatlanon víz-, villany- és gázszerelők, sőt, egy optika szemvizsgálatot és szemüvegkészítést is ajándékozott, így segítve a szinte teljesen megvakult nyugdíjast.

A házat nem mellesleg adományokból sikerült újra berendezni. Az emberek bútorokat, háztartási gépeket, egyéb eszközöket bocsátottak az idős nő rendelkezésére.

A szakember kérésünkre megbecsülte, hogy csak a felújítás mekkora anyagköltséget emésztett volna fel, ha az asszonynak kellett volna kifizetnie. Először takarítóvállalkozástól kért ajánlatot, amit nem tudott elfogadni, lévén egymillió forint alatt képtelenség lett volna felszámolni a súlyos állapotot. E helyett a társával együtt vállalta be a lomtalanítást és fertőtlenítést. Sósavból és fertőtlenítőszerből több mint 400 litert használtak el (járulékos költségként több vegyvédelmi ruhára és munkabakancsra is szükség volt), építőanyagokból pedig több mázsát. Összességében legalább 3-4 millió forint értékben használtak fel anyagokat, ezenfelül napi 5-6 munkaórát szántak a ház megmentésére, három hónapon át. Marokity Milán hálásan megköszönte a segítséget az ország minden tájáról vagy külföldről jelentkező adományozóknak, és jelezte: aki esetleg tartós élelmiszert még fel tudna ajánlani, az jelentkezzen nála, a Facebookon üzenve.