Kalandos út volt gyalogosan hazatérni a hadifogságból

Az 1921. február 1-én született Podruzsik Gyuri bácsinak elmondása szerint nem volt könnyű élete. Apostagi édesanyja Ráckevére ment férjhez, de hamar felbomlott a házassága, ezért fiával három hónapos korában visszaköltözött szülőhelyére, Apostagra, anyai nagyszüleihez. Ezután Gyuri bácsit legfőképpen nagyanyja, Kati mama nevelte, mivel édesanyjának keményen kellett dolgoznia a megélhetésért.

– Nem volt könnyű életünk, már gyermekkoromtól én is sokféle munkát elvállaltam – emlékezett vissza Gyuri bácsi. Sokat dolgoztam a földeken, koromhoz képest sokszor nehéz munkákat is elvégeztem, de például tizenkét éves koromtól sok éven keresztül rikkancs is voltam. Katonának 1942-ben hívtak be Kiskunhalasra, ahol

három éven keresztül tankok javítása volt a feladatom.

A háború vége felé, 1945 májusában amerikai fogságba kerültem, ahonnan néhány nap múlva elengedtek bennünket. Ekkor Linzből jöttünk haza az izsáki illetőségű Fodor Sándor barátommal, kalandos úton, vonattal, majd gyalogosan. Vele ezután hosszú évekig találkoztunk minden évben a hazaérkezés napján, július 14-én – idézte fel Gyuri bácsi, aki a háború után Apostagon élte tovább az életét, ahol gazdálkodott. Gyermekkora óta jól értett a lovakhoz, mindig szívesen dolgozott velük. A nála tíz évvel fiatalabb dunavecsei Martics Erzsébetet 1949-ben vette el feleségül, akivel majdnem 70 évig éltek szép házasságban. Gazdálkodtak a saját földjükön és „felesbe” jártak másokhoz dolgozni. Majd jött a téeszesítés időszaka 1960-ban.

– A belépés után beiskoláztak traktoros iskolába Szabadszállásra. Én voltam az első zetor vezetője Apostagon. Hetven évig volt érvényes jogosítványom – mesélte Gyuri bácsi, aki szót ejtett még a Dunavecsei ÁFÉSZ-nél áruhordóként eltöltött időről, ahol 1970-től dolgozott az 1981-es nyugdíjazásáig. Ezután sem tétlenkedett, ismét a mezőgazdaságban találta meg az örömét. Nagymamája káposztás kertjébe gyümölcsfákat telepített. A kis családi birtok hamarosan a falu egyik legszebb kertje lett.

Gyuri bácsi arról is beszélt, hogy mindig sokat olvasott, szerette a verseket, a történelmet. Apostag múltját is kutatta, sok segítséget nyújtott a település helytörténetéhez, különösen az apostagi zsidósággal kapcsolatos emlékek feltárásához. A katolikus egyháznál is aktívan tevékenykedett, több évtizeden keresztül az egyháztanács tagja volt.

Ma egyetlen lányával, Erzsikével él nagy szeretetben, abban a házban, amelyet feleségével együtt építettek fel. Szeret tévét nézni, érdeklik a napi események, a politika. Mint mondja, sajnos már nem tud dolgozni, de örömmel fogadja a látogatókat, szívesen beszélget velük, és ha az idő engedi, kiül a verandára és szakértő figyelemmel kíséri a ház körüli udvarba és kertbe ültetett kedves növényei életét.