Bács-Kiskun megyében is gyarapodik a túzokállomány

A túzokszinkronok adatai az elmúlt években körülbelül 10 százalékos gyarapodást mutatnak a Kárpát-medencében – áll a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság közleményében.

A túzok Magyarországon 1971 óta védett, 1979 óta fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke a legmagasabb kategóriát jelentő egymillió forint. Az Agrárminisztérium kiemelten kezeli a faj megóvását, külön szakértői munkacsoportot működtet és a Nemzeti Biodiverzitás Stratégiában is hangsúlyos szerepet kapott az állomány védelmének és növelésének kérdése.

A nagy testű madárfaj legnagyobb egybefüggő közép-európai fészkelőállománya a Kárpát-medencében, azon belül Magyarországon található.

A Kárpát-medencében két fő régió különíthető el a túzokállományok szempontjából, a Nyugat-Pannon és a Kelet-Pannon régió, mindegyikben több rendszeres telelőterülettel és dürgőhellyel (párzóhellyel).

A természetvédelmi szakemberek minden télen felmérik az itt telelő túzokcsapatokat, ilyenkor ugyanis pontosabb képet lehet kapni egy-egy régió állományáról.

A telelő madarak jól megfigyelhető, elkülönült csapatokba verődve töltik az időt, így pontosabban megszámlálhatók. A szinkronszámlálás 2017 óta hét országban – Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Csehországban, Szlovákiában, Romániában és Szerbiában – egyszerre és összehangoltan zajlik A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában című LIFE pályázat keretében.

Lóránt Miklós, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság projektkoordinátora elmondta, hogy a madárfaj legnagyobb előfordulási helye a Kelet-Pannon régió, ahol 1553 egyedet számláltak januárban, míg a Nyugat-Pannon régió legkevesebb 620 madárnak ad otthont a szinkronszámlálás alapján. A Kárpát-medencei túzokállomány tehát igazoltan 2200 fölé növekedett, ezzel mintegy 200 példánnyal többet regisztráltak, mint korábban.

A hazai állományok a Mosoni-síkon, a Duna–Tisza közén és Kelet-Magyarországon élnek. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Felső-Kiskunság szikes pusztái tradicionális túzokélőhelyek, itt jelentős számú madár, mintegy 569 példány tartózkodott a felmérés napjaiban – tért ki a közlemény megyénk adataira. Egy másik nagyobb állomány, 524 példány, a Dévaványai-síkon él a Körös–Maros Nemzeti Parkban.

A Kárpát-medencei túzokállományok jóllehet egy-egy régióhoz kötődnek, mégis egymástól nem teljesen elszigetelten élnek. Az állományok keveredése az egymáshoz közel eső területeken (például Kelet-Magyarországon Dévaványa, Hortobágy és a Bihari-sík területén), így több határ menti régióban is rendszeresen előfordul, ezért e nagy térigényű faj esetében a védelmi intézkedések – beleértve az állomány rendszeres felmérését – sem elkülönülten történnek.

A látszólag jól elkülönülő állományok kapcsolatát a madarak egyedi jelölésére alapuló vizsgálatok és az ismert túzokélőhelyek közötti szórvány megfigyelések is többször alátámasztották. A januári számolás során több ilyen nem szokványos helyen is figyeltek meg madarakat, így például a Bakonyalján, Cegléd határában, vagy a Bánságban is volt dokumentált túzok-előfordulás.

Sikeres év volt a tavalyi költés szempontjából. A tavaszi száraz időszak kedvezett a fajnak, mert a mélyebb fekvésű, ilyenkor kevésbé intenzíven művelt területeken nem voltak veszélyeztetett helyzetben a fészekaljak és a legtöbb már kikelt, mire megérkeztek a nagyobb esőzések.

Számos program segíti a túzok védelmét: természetvédelmi pályázatok keretében jelentős védelmi intézkedéseket hoztak, egyre több gazdálkodó folytat túzokbarát mezőgazdasági művelést és hangsúlyt kap a túzok- és apróvadvédelmi vadgazdálkodás megvalósítása.

Ahol szükséges, az áramszolgáltatók közreműködésével folyamatosan földkábellel váltják ki a légvezetékeket. A közlemény hangsúlyozza, hogy a faj hosszú távú jövőjét illetően van okunk a bizakodásra, de korántsem dőlhetünk hátra, sok feladat áll még a természetvédelmi szakemberek előtt.