Jól ismeri a mélyszegénységet, de neki sikerült talpra állnia

– Lakitelek településen élők érdekében végzett odaadó, állhatatos tevékenységéért vehette át a napokban a díjat. Mit jelent ez az elismerés az ön számára?

– Sosem az elismerésért teszem, amit teszek, hanem azért, mert örömmel és jó szívvel fordulok a nehéz körülmények között élők felé. Ilyen a természetem, a temperamentumom, melyet nagyban befolyásol, hogy

én magam is nagyon szegény körülmények között nőttem fel.

A díjnak természetesen örülök, jólesett, és abból a szempontból is pozitív, hogy jó hírét viszem vele szeretett nagyközségemnek, Lakiteleknek.

– Ezek szerint önnek sikerült kilépnie a mélyszegénységből. Volt, aki segített?

– Szegény, hátrányos helyzetű családba születtem Tiszakécskén. Szerencsére ma már mindenem megvan, amire szükségem lehet. Hálás vagyok a sorsnak, hogy sikerült magam mögött hagyni a szegénységet. Tudom, milyen ott lenni, és azt is, hogy nagyon vékony a jég a mélyszegénység és a normál élet között. Ki lehet onnan kerülni, ha jókor nyúl értünk egy segítő kéz.

– Kiknek próbál segíteni?

– Akinek szüksége van rá.

Különösen a gyerekek sorsát viselem a szívemen,

hiszen ők nem tehetnek semmiről. Még két testvér sem bír azonos adottságokkal, ezt saját példámból is tudom. Számtalanszor odamondják a szegényeknek, aki még enni se tud adni a gyermekének, hogy miért nem megy el dolgozni. Holott még azt sem tudják, milyen út vezetett neki odáig. Nem ismerik az életkörülményeit. Lehet, nem olyan képességekkel született, hogy alkalmas legyen egy állásinterjúra. Sokaknak ugyanis még ezek a kezdeti lépések is nehézséget okoznak. Ebben próbálok nekik segíteni, hogy elindítsam őket az útjukon.

– Milyen fórumokon segít?

– Bárki fordulhat hozzám problémájával személyesen is, nyitott vagyok. Létrehoztam egy Facebook-csoportot a lakitelekieknek. Örömmel tapasztalom, hogy jó példát mutatok, sokan csatlakoztak hozzám, akik velem együtt próbálnak segíteni, adományokat gyűjteni. Emellett az online platform arra is lehetőséget ad, hogy a lakitelekieket egy összetartó közösséggé formáljuk.

Sok közös programot szervezünk,

és a település kulturális életéből is kivesszük a részünket, például most az adventi díszítés kapcsán.

– Hogyan tud feltöltődni?

– Festőművészként az alkotás lételemem, de szabadidőmben a helyi felnőtt-színjátszókörben is szívesen szerepelek. Ezek mind olyan elfoglaltságok, melyek lelkileg is feltöltenek. Erre nagy szükségem is van, hiszen bevallom, a sok nehéz sors lelkileg engem is megérint az első pillanatban. A saját életutamon azonban már annyi nehézséget megéltem, hogy mások sorsától sem ijedek meg. Annál nagyobb odaadással keresem a lehetőségeket, hogy kijussanak a szegénységből, a nehéz élethelyzetből.

– A családjára is számíthat a karitatív munkában?

– Igen, nagyszerű és támogató a családom. Egy közös műszaki gumiipari vállalkozást működtetünk családilag. A szó szoros értelmében, hiszen a saját kiterjedtebb családunkból is többen – gyermekeink, párjaik, rokonok – nálunk dolgoznak, sőt, már alkalmazottjaink családtagjai is.