Marika néninek eltűnt a pénze, albérletben kénytelen lakni

Kis hunyadivárosi lakásban találkozunk a 73 éves hölggyel, aki kéri, a cikkben csak Marika néninek nevezzük, és ne készítsünk róla fotót. Érezhetően szégyelli, ami vele történt, hogy így elbántak vele, ilyen csúnyán becsapták, de szeretné elmondani az esetét, hogy figyelmeztetés legyen másoknak, főleg a hozzá hasonló végtelenül jóindulatú, hiszékeny időseknek: nagyon óvatosnak kell lenni az életünkben hirtelen felbukkanó, túlzottan is kedves emberekkel.

Marika néni bérli a lakást, hiába nagyon kedvezően adja ki neki a tulajdonos, a mégoly jutányos bérleti díjra is alig futja alacsony nyugdíjából. Pedig nyugodt, boldog élete lehetne, ha… A megtört asszony belevág a meglehetősen kusza történetbe, időnként elragadják az indulatok, többször elsírja magát, de ki ne értené ezt meg, hiszen ha minden úgy esett, ahogy elmeséli, égbekiáltó gaztett, bűncselekmény áldozata lett.

Korábban kocsmában dolgozott a piactéren, majd máriahegyi házuk melléképületében nyitott italmérést. Férje halála után már nagynak érezte a házat, egyedül nehezen tudta fenntartani, és elhatározta, hogy eladja. Így is történt, elköltözött Felsőcsalánosra, de az új házban sem találta helyét. A sors ekkor az egyik belvárosi ingatlanközvetítő iroda munkatársával, egy középkorú nővel hozta össze (az irodát Marika néni nem akarta megnevezni, csak egy céges névjegykártyát mutatott). Az ingatlanos intézte neki a felsőcsalánosi ház és a máriahegyi italmérés eladását is. Az idős asszony nem tagadja: bizalmába férkőzött, kocsijával hozta-vitte.

– Annyira kedves volt, annyira hízelgett, mindig csak a szépet és a jót mondta. Hogy bennem az édesanyját látja, és hogy mennyire szeret és tisztel – mereng el.

Először az italmérés kelt el 7,5 millióért, abból 2,5 milliót végrehajtónak kellett átadni, a többi maradt az ingatlanosnál. Majd a házra is lett vevő, aki 2019 januárjában az ügyvédi irodában készpénzben át is adta a megbeszélt összeget, 17 millió forintot, mert az eladó Marika néninek nincs bankszámlája. Itt következik az egyik elképesztő fordulat, ami Marika nénit máig bántja.

– Kijövünk az ügyvédtől, és mondom, édes jó Istenem, megyünk neki estének, mi lesz most velem, ennyi pénzzel, hogy megyek haza egyedül sötétben? Mire ő (mármint az ingatlanos – a szerző): „semmi baj, elvisszük az irodába és berakjuk a páncélszekrénybe, majd el tetszik érte jönni”. Jó ötletnek találtam – folytatja a hölgy. A logikus kérdésre, miszerint a hatalmas összeg átadásáról írtak-e valami papírt, csak a fejét rázza.

– Nem volt annyi eszem – sóhajt lemondóan.

Ami még igazán érthetetlen, hogy Marika néni sem másnap, sem a következő héten nem ment el a pénzéért. Ahogy szavaiból kitűnik, annyira megbízott az ingatlanközvetítőben, hogy kvázi rábízta a vagyonát, 22 millió forintot. Úgy volt vele, úgyis keres majd neki hamarosan egy lakást az ügynök, és akkor jobb, ha nála marad a rengeteg pénz. Furcsállotta ugyan, hogy folyamatosan figyelmeztette az ingatlanos, senkinek ne mondjon semmit a házeladásról, „mert bajba kerülhet”. Ezt Marika néni nem értette, de így utólag már sejti, mi volt ezzel a cél.

Az asszonynak az ingatlanos szerzett egy albérletet (nem a mostanit), és havonta adott neki 120 ezer forintot az idős hölgy saját pénzéből, hogy fizetni tudja a bérleti díjat és a rezsit. Aztán teltek-múltak a hónapok, és nem történt semmi, az ingatlanos nem jelentkezett, nem ajánlott megvételre házat. Végül az asszonyban gyanú ébredt, és idén év elején szólt a testvérének, hogy segítsen neki, menjenek el együtt az ingatlanirodához.

– Beléptünk, és mondom, tessék szíves lenni visszaadni a pénzemet. Erre ő: milyen pénzt? Nincs itt semmilyen pénz, kifelé, kifelé! A húgom nem hagyta annyiban, kijelentette, hogy akkor hívjuk a rendőrséget. Az ingatlanos leült, és írt a gépen valamit. Tíz perc múlva jött az ügyvéd úr, elpanaszoltam a dolgomat, de csak csóválta a fejét, hogy ő ilyen csúnya dolgot nem feltételezett az ingatlanos hölgyről – mondja Marika néni.

Innen kezdődött másik kálváriája, a rendőrséggel. Állítja, először azt javasolta neki egy nyomozó, hogy keressen meg egy ügyvédet. Így is tett, de az ajánlott ügyvédnő azon kívül, hogy írt egy felszólító levelet az ingatlanosnak, hogy adja vissza a pénzét, nem tett mást. Úgyhogy Marika néni visszament a rendőrkapitányságra.

Csakhogy ez már márciusban volt, mikor a koronavírus miatt veszélyhelyzet lépett életbe. Az asszony nem mehetett fel megtenni a feljelentést, azt mondták neki, írja meg otthon, és vigye be.

– Nagyon csúnyán írtam, de azt mondta a nyomozó fiatalember, nem baj, ő jól tud olvasni. Mindig tiszteltem a tőlem magasabb iskolát végzett embereket, bíztam abban, hogy innentől kezdve sínre kerül a dolog – folytatja Marika néni, aki ezután még jó párszor meglátogatta a rendőrkapitányságot, de szavai szerint elküldték, hogy legyen türelemmel, „járvány van”. Elkeseredésében telefonon felhívta az ingatlanost, de csak a lányával tudott beszélni. Kérte tőle az anyja számát, de a lány azt mondta, nem tudja.

– Elmentem az iroda felé, nézelődtem, de nem láttam a kocsiját, nem láttam az irodában sem. Tavasszal fene tudja, hányszor voltam a rendőrségen. Sem írásban, sem telefonon nem értesítettek, szerintem ráültek az ügyemre – véli az asszony, de kiderül, hogy július 27-én azért megtörtént a feljelentés.

– Én tisztességes életet éltem, azért dolgoztam, hogy legyen otthonom. De most kicsit eltávolodott tőlem a Jézuska. De harcolok, küzdök – jelennek meg ismét a könnyek a szemében. Aztán dühösen csattan fel: még egy ilyen ördögöt nem sodort elé a szél, mint az ingatlanos nő, „verje meg a Jóisten, mutassa meg neki, mi a fájdalom!”.

Miután közölte az ingatlanossal, hogy rendőrséghez fordul, ő nem fizette tovább az albérletet, így Marika néninek keresnie kellett egy másikat, olcsóbbat. Szerencsére ez sikerült. Most kétségek közt él, de reménykedik. Jobbat nem tud, nagyon bízik a rendőrökben, hogy sikerül kinyomozniuk az ügyet, gyakran imádkozik ezért. Kora ellenére elvállal alkalmi munkákat, hogy némi bevételre tegyen szert. Ügye nagy felháborodást váltott ki a hunyadivárosi tanácsadó testület ülésén, az őt kezdettől támogató főbérlője mellett többen felajánlották segítségüket, a Máltai Szeretetszolgálattól havonta kap élelmiszercsomagot.

Ha valaki esetleg munkát tud ajánlani az idős asszonynak, vagy bármilyen más támogatással szeretne segíteni rajta, az [email protected]-ra küldött e-mailben elkérheti Marika néni telefonszámát.

Nyomozás folyik az ügyben

Megkerestük a megyei rendőr-főkapitányság sajtóirodáját, indult-e büntetőeljárás, ha igen, milyen bűncselekmény miatt, történtek-e nyomozati cselekmények, ha igen, milyen jellegűek, gyanúsítottként valakit kihallgatott-e már a rendőrség, várható-e vádemelés? – Az ügyben nyomozás van folyamatban. A nyomozás érdekeire tekintettel több információval jelenleg nem tudunk szolgálni – érkezett a válasz. Úgy tudjuk, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntett gyanúja miatt indult büntetőeljárás.