Nemzetközi mezőnyben szerzett bronzérmet a félegyházi fodrászmester

A szakmai kihívás mindig is fontos volt Köhler Helga számára. Eddigi sikereit számos oklevél és serleg hirdeti szalonjában, ő mégsem ezekre büszke. Mint mondta, neki nem a cél, hanem a célig vezető út a fontos. – Ezt a filozófiát tanultam apukámtól és Pomázi Istvánné szakoktatómtól is. Huszonöt éves szakmai tapasztalattal a hátam mögött azt gondolom, hogy fontosabb a versenyre való készülés, a tanulás és a csapatmunka, mint az oklevél. Nem a nyeremény motivál, hanem az, hogy ilyenkor kiléphetek a komfortzónámból. Nem az eredményre, hanem a befektetett munkára vagyok büszke – nyilatkozta szerkesztőségünknek a fodrászmester, aki egy évvel ezelőtt ismerkedett meg azzal a finn céggel, amely a nemzetközi versenyt is meghirdette.

A versenyben tizenhat ország fodrászai vettek részt és három kategóriában mérték össze tudásukat. Köhler Helga bronzéremmel zárta a küzdelmet, az első és a második díjat finn fodrászok nyerték. Megtudtuk, hogy a szakmai zsűri a beküldött fotók és pályázatok alapján választotta ki a kategóriánként tíz legjobbat, melyekről utána a közönség szavazott. Köhler Helga a Víz istennője című munkája is bekerült a top tízbe és több mint háromezer szavazattal nyerte el a bronzérmet frizura- és kontykate­góriában.

– Fél évet készültem arra, hogy amit megálmodtam, az kézzelfogható legyen, hogy minden – a ruha, a smink, a fotózás helyszíne – tökéletesen passzoljon a frizurához. Maximális tudásomat beleadtam, hogy a Víz istennője igazán extravagáns legyen. A csapatmunkában segített Paphalmi Róbert, aki a fotót készítette, a modellem pedig a legjobb barátnőm, Boros Anikó volt – részletezte Köhler Helga. Azt is elmondta, azért ezt a témát választotta, mert nagyon közel áll hozzá a természet és a víz mindig inspirálja. Úgy érezte, hogy a modelljéhez is nagyon illik ez a téma.

Köhler Helga egyébként tizennégy évesen indult el az első versenyén, országos második helyezett lett. Nem véletlenül, hiszen édesapja fodrászatában már kisgyermekként otthonosan mozgott. Bár Helga kutatóbiológus szeretett volna lenni, a sors mégis úgy rendezte, hogy édesapja nyomdokaiba lépve folytassa a családi hagyományt. Persze nem elégedett meg a szakmunkás-bizonyítvánnyal, mert leérettségizett, utána pedig fodrász szakoktatóként diplomázott. Alig húszévesen fodrásztársait készítette fel a mestervizsgára – idézte fel a kezdeteket Helga, aki egyáltalán nem bánta meg, hogy nem lett biológus. Úgy érzi, a lehető legjobb úton jár. Mottója, hogy jó helyen, jó időben jót tegyen. Mint mondta, nagyon jó érzés, hogy az általa készített frizurában a vendég jól érezi magát. Helga szerint azért is szép a fodrászszakma, mert rögtön van visszacsatolás, hiszen a vendég arcára van írva, ha elégedett.