Nemcsak megfigyelik, hanem fotózzák is a szép madarakat

A kecskeméti repülőbázis melletti nyomást elsőre leginkább a repülőgépfotósok, a spotterek ideális terepének gondolnánk, de mint kiderül, a Bányai Júlia Gimnázium tizenhat éves diákja, Bán Noémi is erre szokott madarászni barátjával, Bogner Józseffel. Gyakran járják szűkebb lakókörnyezetüket, a madarak számára Kecskemét talán legideálisabb városrészét, a Hunyadivárost is.

– Egész kiskoromtól kezdve mindig jártuk a természetet szüleimmel, ide, a Nyomásra is sokszor kijöttünk. Apukám a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságánál dolgozik, őt mindenféle élőlény érdekli, az ízeltlábúak és a halak is, az én kedvenceim viszont az emlősök és főleg a madarak. Korábban mindig apa fényképezőgépét kértem el a túrák és madármegfigyelések alkalmával, nemrég viszont vettem egy komolyabb gépet az összespórolt pénzemből, most már azt szoktam magammal hozni – meséli Noémi, miközben a mezőn szaladgáló ürgéket kémleljük. Persze róluk is készülnek fotók.

A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán tanuló József Noémi hatására kezdett el hobbiszinten foglalkozni a madarakkal és fotózásukkal, de egyből elragadta a hangulata. Amikor csak tehetik, biciklire pattannak és kitekernek a Nyomásra, ahol órákat tudnak eltölteni a szárnyasokra várva. Számukra ez jelenti az igazi kikapcsolódást tanulás után.

Leggyakrabban gyurgyalagokat, szalakótákat, pacsirtákat szoktak látni, de fotóztak már a reptér mellett hantmadarat, partifecskét és többféle gébicset is. Néhány hete egy, a kerítésen üldögélő ismeretlen madárról készítettek képeket – és mint a Nemzeti Park szakembereinek segítségével kiderítették, egy igen ritka faj, a vörösfejű gébics egy példányával találkoztak, ennek a szenzációs felfedezésnek pedig a hazai madarászok között is híre ment. A vörösfejű gébics kóborló madár, csak esetenként fészkel hazánkban, inkább Dél-­Európában, valamint Közép-Európa néhány területén költ.

– Több madarat már megismerünk az énekükről, alakjukról is, de sokszor még csak otthon, a képeket letöltve és a szakkönyvekben vagy interneten kutatva tudjuk őket beazonosítani. Ez így nagyon izgalmas – teszi hozzá Noémi.

Szerényen kijelentik, mindketten még csak tanulják a fotózást, de nagyon szeretik, és szívesen szánják rá az időt, hogy még jobb képeket tudjanak készíteni. Noémi még egyelőre nem döntötte el, milyen irányba tanul tovább, de az biztos, hogy a madarászat most nagyon közel áll a szívéhez.