tiszaalpár

2020.05.11. 17:27

Ramóna szívügye, hogy tudását átadja a fiatalabbaknak

Gergely Ramóna kamaszként kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy kosárfonó legyen. De bármennyire is ellenkezett, a sorsát nem kerülhette el. A többgenerációs családi örökséget továbbéltetve lett mára elismert kosárfonó, a Népművészet Ifjú Mestere, Népi Iparművész.

Vajda Piroska

Gergely Ramóna munkássága a megyei értéktárba is bekerült

Forrás: PN

Gergely Ramóna az erdélyi Siménfalván kosárfonó családban nőtt fel. Szinte az anyatejjel együtt szívta magába a mesterséget. Családjában ötödik generációs kosárfonó: szülei, nagyszülei, dédszülei, sőt még az üknagyszülei is kosárfonásból éltek. Nem csoda, hogy kilencévesen már olyan szép kosarakat készített, amelyekért fizetséget is kapott. Szabadidejében mindig szívesen vette kezébe a vesszőt, de minél többet csinálta, egyre jobban érezte, hogy ez nagyon nehéz kenyérkereset. Kamaszként, pályaválasztás előtt állva úgy gondolta, minden mást szívesebben csinálna, mint a kosráfonást, ezért úgy döntött, hogy középiskolába megy és leérettségizik. A sors mégis máshogy rendezte. A nyári szünetben ugyanis a szüleivel Magyarországra jött idénymunkára.

Először Szankon, majd Tiszaalpáron fonták a kosarakat. A két ország között ingáztak éveken át, míg végül Ramóna Tiszaalpáron találta meg élete párját, így végleg áttelepedett. Közben persze több képesítést is szerzett és leérettségizett, de a tanulás mellet sem hagyta abba a kosárfonást. – Arra jöttem rá, hogy akárhová mentem dolgozni, sehol nem találtam a helyem, csak a kosárfonó műhelyben érzem jól magam. Bármennyire is tiltakoztam ellene fiatalon, rá kellett jönnöm, hogy mégis ez az én utam – mesélte lapunknak. Elmondta, sokáig bedolgozott az egyik nagy tiszaalpári cégnek. A tömegcikkek készítése azonban nem az ő műfaja. Az alapos munkát szereti, ahhoz pedig idő kell, ezért döntött úgy, hogy a saját lábára áll.

Legszívesebben az üvegfonással, más néven üveghímzéssel foglalkozik, amit a Kárpát-medencében mindössze hárman művelnek. De szívesen fon bevásárlókosarakat és apró gyermekkosarakat is – részletezte Ramóna, aki harmincöt évesen elmondhatja magáról, hogy munkássága bekerült a megyei értéktárba is. – A kosárfonó találkozókon, amit már tíz éve szervezünk meg Tiszaalpáron, mindig biztattak a többiek, hogy zsűriztessem az alkotásaimat, mert nagyon szépek. Évek teltek el azonban, mire rászántam magam és megpályáztam a Népművészet Ifjú Mestere címet. Az ehhez szükséges szakdolgozatomban két tájegység: a szülőfalum, Siménfalva és az új otthonom, Tiszaalpár kosárfonási hagyományát, technikáit, formavilágát hasonlítottam össze. Közben pedig elkezdtem zsűriztetni a munkáimat. Három év alatt teljesítettem a követelményeket, így nyertem el a Népművészet Ifjú Mestere és a Népi Iparművész címet – részletezte Ramóna, aki örömmel mesélt arról is, hogy tavaly elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíját is.

A fiatal népművészeknek kiírt program keretében közel háromezer pályázó közül százan kapták meg a támogatást. – Azért indultam el ezen a pályázaton, hogy megvalósítsam az egyik nagy álmomat: szeretném ugyanis bemutatni azokat az erdélyi kosárfonó mestereket, akiktől tanultam. A szakma nagyjait, akikről senki nem tud a világban. Érdekes és izgalmas számomra ez a gyűjtőmunka, hiszen nagyon sok újat tanulok a régi mesterektől. Fontosnak tartom, hogy összegyűjtsem ezt a tudást, hiszen egyre kevesebben vannak már, akik a kosárfonással hivatásszerűen foglalkoznak. A fiatalokat nem vonzza ez a mesterség.

Gergely Ramóna munkássága a megyei értéktárba is bekerült
Fotó: PN

Nehéz fizikai munka és az alapanyagot is egyre nehezebb beszerezni. Nincsenek már füzesek, ahol vesszőt lehetne gyűjteni, ezért jelenleg lengyel importanyagból dolgozunk, ami nagyon drága. Megtermelhetnénk ugyan a vesszőt, de a begyűjtése, főzése, hántolása sok időt és nagy tudást igényel, ez már szinte egy különálló mesterség – sorolta a hátulütőket Ramóna, aki arról is beszélt, hogy az idei bevételük nagy részét elviszi a koronavírus, mert elmaradnak azok a vásárok, rendezvények, ahol árulni szokott. Sőt egyhamar tanfolyamok, bemutatók sem lesznek – tette hozzá.

A nehézségek ellenére bizakodik

Az ifjú mester a vírusjárvány okozta nehézségek ellenére is bizakodó. Némi reményt ad ugyanis, hogy környezetvédelmi szempontból egyre többen vásárolnak vessző termékeket a műanyagok helyett. Gergely Ramónának szívügye az is, hogy átadja a tudását másoknak, vannak állandó tanítványai és rendszeresen szervez kosárfonó táborokat gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Ugyanakkor tavaly az Országos Kosárfonó Találkozó megszervezését is átvette Kanalas János kosárfonó mestertől, mert fontosnak tartja, hogy minél több emberrel megismertesse a magyar népművészet értékeit, megismerjék egymás munkáját, tanuljanak egymástól – összegezte a népi iparművész. Büszkén számolt be arról is, hogy kislányának is átadta már a családtól örökölt tudást, így tavaly az országos gyermek és ifjúsági kézműves pályázaton kosárfonó szakágban és korosztályában első helyezett lett.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában