A kecskeméti szakács Norvégiában főzött Bill Gatesnek és Sir Elton Johnnak

– Hosszú évek óta dolgozol szakácsként. Hogy és hol kezdődött ez a szerelem?

– Ha a tanulóéveket is beleszámoljuk, akkor 1995 óta dolgozom konyhán. Emlékszem, hogy nyolcadik osztályos koromban, a pályaválasztási kérdőív kitöltése után cukrásznak jelentkeztem a Széchenyi István Vendéglátóipari Szakközépiskolába, csak másodikként jelöltem a szakács szakmát. A felvételi után izgatottan várakoztam a folyosón, reménykedve a jó eredményben. Ekkor lépett oda hozzám a későbbi konyhafőnököm, Nagy Tibor, aki határozott céllal érkezett. Tudni szerette volna, hogy én vagyok-e az a bizonyos Fazekas Tamás, és ha igen, lenne-e kedvem az Aranyhomok Szállodában dolgozni szakácstanulóként? Gondolkodás nélkül igent mondtam. Így kezdődött a pályafutásom. Mondanom sem kell: az első napomon még a párolt rizst sem tudtam elkészíteni, szó szerint: fogalmam sem volt, hogyan kezdjek hozzá.

– A szakmunkásvizsga után hogy folytatódott az életed, a karriered?

– A vizsga után kilenc hónap katonaság következett, később pedig kisebb éttermekben kaptam lehetőséget arra, hogy kipróbáljam magam. Ezt öt év kereskedelmi kitérő követte.

– Hosszú évekig dolgoztál külföldön. Elárulnád, hogy pontosan hol?

– 2005 augusztusában Angliában kaptam munkát, ahol másfél évet töltöttem el. Rengeteg tapasztalatot szereztem szakmailag és a nyelvet is elsajátítottam. Ezt követően nyolc hónapot dolgoztam Dániában, Vejlében. De a valódi csoda csak ezután következett. 2007 áprilisában az egyik legnagyobb álmom vált valóra azzal, hogy Norvégiában kaptam munkát a Bølgen og Moi kristiansandi éttermében.

– Miért pont Norvégia volt az álomhely?

– Mindig is északra húzott a szívem, egyszerűen azt éreztem: ott a helyem. Érdekelt a skandináv mitológia, a nyelv, az emberek, a kultúra, a meseszép tájak, az ottani ételek, egyszóval: minden. Nem elhanyagolható szempont ugyanakkor, hogy imádom a hideget, az esőt, a ködös reggeleket, van valami egészen varázslatos az ottani időjárásban.

– Mesélj egy kicsit erről a testhezálló, csodás lehetőségről!

– Szerencsére rövidesen sikerült beilleszkednem és megtanultam a nyelvüket is. Szeretem a norvég embereket, kiváltképp a gondolkodásukat, életvitelüket. Két év után megkaptam a Bølgen og Moi Sør Arena vezetését, amit imádtam, 2016-ban azonban visszakerültem a tengerparti éttermükbe, a Fiskebrygga-ra. A Norvégiában eltöltött tizenhárom év alatt dolgoztam a cég számos éttermében: Sandvikában, Briskeby-ben, Skigaardenben és Kvinesdalban. Rengeteget tanultam, csodálatos embereket ismertem meg és fantasztikus kollégáim voltak. Leírhatatlanok az érzelmeim a vikingek és a sarki fény hazájában eltöltött tizenhárom évemről.

– Volt bárki, aki inspirált a kint eltöltött évek alatt?

– Inspirációt és motivációt főként Trond Moiból, Stian Tunglandből és Magnus Janssonból merítettem, de nem csak tőlük tanultam rengeteget szakmai téren, hanem a volt kollégáimtól és a kint megismert emberektől is.

– Biztos rengeteg különleges történeted van, ami Norvégiához köthető. Melyek számodra a legkedvesebbek?

– Étel tekintetében mindenképpen a különlegességek, amiket elkészítettem, többek között: bálna, rája, angolna, kagylók, rákok, homár és persze mindenféle hal. Nem mindennapi történet az sem, hogy főztem többek között Sir Elton Johnnak, Nelly Furdatonak, Jason Derulonak, Bill Gatesnek, a norvég királynőnek, Norvégia számos profi futballistájának és számtalan híres norvégiainak.

– Beavattad a norvégokat a magyar konyha rejtelmeibe is?

– Természetesen, számos magyar ételt készítettem a kintlétem alatt, például brassóit, pacalt, zserbót, somlóit és marhapörköltet.

– Mikor és miért hagytad magad mögött az álommunkahelyet?

– Január közepén költöztem haza, a koronavírus kissé keresztülhúzta a számításaimat, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül.

– Tartod esetleg a kapcsolatot az ott élőkkel? Milyen most Norvégiában a helyzet?

– Folyamatosan tartom a kapcsolatot a volt kollégáimmal és az ottani magyar barátaimmal. A vírushelyzet Norvégiában szerencsére nem annyira súlyos, alacsony a halálozási arány, de a járvány negatív hatásait természetesen ők is megérzik.

– Hogy viseled a járványhelyzetet?

– A mindennapjaimat jelenleg a sport tölti ki: futás, séta, biciklizés. Talán nem meglepő, de sokat sütök-főzök, és igyekszem a megfelelő körülmények között a barátaimmal is tartalmas időt eltölteni.

– Az éttermek megnyitásával rögtön munkába álltál?

– Egyelőre keresgélek. Még nincs konkrét elképzelésem a továbbiakról, de lassan kezd körvonalazódni a helyzet.

– Mi a tanácsod a jövő szakácsainak?

– Egyszerű: kreativitás, aktív munkavégzés és a szakma iránti szeretet.