Digitális nagyszülőket teremt a járvány

Groteszk manapság az életünk. Egyszerű, szokatlan, nehéz, könnyű, unalmas, izgalmas, szomorú, boldog, tűrhető és tűrhetetlen. Az ember azt sem tudja, melyik kérdést tegye fel a helyzetével kapcsolatban, és hogy mégis ki tud majd rá válaszolni. Egy biztos: legtöbbünk az idős rokonokért és barátokért aggódik. Segítenénk nekik, de a személyes találkozásokat kerülni kell, hiszen azzal is csak veszélyeztetnénk őket. Akkor mégis hogy segítsünk? Éppen azokat ítéltük otthonmaradásra, akik a legtávolabb állnak a digitális világtól, így míg számunkra apró örömforrást tartogat minden online tartalom, kedves időseink csak a rejtvénnyel, a könyvekkel és a néhány csatornás televízióval tölthetik ki mindennapjaikat. Persze ez alól a járvány előtt is volt már kivétel, most azonban elérkezett az ideje, hogy egyre több digitális nagyszülőt teremtsünk, ezzel is enyhítve a személyes találkozás hiánya okán elszenvedett károkat. Sokan ugyanis reményforrást látnak az online térben rejlő lehetőségekben az utóbbi időben. De vajon tényleg jó ötlet az idősebb korosztályt ránevelni a digitális világra jelen helyzetben?

A nagymamám nemrég kapott tőlünk egy tabletet, ebből kifolyólag a minap rákérdeztem, hogy mit gondol most a digitális világról. A válasza ez volt: „Nagyon gyerekcipőben járok még. Igyekszem megtanulni, de nagyon nehéz ez ilyen idős korban.” Természetesen mindenben a segítségére vagyunk, de ő sem tétlenkedik: a legutóbbi beszélgetésünk kapcsán például elmesélte, hogy már az Exatlon adásait is a tabletjén követi. Egy kecskeméti nagypapa elmondása szerint, ő már sokkal korábban megtanulta a digitális kütyük használatát, mert hasznosnak találja a hétköznapokban is. A jelenlegi helyzetben különösen fontos, ha valaki idős korban is online térben tevékenykedik, hiszen intézheti ilyen formában akár a csekkbefizetést, de barangolhat számára érdekes és internet nélkül nem elérhető tartalmak között is.

Számtalan középkorú és idős azonban szó szerint rákényszerült a digitális világ megismerésére, nem volt választásuk, hiszen oktatóként, tanárként ezalól nincs kibúvó a járványhelyzet alatt. A diákok számára biztosítaniuk kell a tanulási lehetőséget, ehhez pedig elengedhetetlen az online felületek használata. Egy pedagógus a minap összefoglalóan ezt nyilatkozta a témával kapcsolatban: „mindannyian új helyzethez próbálunk alkalmazkodni, de maguk egy digitális lépéssel előttünk járnak.”

Felmerül azonban a kérdés, hogy mennyire van erre szükség a jelenlegi helyzetben, illetve a későbbiek során. A sokunkat foglalkoztató téma kapcsán Szűcs Tamással, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar végzős pszichológus hallgatójával beszélgettünk.

– A járvány miatt kialakult helyzet különösképpen veszélyezteti az időseket, mind fizikailag, mind lelkileg. Szeretnénk támogatni őket, de mégis mivel segíthetünk nekik úgy, hogy voltaképp a közelükbe sem mehetünk?

– A legfontosabb, nulladik lépés talán annak megértetése, hogy valóban járvány van, amely fokozottan veszélyes az idősekre. Fontos, hogy szeretteink megértsék: nem szabad boltba járni vagy postára menni. Az embernek rendkívül jó érzéke van a valóság figyelmen kívül hagyásához, így ez nem könnyű feladat. Végső esetben segítségünkre lehetnek a járvánnyal kapcsolatos intézkedésekről szóló hírek, figyelmeztetések, számadatok. A legkézenfekvőbb ezután, a legnyilvánvalóbb segítség, vagyis a bevásárlás. Mindannyian tudjuk, mennyire fontos ez a járvány idején, és egy rendkívül kedvező tényt is hordoz magában: a megvásárolt termékek átadásakor, ha csak néhány méterről is, de találkozhatunk szeretett időseinkkel. Ahogy egy tanulmány is írja, “a boldog időskor egyik feltétele a társas kapcsolatok fenntartása”. Ez azonban jelen helyzetben – különösen időskorban – rendkívül veszélyes és kockázatos, ezért nagyon fontos, hogy a személyes érintkezést elkerülve tartsuk fenn a kapcsolatot időseinkkel. Ez kiemelt jelentőséggel bír az egyedül élő szeretteink esetében. A pozitív társas kapcsolatok tartós hiánya számos negatív következménnyel jár: egy 1979-es vizsgálat szerint 60 és 69 év közötti férfiak és nők körében, a legtöbb társas kapcsolattal rendelkezők halálozási aránya akár a harmada lehet a legkevesebb kapcsolattal rendelkezőkéhez képest. A hosszabb távú szeparáció kiválthat egy elnyújtott stressz választ, amit depresszív tünetek jellemeznek, valamint a kortizol-szint (stressz-hormon) megnövekedését, ami az immunrendszer csökkent aktivitását eredményezheti. Ezek alapján idős szeretteink számára nem csak a mentális jólét szempontjából fontosak a társas kapcsolatok, de akár pozitív hatása is lehet az immunrendszerükre.

– Célszerű idős rokonainknak megtanítani az online kapcsolattartást? Milyen hosszútávú, rövidtávú, illetve pozitív-negatív hatásai lehetnek?

– Abszolút célszerű. Videóhívás segítségével, de akár chat-en is, könnyedén tudunk kommunikálni idős szeretteinkkel, és nem elhanyagolható tény, hogy a közösségi oldalakon keresztül más ismerőseikkel is fel tudják venni a kapcsolatot. A nagymamám online közösségi élete például aktívabb, mint az enyém. Ennek általános pozitív következményei közé tartozik a magányosság és a stressz csökkenése, illetve a társas kapcsolatok hatékony fenntartása. Ugyanakkor természetesen óvatosnak kell lenni, hiszen közismert tény, hogy a közösségi média számos negatív következménnyel is járhat. Idősek esetében ilyen például a hamis hírek és információk terjesztése és befogadása, valamint az internetes csalások, a személyi adatokkal való visszaélésnek való kitettség. Ennek ellenére, a negatív következmények elkerülhetőek, így csak úgy mint a közösségi média használatára, erre is megtaníthatjuk szeretteinket.

– Mennyire képes pótolni szeretteink hiányát egy videóhívás, vagy egy messenger üzenet?

– Természetesen sem egy videóhívás, sem egy üzenet nem tudja pótolni a személyes beszélgetést, találkozást, többek között azért, mert hiányzik a testbeszéd, a közösen megélt szituáció, chatelés esetén pedig a hanghordozás. Itt azonban a fókusz nem is azon van, hogyan pótoljunk egy beszélgetést, sokkal inkább azon, hogy fenntartsuk a kapcsolatot, erre pedig teljes mértékben alkalmasak a közösségi média felületei.

– Milyen nehézségeket okozhat számukra a kütyük kezelésének megtanulása? Több motivációjuk van most időseinknek, mint a hétköznapokban?

– Azt semmiképpen sem lehet elvárni, hogy egy idős ember készség-szinten megtanulja ezek használatát, hiszen ők nem úgy nőttek fel, mint a fiatalabb korosztály, akik gyakorlatilag beleszülettek a digitális világba. Ennek ellenére meg lehet őket tanítani a használatukra, a jelenlegi helyzet pedig plusz motivációt is ad nekik ehhez. Plusz motiváció azonban számunkra is, hiszen a tanítási folyamat nem egyszerű, de ha szeretnénk beszélni idős rokonainkkal, nem várhatunk a következő ünnepig, vagy a családi ebédekig, hiszen ki tudja, mikor lesz ezekre lehetőségünk legközelebb. Rengeteg idős ember érdeklődik az online világ iránt, legtöbbjük nyitott és örül, ha az unoka, vagy a gyermek megtanítja őt a digitális élet minden csínját-bínját. Ez is, akár a bevásárlás, az eredeti funkcióján túl, jó lehetőség lehet a beszélgetésre, kapcsolatfelvételre.

– Továbbra is akadnak konzervatív és kevésbé nyitott idősek, akik nem hajlandóak elsajátítani a digitális világ rejtelmeit. Számukra hogyan tudjuk könnyebbé tenni ezt az időszakot?

– Az online világ sok tekintetben hasznos és jó tud lenni, viszont továbbra is él a telefonhívás lehetősége, mellyel bár látni nem, de hallani hallhatjuk idős szeretteinket. Ebben az esetben azonban fontos a rendszeresség, hiszen míg a közösségi média felületein több, telefonon keresztül nagy valószínűséggel csak a szűk ismeretségi körével érintkezik az idős ember.

– Mivel tudják lefoglalni magukat ezen kívül otthonaikban az idősek?

– Ami a legtöbb idősnek hiányzik a jelenlegi helyzetben, az a séta, a biciklizés, a kutyasétáltatás, a bevásárlás, a szomszédlátogatás és az utazások. Ez a kieső plusz idő. Az eddigi, jól bevált elfoglaltságok azonban megmaradtak. Továbbra is van lehetőségük filmet vagy sorozatot nézni, sütni-főzni, rejtvényt fejteni, játszani – akár a számítógépen is, nagyapám kedvence például a passziánsz -, vagy akár zenét hallgatni (hasznos lehet a youtube használatának megtanítása).

– Az időseket a hétköznapi életben is foglalkoztatja az egyedüllét, a tehetetlenség, a “haszontalanság érzése”, a félelem. Most azonban még tehetetlenebbnek érezhetik magukat, és még a személyes találkozásokat, a programokat is mellőzniük kell. Mi az, ami a jelenlegi helyzetben leginkább megviseli őket ezek közül?

– Az otthonlét általánosságban nem komoly probléma. Az idősek eleve több időt töltenek otthon, ez önmagában inkább a fiatalokat viseli meg. A társas elszigeteltség negatív hatásairól pedig korábban szót ejtettünk. Egy friss nyugdíjas pár esetében például, ahol a járványtól függetlenül is ki kell alakítani egy újfajta életvitelt, az izoláció csak plusz nyomást helyez az amúgy is átalakulóban lévő helyzetre. Egyedül élő szeretteink számára az otthonlétben a magányosság okozza a legfőbb nehézséget. Ezt a már említett módon tudjuk mérsékelni. A haszontalanság érzése ezzel szemben általános probléma. A boldog időskor egyik feltétele, mint azt korábban is említettem, a társas kapcsolatok fenntartása, a másik pedig a számunkra jelentőségteljes tevékenységek végzése időskorban is. Ez lehet egy korábbi hobbi, szokás, hivatás nyugdíj utáni folytatása, de akár új elfoglaltság is, például nyelvtanulás vagy kertészkedés. Hogy kinek mely tevékenység okoz örömet, az teljes mértékben személyfüggő. A félelem árnyalt kérdéskör. Említettem, hogy idős szeretteinket meg kell győznünk a jelenlegi helyzet komolyságáról, ebben szükséges találni egy egyensúlyt, amit meg is tudunk tartani. A helyzet komoly, a veszély valós, ám a világ nem állt meg, tudatosítanunk kell időseinben, hogy mi itt vagyunk és segítünk. Amit el kell érnünk, az az elővigyázatosság, és nem a pánik. Összefoglalóan, mindezek tükrében a jelenlegi helyzetben a legfontosabb: az összetartás. Igyekezzünk segíteni egymásnak ott, ahol tudunk: mi bevásárlással, online világba való beavatással, ügyintézéssel, gyógyszerkiváltással, idősebb szeretteink pedig az elővigyázatossággal, a szabályok betartásával.

Borítóképünk illusztráció!