Kecskemét

2020.01.11. 11:30

A KRC játékosairól gyártott mémeket, ma már a csapat fotósa a tizennyolc éves Anna

A 18 éves kecskeméti Antalfalvi Anna egyéves kanadai cserediáksága után hazatérve lett a kecskeméti röplabdások rajongója. Minden meccsükön ott volt, majd egy, a játékosokat különféle vicces helyzetekben ábrázoló mémoldal létrehozása után felkérték a csapat hivatalos fotósának. Története minden rajongó álma.

Horváth Péter

Antalfalvi Anna a csapattól érkezett felkérés után kezdte el beleásni magát a sportfotózás rejtelmeibe

Forrás: Petőfi Népe

Fotó: Bús Csaba

A 18 éves Antal­falvi Anna cserediák volt egy évig Kanadában, és a kint töltött idő alatt meglazultak az itthoni baráti kapcsolatai, visszatérve pedig kicsit egyedül találta magát, és ekkor jött életébe a röplabda. Édesanyja és mindkét nővére is röplabdázott a középiskola alatt és most az unokahúga is játszik, aki egy nap elhívta a Kecskeméti Röplabda Club NB I.-es férfiröplabda-csapat mérkőzésére.

– Ott eldőlt a sorsom: magával ragadott a játék izgalma és beszippantott az egész világa – mondta Anna, aki számára a játékosok a kitartás, a tehetség és a fizikai erő megtestesítői.

– A szenvedély, a kitartás mind kell ahhoz, hogy valaki NB I.-es szinten versenyezzen, ezért az első pillanattól felnézek rájuk. Talán azért, mert ezekben a tulajdonságokban van még hová fejlődnöm és ideálalakokká váltak a játékosok a szememben – mondta. A közös szurkolások élménye hamar betöltötte a hazatérés után érzett űrt és egyre sűrűbben járt meccsekre, követte a sportág történéseit, majd született egy sorsfordítónak bizonyult ötlet.

– Egyik nap, amikor lázas betegen feküdtem otthon, édesanyámmal együtt néztük az előző meccs képeit, és talán csak a lázas állapot tette, de az egyik beindította a fantáziámat, melyen Deák Márk Dávid Zoltán edző előtt térdel. A póz olyan volt, mint egy lánykérés. Viccből megszerkesztettem hát a képet és megmutattam az ismerőseimnek. Rövidesen megcsináltam a KRCmemes nevű Instagram- és Facebook-oldalt és február elején közzétettem első posztomat. Persze féltem a kétméteres férfiak haragjától, ezért teljesen visszakövethetetlenné tettem azt, hogy ki az oldal gazdája – mesélt nevetve a kezdetekről Anna. Hamarosan kialakult a rendszere, minden szerdán közzétett egy átszerkesztett, vicces fotót a KRC játékosairól, melyek gyakran – mint fogalmaz – valódi őrültségek, köztük a pályán koktélozó, teveháton ülő, vagy tüllszoknyában balettozó játékosokkal. A jól megszerkesztett fotók elkészítése egyébként minden alkalommal órákba telik és jócskán igénybe veszik a fiatal hölgy kreativitását.

Persze gyorsan rátaláltak a játékosok az oldalra, a fotók már néhány közzététel után kisebb felbolydulást váltottak ki a csapattagok között és találgatták, hogy ki lehet a bűnös. Eleinte úgy tippeltek, hogy közülük valaki. Anna szeretett a tűzzel játszani és az oldal nevében levelezett néhányukkal, de nem fedte fel a kilétét.

Az évad utolsó néhány meccsére már saját készítésű, KRCmemes feliratú pólóban ment ki szurkolni, az utolsó, Kaposvárott játszott mérkőzésen aztán kiállt a csapat elé. Annának végül nem kellett menekülni a kétméteres fiúk elől, nevetve fogadták, hogy végre lehullt a lepel a készítőről, még a pólóját is dedikálták. Mint rövidesen kiderült, érdemes volt, mert a szezon vége után nem sokkal, júliusban felkereste őt a KRC egy ajánlattal.

Antalfalvi Anna a csapattól érkezett felkérés után kezdte el beleásni magát a sportfotózás rejtelmeibe
Fotó: Bús Csaba / Petőfi Népe

– Éppen reggeliztem, amikor üzenetet kaptam a KRC-től a mémoldalamon keresztül, hogy követték eddigi tevékenységemet, ami elnyerte tetszésüket, ezért együttműködést kínálnak: folytassam, amit csinálok és terjesszem ki az utánpótlás-csapatokra is, cserébe bérletet adnak. Emlékszem, a meglepetéstől ráejtettem a pólómra a lekváros kenyeret – emlékezett vissza Anna az álomszerű fordulatra, amire természetesen igent mondott. Anna egy kis problémába ütközött, ugyanis az utánpótlás-csapatokról nem volt képanyag, így engedélyt kért arra, hogy maga készítsen ilyeneket edzéseken és versenyeken. Nem csak engedélyt, hanem újabb, a rajongó legmerészebb álmait is felülmúló felkérést kapott: legyen a csapatok hivatalos fotósa. Persze most sem hezitált az igennel.

– Mi mást mondhatott volna egy szívbéli rajongó, minthogy váó, persze! Leírhatatlanul örültem, vagy egy órát ültem szinte ledermedve a csodálkozástól és még ma is alig tudom elhinni – mondta Anna csillogó szemmel, egy olyan rajongó lelkesedésével, akinek valóra vált a nagy álma. Így stábtag lett a csapatban, minden hazai meccsen fotóz és ha lehetősége van rá, az idegenben játszott mérkőzéseken is ott van szurkolóként.

Azonban döntésével mély vízbe ugrott, ugyanis meg kellett tanulnia a sportfotózást. – Addig csak egy belépőszintű gépem volt, amit arra használtam, hogy a meccseken a fura pózokat fotózzam, amiket később felhasználhattam a mémeknél, de egyéb képzettségem és jó felszerelésem nem volt – mondta Anna. Az edzőmérkőzések lehetőséget biztosítottak a komolyabb gyakorlásra, ahol megtalálhatta a jó szögeket és alkalomról alkalomra egyre jobb lett, sok mindenre maga jött rá, de több sportfotós kolléga is ellátta szakmai tanácsokkal a fiatal lányt. Hamarosan családi segítséggel egy jó gépet és nagy objektívet vásárolt, így még jobb képek készülhettek, még inkább fejlődhetett fotós tudása.

Anna először mémeket, vicces képeket készített a mérkőzéseken készült fotókból, ez hozta közel a csapathoz
Fotó: Antalfalvi Anna / Petőfi Népe

– Ha összehasonlítom az első képeimet a legutóbb készültekkel, akkor büszkeséget érzek, mert látványos a javulás, őszintén szólva el sem hiszem, hogy erre képes voltam, honnan hová jutottam. Ennek ellenére sosem lehetek elégedett, van hová fejlődnöm, mert a sportfotózásban a határ a csillagos ég – mondta Anna és hozzátette, hogy személyiségéből adódóan szeret a dolgok közepébe vágni, ahogy itt is tette, hiszen időközben vált valódi fotóssá, ráadásul az egyik legnehezebb műfajban, a sportfotózásban.

Az eltelt rövid időben ha nem is csapat-, de stábtaggá vált, a fiúk megkedvelték. Anna elmondta, hogy az eltelt idő és a személyes kapcsolat nyomán a fiúk szemében már leszálltak a félistenek trónusáról és emberek lettek, de még mindig elfogódottsággal a hangjában beszél a csapatról és még ma is álomszerűnek tűnik a szerencséje. – Mégis hogy? Fél év alatt rajongóból munkatárssá válni. Még mindig nem tudtam feldolgozni – mondta Anna ragyogó arccal.

A várost elhagyná, de a KRC-t soha

Anna a fotózás mellett a Bányai Júlia Gimnázium tanulójaként érettségire készül és Budapesten szeretne továbbtanulni, pszichológiaszakon, nem meglepő módon sportpszichológus akar lenni. A KRCmemes oldalt is folytatja és ami biztos, hogy ha a csapat a következő szezonban is őt akarja fotósnak, akkor mindent ennek rendel majd alá. – Ha jövőre is szeretnének velem dolgozni, akkor mindent úgy szervezek és az óráimat is úgy veszem fel, hogy az összes meccsen itt lehessek és ha Budapesten játszanak, még az órát is otthagyom, hogy rohanjak a meccsre – mondta Anna, akit annyira magával ragadott a játék, hogy szeretné megtanulni az alapokat egy jó tanár segítségével.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában