Összegyűjtöttük kollégáink legemlékezetesebb pillanatait 2019-ből

Kollégáinknak ugyanazt a kérdést tettük fel:

– Ha visszagondolsz az elmúlt évre, mi minden jut először az eszedbe, mi volt számodra a legemlékezetesebb történet?

Hraskó István: – Akik a lassan mögöttünk hagyott évről legelőször eszembe jutnak, az a kecskeméti Csaba család. Az édesapánál, Tibornál sclerosis multiplexet diagnosztizáltak, feleségénél, Erzsébetnél – becenevén Csörinél – egy ritka izomsorvadást. Mindkét betegség gyógyíthatatlan, a szülők mégis hihetetlen optimizmussal élik mindennapjaikat. Szívemhez nőtt ez a nagyon szimpatikus család, ahol a szülők erejüket megfeszítve gondoskodnak két fiukról, és küzdenek, hogy életüket ne a csalódások, szomorkodások határozzák meg.

– De nagyon emlékezetes volt a szeptemberi KecskemétRocks is, ahol az ország minden tájékáról érkezett ötszáz zenész nyomta közel két órán át át a rockot és játszotta el többek között a Queentől a We will rock you-t és a Depeche mode-tól a Personal Jesus-t. A neten már több mint 40 millióan látták a koncertről készített kisfilmeket.

– Egy Airbus-os villámtúra keretében idén ismét lehetőségem volt meglátogatni a Litvániában állomásozó magyar vadászpilótákat és a kontingenst, és bár Gripenek általi elfogásunk orosz légtérsértők miatt elmaradt, azért ez is egy jó kis kaland volt.

– Találkoztam egy fantasztikus édesapával, sportemberrel is. Farkas Misinek két éve egy baleset után amputálni kellett az egyik lábát, ám ő nem adta fel, és idén májusban letekert egy 200 kilométeres kerékpáros teljesítménytúrát. Példaértékű a kitartása, és az is, ahogy a családja támogatja.

– Készíthettem egy interjút Csott Nikolettával, a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet börtönpszichológusával, aki többek között arról is beszélt, mi okozza a legnagyobb lelki terhet a fogvatartottaknak, éreznek-e bűntudatot, akarnak-e, képesek-e problémáikról egy szakemberrel beszélgetni, és elárulta azt is, milyen beszólásokat kap a férfi elítéltektől.

– Kilencéves kislányom elkísért az idei Hírös Vágtára, ahol épp neki sikerült videón megörökítenie, amint az egyik lovas leesik a nyeregből – szerencsére a hölgynek nem esett semmi baja.

– És végül az emlékezetes sztorik közé tartozik VV Aurelio büntetőpere is: az egykori valóságshow-győztes elsírta magát az ítélethirdetés során, de könnyei nem hatották meg a bírót, emberrablásért 4 év börtönt szabott ki.

Gulyás Sándor: – Nem tudnék egy konkrétumot kiemelni, idén sok, számomra kedves, emlékezetes eseményen vehettem részt. A teljesség igénye nélkül például örömmel emlékszem vissza a kunszentmiklósi hagyományőrző rendezvényekre, a redemptus, illetve a históriás napra , a Tass község melletti Duna parton megrendezett őrült hajók versenyére, a szabadszállási Szent Mihály nap programjaira. Örömmel tölt el az is, hogy számos értékes embert tudtam bemutatni lapunk hasábjain olvasóinknak, cikkeimmel hozzájárulni néhány bajba jutott ember boldogulásához, gyógyulásához.

Tapodi Kálmán: – Néhány óra alatt vált földönfutó egy balázspusztai házáspár. Az évek során, a verejtékes munkával, maguk építette tanyájukból csak üszkös romhalmaz maradt. A Szabadszállás közelében élő idős házaspár megsegítésére távolról, Kiskunmajsáról érkezett az első adomány. A nyári tragédiát követően, már akkor elhatározták, hogy maradnak. A tanya melletti melléképület – az egykori istálló – átalakítását fontolgatták. Szégyen, de nem tudom, miként alakult a sorsuk, azóta akadtak-e más segítőik?

Ilyenkor, az év utolsó heteiben egy-egy jótékonykodással, adományozással megnyugtatjuk egész évre a lelkiismeretünket. Mindenkin persze nem lehet segíteni, de azt hiszem valóban gyarlók vagyunk...

– CSÓLYOSPÁLOS-ZSANA: A szomszédvárak évenként mókás vetélkedőn mérik össze erejüket, ahol ügyességi feladatok is akadnak. A nyár végi küzdelemben célbarúgással is gyarapítani lehetett a pontszámokat a csapatoknak, A kézilabda kapura erősített ponyva kör alakú nyílásaiba eleinte elvétve találtak a játékosok és képileg is nehéz volt maradandót alkotni. Hirtelen jött az ötlet, hogy a kapu mögül, a „lyuk” felől születhetne meg a jó felvétel. Szerencsére háló is volt a kapun, mert alighogy elfoglaltam a pozíciót, lendült a balos és máris jött labda, egy gyors exponálásra maradt idő, majd objektívmentés, enyhe oldalra dőléssel...Taps és röhögés, de mindenki örült...

Juhász Jenő: – A 2019-es esztendő az iskolák felújításának az éve volt a bácsalmási járásban, hiszen a Bajai Tankerületi Központ fenntartásában lévő Bácskai Általános Iskola és a Bácsalmási Körzeti Iskola intézményeiben jelentős fejlesztéseket valósítottak meg.

Az év elején megtartott bácsbokodi nyitórendezvényt követően hozzáfogtak a kivitelezési munkálatokhoz. Az intézmény székhelyén tetőszigetelést, külső homlokzatfestést és padlóburkolatcseréket végeztek. A tagintézmények közül Bácsborsódon fejezték be elsőként a korszerűsítést, felújították a fűtési rendszert, nyílászárókat cseréltek, távolugró pályát építettek és új eszközöket vásároltak. Katymáron, az udvari részen lefestették a külső homlokzatot, közösségi teret alakítottak ki, javították a mozgássérültek és nagyothallók életkörülményeit a tagintézményben. Tataházán a támogatásoknak és a különböző összefogásoknak köszönhetően teljes szigetelést végeztek az iskolai épületen, térköves járdát építettek és fejlesztették az iskolaudvart.

A Bácsalmási Körzeti Általános Iskolában mikulás tájékán tartották meg területbejárást és az átadó ünnepséget. A kisvárosi iskola mindkét épülete (Rákóczi és a Szent János utcai) megújult, tornateremmel és bútorokkal, eszközökkel gyarapodott. A madarasi Alapfokú Művészeti Iskolában felújították a vizesblokkot és röplabdapályával bővítették az iskolaudvart az egyéb korszerűsítési munkák mellett.

Néhány héttel ezelőtt örvendetes hírről értesülhettek a bácsalmásiak, hogy egy újabb 45 millió forintos támogatást kapnak a Rákóczi utcai iskola tetőszerkezetének a felújítására.

A bácsalmási karácsonyváró ünnepségeken nagy sikert arattak előadásukkal az általános iskola harmadik osztályos tanulói. A három király karácsonya című betlehemi játékot az iskola átadó ünnepségen mutatták be először, felkészítő tanáruk Barcsák Endréné volt.

Kubatovics Tamás: – Minél több idő telt el a meccs óta, annál jobbak voltunk. Ez az öltözői tapasztalat és a harmadik félidőnek helyet adó műintézmények falaiból előszivárgó, egykoron labdabűvöléssel próbálkozó futballbolondok által megtapasztalt bölcsesség többször megérintett 2019 során. Mindez a csaknem halott bajai labdarúgás apropóján. Azzal kezdődött az év, hogy a Bajai SK név több évtized után újra felbukkant a pályák környékén és a Bajaszentistvánnal együttműködve a felnőtt labdarúgás életben tartásra tett kísérletet. Ráadásul a Petőfi-szigeti műfüvesen a sportág bajai aranykorát idézték, a nyolcvanas évekbe pár pillanatra visszarepítve – az egykori mester nevét viselő Rónai Sándor pályán – két egykori villámlábú ördög – Janicsák Mátyás és Kovács „Tojás” László – végezte el az első hivatalos mérkőzés kezdőrúgását.

– Hasonlóan ünnepélyes és a kék-sárga szíveket melengető volt látni, hogy az új bajnokság első hazai, augusztusi mérkőzésén két, sok nagy csatát megért ifjú tehetség – a 79 éves Viszmeg István és a 85 fölött járó Csongor János – kötötte össze egy kezdőrúgással a sportág múltját és jelenét.

– Ezekre a pillanatokra készülhettem, de váratlanul is rám zuhant a bajai futballmúlt. Mégpedig a város legnagyobb ünnepén, amikor a boldog találkozásokkal erősen fűszerezett júliusi halászléfőzésen hátrafordulva azt láttam, hogy a bajai gyökereire mindig büszke Disztl Péter, a 80-as évek válogatottjának és az UEFA kupában döntőig menetelő Videoton kapusa boldogan ölelkezik és fotózkodik a Szentháromság tér közepén.

Lencsés P. Anna: – Emlékezetes esemény volt számomra Pünkösdkor, Solt- Révbérpusztán az eddig még sehol a világon nem látott lovasbemutató, a „puszta húszas” látványa, amely akkor egyben Guinness-rekord is lett. Egy egészen különleges emberi teljesítményt láthattunk. Hatalmas tömeg gyűlt össze a rekordkísérletre és nagyon impozáns látvány volt, amint a fiatal csikós, Tóth Lajos a két hátsó lovon egyensúlyozva, kantárszáron behajtotta a húsz lovat a bemutató helyszínére. A lovak és fiatalember együttműködése lenyűgözte a nézőket, a bemutató végén a több ezres nézősereg elismerő tapsa kísérte a fantasztikus látványt nyújtó, vágtázó lovascsapatot, amelyet egyetlen ember a két hátsó lovon állva irányított.

Horváth Péter: – Mozgalmas év volt az idei is, nehezen tudnék egy legemlékezetesebb történetet választani belőle, ezért többet is felsorolok.

A legfelemelőbb történet számomra a napokban teljesedett be, amikor a 11 éves jakabszállási Horváth Sanyika egy romos tanyából beköltözhetett a közösségi összefogásból vásárolt új otthonába családjával és ott ünnepelhették a szentestét. Hálás vagyok, hogy elkísérhettem őket álmuk megvalósulásának útján.

– Szintén a közösség erejéről és a megértés fontosságáról tanított az Anonim Alkoholisták regionális találkozója, melyről mély és őszinte beszélgetések alapján írtam riportot.

– Borzongató érzés volt az elítélt édesanyák részlegében járnom és arról tudósítanom, hogy ők hogyan töltik az anyák napját. Az anyaság érzését még a falak között is csodálatos megélni.

– Nem mindennap történik meg egy újságíróval, hogy magáról (is) tudósíthat, de szeptemberben ez is megtörtént, amikor a nyugdíjas szövetség (akik egyébként a szívem csücske) arborétumban rendezett sportnapján az alpolgármester mellé engem, a tudósítót is kihívtak és köszöntöttek a szervezők. Ennek apropóját az adta, hogy egy jegyzetem hatására elindították a „Fogadj örökbe egy fát!” mozgalmat.