A koraszülött gyerekeket ünnepelték Kecskeméten

November 17-e a koraszülöttek világnapja, ezt évek óta Kecskeméten is megünnepli a megyei kórház PIC (perinatális intenzív centrum), azaz koraszülött részlege, az újszülöttként egykor náluk ápolt gyerekekkel és szüleikkel. Az idei a második alkalom volt, hogy a nagy találkozásnak a Mercedes-Benz Sport Akadémia adott otthont, és már a harmadik, hogy elkészült az a különleges naptár, amelynek fotóin a KTE-Duna Aszfalt férfi kosárlabdacsapatának tagjai koraszülött babákkal kezükben láthatóak. Ezt is bemutatták az eseményen, a gyerekeket emellett a Ciróka Bábszínház Hinta-palinta előadása, tánc, kézműveskedés és arcfestés is várta.

Dr. Kelemen Edit osztályvezető főorvost szinte percenként állították meg a szülők egy-egy szóra, köszönetre és hogy megmutassák gyermeküket.

– Mindig úgy jövök, hogy nem fogok sírni, de az előbb is felnéztem, és jöttek sorra az emlékek, pörögtek a múlt eseményei, hogy ez a gyerkőc is rosszul volt, az az anyuka is mennyit sírt… – mondta a szemét törölgetve és mosolyogva a doktornő. Az ilyen ünnepségek során kollégáival együtt ők is hosszú időre feltöltődnek örömteli élményekkel.

– Nagyon jó látni, hogy az egykor egyszerre szülő édesanyák között megmaradnak a barátságok. Ők sorstársak, együtt sírtak, a nehézségek összehozták őket. Mikor az osztályra bejönnek minket meglátogatni, úgy intézzük, hogy az éppen bent lévő anyukákkal is tudjanak kicsit beszélgetni, őket bátorítani, hiszen az ő szavuk a leghitelesebb – tette hozzá Kelemen Edit.

A doktornőhöz egy anyuka is odalépett egy jó kiállású fiatalemberrel. Vácziné Józsa Erika fia, Levente 2000. december 6-án, egy hónappal a kiírt dátum előtt jött világra, 44 centiméterrel és 1600 grammal (akkoriban még 1500 gramm volt az a határ, ami fölött már segíteni tudtak a koraszülött babákon). Régi kórházi fényképek is előkerültek az édesanya táskájából.

– Nem volt már magzatvíz, rossz volt a szívhang, ezért császármetszéssel segítették világra Leventét. Kapott egy fertőzést, nem voltak jók az a eredményei, és folyamatosan romlottak, ezért az első két hét nagyon problémás volt. Az volt a legrosszabb, hogy nem foghattam a kezembe a fiamat… A doktornőnek nagyon sokat köszönhetünk, az akkori eszközrendszerrel is stabilizálni tudták Levente állapotát, utána két hétig még Budapesten voltunk, egy hónaposan hagyhatta csak el a kórházat. Sokat kellett vele foglalkozni, jártunk Dévény-terápiára, és természetesen kontroll vizsgálatokra is, de hál’ Istennek, ahogy látszik is, minden rendben vele – mondta fiára mosolyogva Vácziné Józsa Erika.

– Felemelő érzés volt megtudni, ki mentette meg az életemet, megható találkozás volt – vallotta be Levente.