A természet óvta meg a kiskőrösi emlékművet

Száz éve annak, hogy a Tanácsköztársaság vörös terrorja ellen lázadtak fel a polgárok a Duna mentén, Kalocsán és környékén, illetve a Kiskunságban. A vörösök Kiskőrösön három embert végeztek ki, akiknek az emlékét a város közössége megőrizte. A tiszteletükre 1928-ban emlékművet állítottak az evangélikus temetőben, amelyet a sors megőrzött az utókornak. A szocializmusban elfeledkeztek róla a hatalom birtokosai, a növényzet benőtte. Kedd este népes közönség előtt avatták újra az emlékművet, amely alatt Spang József tartalékos főhadnagy, Szenohradszki Pál gazdálkodó, és Kutyifa János napszámos maradványai pihennek.

Turán István helytörténész szervezte az ünnepséget, és röviden vázolta a kort is, amely az I. világháború utáni zűrzavar korszaka volt az ország számára. A történész után Domonyi László polgármester vette át a szót, méltatva Turán István tevékenységét, aki az emlékmű újraavatását szorgalmazta. Mint mondta, a kiskőrösieknek szerencséjük van, mert a szocializmusban megsemmisítették az ilyen emlékműveket. Ez csak azért maradt meg, mert benőtte a zöld növényzet, és meg volt fordítva az emlékmű felirata. A sors így védte meg az emlékművet.

A visszaemlékezők között volt Romsics Ignác történész professzor, akadémikus, aki annak a kornak a szörnyűségeire hívta fel a figyelmet, amelynek része volt a három ember kivégzése. Egy nyugodt, békés világba robbant be a világháború 1914-ben. A besorozott férfiak egy része nem tért vissza, aki visszajött, többnyire sebesült volt. Az itthon maradtak sorsa sanyarú volt, 1917-re már ellátási zavarok voltak. Az országban 1918 őszén zavargások törtek ki, bár a nemzetőrség ezt kordában tartotta. A Károlyi-kormány választójogot és földet ígért az embereknek, hogy a helyzetet konszolidálja. Az 1919. március 21-i kommunista hatalomátvétel következtében a hatalom a kis- és a középbirtokosok földjét is államosítani kívánta, illetve a korábban beígért nagybirtokokat nem akarták szétosztani. A vidéki lakosság ezt nehezményezte, illetve azt is, hogy dologidőben sorozni is akartak a vörösök. A hangulat romlott, majd 1919 nyarán lázadás tört ki a kommunista hatalom ellen a Duna-melléken, amelynek csak egy halálos áldozata volt. A felkelőket leverő vörösök rögtönítélő bíróságai Tasson három, Hartán egy, Solton tizennégy, Kalocsán huszonkettő, Kiskőrösön három embert végeztek ki, mondta az akadémikus. A történész visszaemlékezése után az evangélikus, a katolikus és a baptista egyház lelkipásztorai áldották meg az emlékművet, majd a leszármazottak és mások koszorúkat, virágokat helyeztek el a síron.