Kecskemét

2019.05.17. 07:00

Izomsorvadással él, rapper szeretne lenni Csorba Árpi

Többszörös csapással sújtotta az élet a kecskeméti Csorba családot: a 11 éves Árpi izomsorvadással született, mára kerekesszékbe került. Az édesapa cukorbetegsége miatt tavaly megvakult, dolgozni nem tud, csakúgy, mint az édesanya, aki férjét és gyermekét segíti a mindennapokban. A szociális juttatás kevés, a gyógyszerek drágák, munka híján gyakran kell választaniuk a tüzelő és az étel között.

Horváth Péter

Aprócska, Kecskemét kevésbé előkelő utcájában álló házukban fogad bennünket Csorbáné Lukács Éva. Csengetnünk sem kell, ahogy közeledünk, már fel is tárul a nehezen nyíló, ütött-kopott kapu, és kilép a meggyötört, de mégis csillogó szemű asszony – az ablakból figyelve várta, mikor érkezünk. Pillantást vetünk arra az ablakra. Benne egy „eladó” tábla kínálja fel megvételre a sokat látott otthont. Alatta és körülötte a bordó színű málló vakolat helyén szabálytalan fogsorra emlékeztetően, nagy felületen tárul fel a téglafalazat: szinte segélykérőn ordít a nélkülözés.

Belépve szerény, de nagyon tiszta otthon fogad, ami egy szobából és egy konyhából áll. A szobában, az ágy szélén magába roskadva ül Csorba Árpád, a családfő, vele szemben fia, a 11 éves Árpi. Sűrű, sötét keserűség üli meg a szobát. Csak szóval üdvözölnek, nem jönnek ki elénk. Árpád azért nem, mert csaknem másfél éve, tavaly január elején teljesen megvakult, miután előrehaladott cukorbetegsége fokozatosan tönkretette látóidegeit. Azóta nap nap után ágya szélén ül, semmit nem tud csinálni. Árpi szintén ágyán marad, őt egyre romló izomsorvadása akadályozza a mozgásban, amit cukorbetegsége, lisztérzékenysége és pajzsmirigyproblémája súlyosbít, számára minden mozdulat komoly erőfeszítést igényel. Néhány hónapja kerekesszékbe kényszerült.

Éva vezeti ki az édesapát a konyhába, aki mesélni kezd.

– Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor minden sötétségbe borult. Előző este szilveszter volt, akkor lefeküdtem aludni, és amikor felébredtem és kinyitottam a szemem, nem láttam semmit. Olyan volt, mintha lekapcsolták volna a tévét. Odakaptam a fejemhez, és kétségbeesve szóltam a feleségemnek, hogy nem látom a szobát. Ötször műtötték a szememet, hiába. Több mint 15 éve vagyok cukorbeteg, 12 testvérem közül egyedüliként örökölve a betegséget – mondja az 56 éves családfő, aki állapota miatt több mint másfél esztendeje képtelen eltartani családját. A családfő az utolsó pillanatig dolgozott a kecskeméti autógyár présüzemében. Az ezt követő időkben Árpád fejében – mint maga mondja – bolondságok jártak, volt egy pillanat, amikor szerette volna eldobni az életét.

Árpi már kicsiként máshogy mozgott, mint a többiek, nehezen mászott, nem tudott lépcsőzni. Hároméves korában diagnosztizálták nála a gyógyíthatatlan izomsorvadást. Mára csak kere­kesszékkel tudja a néhány lépésnél hosszabb távokat leküzdeni. Gerince súlyosan elferdült és éjszakánként nagy fájdalmaktól szenved. A kedves, szerény és okos 11 éves kisfiú Budapestre jár, a Mexikói úti mozgásjavító iskolába. Szereti az iskolát, barátokból is akad bőven, legjobb barátja kezdetektől Krisztián.

Csorba Árpi, Árpád, az édesapa és Éva, az édesanya nagyon nehéz körülmények között élnek
Fotó: Gulyás Sándor / Petőfi Népe

– Szeretek tanulni, a kedvencem a matek és az olvasás, most kaptam ötöst az utóbbiból és versmondásból is – mondta Árpi, akitől nem állnak távol a ritmikus szövegek, imádja a rapet.

– Kedvenc előadóm G.w.M., ő a példaképem – mondta Árpi, rámutat a rapper falat díszítő poszterére és hozzáteszi, hogy nagy álma, hogy ő maga is híres rapper legyen. – Akkor a saját életemről rappelnék, mint a példaképem, és talán reményt adhatnék a küzdelemhez a sorstársaimnak, mert az bennem is él – mondja és elárulja, hogy most készülnek egy dalszöveget írni Krisztiánnal, mindemellett gitározni tanul az iskolában.

Bár Árpit hozza-viszi az iskola, Éva tengernyi nehézséggel küzd, jószerivel egyedül. Csak Árpád egyik testvére és sógornőjük áll mellettük, amikor csak erejükből telik segítik őket. Azért is akarják eladni a házat, hogy hozzájuk költözhessenek, és rendbe tegyék az árából a melléképületet.

– Van, amikor kicsit eltörök, akkor kimegyek az udvarra sírni és utána kicsit jobb – mondja Éva távozáskor, mikor nyitja nekünk az ajtót – óvatosan, mert a félfa kijár az ajtókivágásból és kizuhanna onnan, ha nem tartaná három faék –, s hozzáteszi: – Tudom, hogy könnyebb nem lesz, a sorsunkat viselni kell.

Választani kell az étel és a fűtés között

A szociális juttatások alacsonyak, a gyógyszerek drágák, és Éva sem tud dolgozni, hiszen nincs, aki felügyelje férjét és Árpit, amikor otthon van, fűtési időszakban gyakran kell választaniuk a fa és az étel között. A legjobban alapanyagra lenne szükségük, hogy akadálymentesítsék a bejáratot, de szükség lenne a zuhanyzóba egy székre, hogy Árpi könnyebben fürödhessen, a vécére pedig egy kapaszkodóra. Akik szeretnének segíteni a családnak, a 11773322-02112152 bankszámlaszámon tehetik meg.

Ezek is érdekelhetik