Baja

2019.05.30. 17:30

Az alapszakok erősítését tűzte ki célul az új rektor

Két hete rektorként vezeti az Eötvös József Főiskolát dr. Szilágyiné dr. Szinger Ibolya, aki két évvel ezelőtt általános helyettesként lett az intézmény első embere. A műszaki képzés leválasztása és a szétválás után a Szegedi útra visszaköltözött patinás intézmény első női rektorát az egyetlen állami főiskola jövőjéről és közelmúltjáról kérdeztük.

Kubatovics Tamás

– Gratulálok. Nagy volt a verseny?

– Egyedül pályáztam. Maga a tény, hogy a rektori pályázatot kiírták, örömre adott okot.

– Ön szerint mi volt ennek az üzenete?

– Úgy gondolom, ez csak az egyik kedvező jel az intézmény és környezetünk számára, más hasonló döntések mellett. Ilyen például, hogy tavasszal lett kancellárja a főiskolának, most pedig a rektori kinevezésről is döntés született. Eddig mindkét feladatkört helyettes töltötte be, ami kelthetett némi bizonytalanságot, esetlegesen annak az érzetét, hogy átmeneti időszakról van szó. Ezt eloszlathatták ezek a döntések is.

– Várta a pályázat kiírását?

– Igen, de nem a saját helyzetem miatt, hanem a főiskola vonatkozásában, éppen az előbb említettek miatt.

– Ezek szerint most öt év nyugalom és biztonság követ­kezik?

– Ezt soha nem lehet mondani. Alapvetően a mindennapi működés szempontjából semmi nem változik, ugyanúgy dolgozunk tovább, ahogy eddig tettük.

– A főiskola 2017 nyarán költözött vissza a Szegedi útra. Azóta mi volt a legnehezebb?

– A folyamatos anyagi küzdelem állandó nehézséget jelent. Visszaköltöztünk egy olyan épületbe, ahol szinte tíz éve nem folyt oktatás, ezt belakni sem egyszerű. Főleg nem úgy, hogy felújítására forrásokat is kellett keresni.

– Azon az őszön egy 700 milliós épületfelújítási támogatásról volt szó, aminek nem látni nyomait.

– Még mindig nem jött el a látványos munkák kezdete. Ez a nyílászárók és a födém korszerűsítését célzó keret, mellette van egy 230 milliós, amit a homlokzat és tető megújítására lehet majd fordítani. A Nemzeti Fejlesztési Stratégiai Intézet a konzorcium vezetője, ebben vagyunk mi tagok. Bármennyire fontos számunkra, a miénk egy viszonylag kis projekt a többi mellett. Rajtunk kívülálló okok miatt várakozunk. Ami fontos, a pénz rendelkezésre áll, tudtommal hamarosan eredményt hirdetnek az egyik közbeszerzésnél. Várunk.

– Önállóvá válásuk idején volt 400 hallgatója a főiskolának, közülük 140 nappali tagozatos. Hol tartanak most?

– Volt egy háromszázalékos emelkedés az előző tanévre, nőtt a nappali tagozatos hallgatók száma. Most annyit tudunk az idei jelentkezésekről, hogy az előző évhez képest 25 százalékkal nőtt azok száma, akik elsőként az Eötvös József Főiskolát jelölték meg célként. Ez 250 jelentkezőt jelent.

– Ennyi hallgató elég is lenne?

– Ahhoz be kell jutni, hozni kell a kellő pontot. Ekkora évfolyamlétszám elegendő is lenne a működésünkhöz a jelenlegi feltételek mellett.

Dr. Szilágyiné dr. Szinger Ibolya rektor
Fotó: Petőfi Népe

– Ugorjunk még egy évet előre! A nyelvvizsgához kötött jelentkezés 2020-tól lép be a rendszerbe, ez hogyan érintheti önöket?

– Ez nagyon sok intézményt keményen érint. A tanító- és tanárképzésben dolgozó kollégákkal, vezetőkkel nagyon reménykedünk, hogy enyhítenek a követelményeken. Nem biztos, hogy a tanítóknál, óvodapedagógusoknál, csecsemőgondozóknál feltételül kellene szabni a nyelvvizsgát. Én még a diploma kiadásánál sem követelném meg a középszintű nyelvtudást.

– Mi most a legnagyobb ki­hívás?

– Az alacsony felsőoktatási bérek miatt itt tartani a kollégákat, illetve az utánpótlásra gondolva újakat behozni. Ez eléggé általános probléma. Az alapbérekről van szó, mert amikor vannak pályázati lehetőségek, akkor pluszmunkákkal lehet egyéb jövedelmet szerezni. Mivel mi kis intézmény vagyunk, az oktatói gárda 35 fős, egyes területeken egy-egy emberünk van, az ő esetleges kiesésük komoly problémát jelenthet. Egy tanársegéd akkor vehető fel, ha mesterdiplomával rendelkezik és már beiratkozott a doktori iskolába, az ő alapbére alig haladja meg a középfokú minimálbért. Így elég nehéz motiválni. Ennek ellenére elmondhatom, hogy egy kollégánk most védte meg doktori dolgozatát, egy másiknak őszre lesz hasonló feladata, további két oktatónk is közel jár az 5-6 éves szakaszt lezáró eseményhez.

– Korábban a mesterképzés elindításában is látott fejlődési irányt a főiskola. Ez hogy áll?

– Egy pályázati vállalásunk ennek kidolgozása, a német és horvát nemzetiségi szakirányokkal kapcsolatban vannak ilyen tervek, a konkrétumokat egy év múlva kell majd letenni az asztalra. Személy szerint a levelezős képzésben látok komoly igényt arra, hogy a nemzetiségi tanítóként 5-6. osztályban is dolgozók számára lehetővé váljék a 7-8. osztályra is jogosító végzettség megszerzése, ez lenne a cél. Másik fejlesztendő terület a gazdálkodás és menedzsment felsőfokú szakképzés beindítása, ami jelenthetne segítséget a gazdasági szakra készülőknek, mert állami finanszírozású képzésben készülhetnének fel a főiskolai évekre. Most dolgozzuk ki az ehhez szükséges anyagot, reméljük, hogy 2020 szeptemberétől indulhat ez a képzés.

– Pályázatában milyen fejlesztési irányokkal számolt?

– Legfontosabbnak a négy alapszak megerősítését tartom. Ez ellen dolgozik a főváros­centrikusság. Sok fiatal nem is szakot, intézményt választ, hanem az elképzeléseit firtató kérdésre csak annyit válaszol, hogy Budapestre kíván menni. Nem könnyű ezen a szemléleten változtatni, hangsúlyt helyezünk toborzó tevékenységre, valamint az előkészítésre is. Kevesen gondolnák, hogy az ének az egyik legnagyobb mumus, ezen a területen pár alkalommal kaphattak segítséget a felvételire készülődők. Megjegyzem: a héten két napon zajlottak az alkalmassági vizsgák, ezekre 180-an érkeztek hozzánk, ők nem mind Bajára jelentkeztek, területi alapon folynak az előzetes felmérések. Valami hasonló együttműködésre egyébként szükség lenne az intézmények közt, nem tartom jó megoldásnak, hogy mindenki újabb és újabb szakokat indít. Attól nem lesz jobb a helyzet, ha például még két helyen indul óvodapedagógus szak az országban, miközben a hallgatói létszám nem változik.

Ezek is érdekelhetik