Cukrásznak tanult Árpa Lajos, főnöke küldte el katonának

A közelmúltban ünnepelte 90. születésnapját Árpa Lajos nyugállományú alezredes. A jeles nap alkalmából az egykori 93. Önálló Vegyivédelmi Ezred volt páncélos és gépjárműtechnikai szolgálat főnökét Orbán Viktor, Benkő Tibor és Korom Ferenc is felköszöntötte. A miniszterelnök által küldött emléklapot Domonyi László, Kiskőrös polgármestere, a honvédelmi miniszter és a Magyar Honvédség parancsnokának jókívánságait Gáldonyi Sándor százados, az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság Bács-Kiskun megyei irodájának irodavezető-helyettese adta át. Az egykori bajtársak és kollégák nevében pedig Gottfried Béla nyugállományú ezredes és Fadgyas István nyugállományú őrnagy gratulált az ünnepeltnek.

Árpa Lajos a Brassó megyei Földvár községben született, édesapjának hentesként saját üzlete volt. Az általános iskolát azonban már Botfalun, román nyelvű osztályban kezdte, majd egy újabb költözés után Miklósváron folytatta. Csak a második bécsi döntés, Észak-Erdély Magyarországhoz csatolását követően iratkozhatott át magyar iskolába. Jászberényben tanulta ki a cukrászszakmát, a segédlevél megszerzése után három hónappal pedig Budapesten talált munkahelyet magának. Az egyik cukrászszövetkezetben dolgozott, közben gépkocsivezetésből is levizsgázott. Jól érezte magát a fővárosban, az egyik nap azonban a főnöke behívatta az irodába és közölte vele: „Idefigyelj kis Árpa! Úgy döntöttünk, hogy elmész katonának!”

Piliscsabára vonult be 1946-ban. Gyalogsági kiképzést kapott, később pedig – a jogosítványának is köszönhetően – átkerült a gépjárműszolgálathoz. A Honvéd Központi Gépkocsi Tiszti Iskola elvégzése után, alhadnagyként Esztergom táborban, a 33. harckocsiezred szállító századának parancsnokhelyettesévé nevezték ki.

Tíz év katonai szolgálat után azonban családi okok miatt hadnagyként kénytelen volt leszerelni: megszületett a lányuk, katonaként viszont alig tudott időt szakítani a családjára. Már hét éve dolgozott a MÁVAUT-nál, amikor tartalékos szolgálatra hívták be Szabadszállásra. Fehér Ferenc vezérőrnagy, az akkori páncélos és gépjárműtechnikai főnök pedig közölte vele: „Úgysem hagyunk nyugton, vissza kell jönnöd, szükség van rád.” Előléptették főhadnaggyá és kinevezték a szabadszállási alakulat szakjavító szakaszparancsnokának. Fél év után a tartalékos tiszti kiképző század, egy év elteltével pedig a növendékszázad parancsnoka lett. Utána a tanműhely vezetését bízták rá, majd a kiképzőközpont technikai főnökének nevezték ki. Aztán Fehér vezérőrnagy úgy döntött, hogy a kiképzés területéről csapatszolgálatra osztja be.

Három alakulat közül választhatott, a hatvani önálló vegyivédelmi zászlóalj mellett döntött. Hét év után főtiszti tanfolyamra akarták küldeni, de a levelező képzés helyett inkább a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát választotta – 4,51-es átlaggal végzett. Egy hónapra a zalaegerszegi lövészezredhez vezényelték, majd visszahelyezték Hatvanba. Rövidesen pedig Mosonmagyaróváron ajánlottak fel részére zászlóaljtechnikusi helyet, de a költözés előtt három nappal berendelték Szé­kes­fehérvárra. Mórocz Lajos altábornagy, az 5. hadsereg parancsnoka pedig azt „javasolta”, hogy inkább a kiskőrösi ezred technikusi helybeosztást fogadja el. Egészségügyi okból – komoly hangszalagműtéten esett át – 1979-ben, a 93. Önálló Vegyivédelmi Ezred páncélos és gépjárműtechnikai szolgálat főnökeként vonult nyug­állományba. Tizenegy helyőrségben szolgált, a feleségével, Marika nénivel együtt töltött több mint hatvan év alatt négyszer költöztek.

Senki nem jött üres kézzel

Lajos bácsi jelenleg is remek egészségnek örvend, a vendégeit a háza előtt fogadta és kísérte fel emeleti lakásukba. Természetesen mindenki hozott személyes ajándékot is, Domonyi László polgármester például egy jókora tortával érkezett – emlékeztetve az ünnepeltet a tanult szakmájára.