A Kiskunság lenyűgöző világát örökíti meg Daróczi Csaba

Az ország egyik legjobb természetfotósa soltvadkerti. Délelőttönként testnevelés- és földrajzórákat tart a helyi evangélikus iskolában. Hobbija a természetfotózás. Számtalan díj birtokosa. A Kiskunság szerelmese. Egy gyönyörű könyv kiadója, melynek címe: Folyók gyermeke a Kiskunság. A kötet a táj hangulatát adja vissza egy személyes vallomás keretében. A püspökladányi származású művész a Duna–Tisza köze változatosságát szereti. Az országban nincs olyan térség, amely ennyire különleges tájképileg, mondta Daró­czi Csaba. A könyv 212 oldalon közel 400 képet mutat be. A legrégebbi fotó 11 évvel ezelőtt készült.

A művész 1992-ben vette az első fényképezőjét. Mint mondta, óriási sikernek tekintette két évvel később azt, hogy egy hazai természetfotós kiállításon bemutathatta egy képét. Huszonhat évvel később a világ legjobbjai között tartják számon. Nem ok nélkül. Nevezett a Nature Photographer of the Year világversenyre. Két alkotását két kategóriában a legjobbak közé választották. Az idei megmérettetésre 55 országból több mint 10 000 fényképpel neveztek a versenybe az alkotók az Év természetfotósa címért. A neves nemzetközi elismerést 11 kategóriában osztották ki, mely közül háromban is döntőbe jutottak a magyar fotósok. A Növények és gombák, valamint a Természet művészete 5 legjobb alkotása közé választották be Daróczi Csaba képeit. Minden kategóriában csak öt képet mutatnak be a verseny szabályai alapján.

– Ez nem teljesítménysport. Fontosak az elismerések, de nem ez a lényeg – hangsúlyozta a fotós. – Az a pillanat fontos, amikor az ember átérzi az élményt a helyszínen. Ez a lelkében sokáig megmarad. Ez nagyobb öröm, mint egy díj – mondta a fotós.

Daróczi Csaba azt mondja, hogy rengeteg jó hely található a Kiskunság közepén. A Tázlár és Pirtó környéki buckák, az akasztói szikes térség, ­Páhi, Kiskőrös, Tabdi turjánvidéke kimeríthetetlen mennyiségű témával szolgál. – Sajnálatos, hogy a quadosok és a crossmotorosok rengeteg kárt tesznek a tájban. Amikor drónnal fotózok, látszik, hogy keresztülszabdalták a tájat – mondta.

– Amikor kint vagyok a természetben, azt várom, hogy csodát lássak. A fotózás alapvető szabálya, hogy a pillanat a tájban rád találjon. A második szabály, ha elszalasztottad, az már nem jön vissza. Olyan egyedi képet kell csinálni, amit soha senki más nem csinál. A legtöbbször hajnalban fotózom. Napkelte előtt indulok. A pirkadat első órájában érdemes fotózni. Például hajnal 4-től 5-ig. Ekkor a legszebbek a fények. Finom pára üli meg a tájat. Az állatok is ekkor ébrednek. Ekkor mozognak, ekkor keresik az élelmet, utána elbújnak a meleg elől – árulta el a természetfotós.

Néhány elismerés az elmúlt évekből:

• Asferico (Olaszország) 2016. növények kategória 1. díj

• Monthphoto (Spanyolország) növények kategória 1. díj

• Milvus 2016 (Románia) fődíj, állatok kategória 2. díj

• Emotion’Ailes 2016 competition (Belgium) madarak kategória 1. díj, közönségdíj

• Az Év természetfotósa pályázat 1.díj, két 2. díj, két 3.díj, az Év természetfotója díj, fődíj

• Varázslatos Magyarország fotópályázat, 1. díj

• Év természetfotósa pályázat, 2. díj, 3. díj, különdíj

• Namur (Belgium) Interna­tional Naturphoto Contest, 1.díj