A felvidéki magyarok kitelepítésére emlékeztek Császártöltésen

Bár ezt a prágai kormány és a budapesti egy lakosságcsere egyezmény keretében rendezte, az ezer éve Felső-Magyarországon élő családoknak kényszerűen el kellett hagyniuk a szülőföldjüket. Az országgyűlés hat éve úgy rendelkezett, hogy április 12-ét emléknappá nyilvánítja. Erre emlékeztek Császártöltésen vasárnap délután. A faluba a becslések szerint 18 felvidéki településről 1800-2000 magyart költöztettek be, miközben német ajkú családokat pedig arra kényszerített a magyar kormány, hogy települjenek ki Németországba. A ma 2500 lelket számláló német többségű faluban vasárnap emlékeztek meg a felvidéki magyarok elüldözéséről. A helyi református énekkar dalaival kezdődött az ünnepség, majd Takácsné Stalter Judit polgármester idézte fel a szörnyű 40-es éveket a település közparkjában. Hangsúlyozta, hogy mindkét etnikumot meggyötörte a történelem, akik tagjai a faluban 70 éve jól megvannak egymás mellett. A németek kitelepítési emlékműve, és a felvidéki magyarok emlékműve egymástól alig 50 méterre áll, szimbolikusan kifejezve a két nép történetének gyászos korszakát. Dr. Varga István, aki a településen a stúdiót vezeti, két éves volt, amikor kitelepítették szüleivel együtt. Felidézte megemlékező beszédében azt a korszakot, amelyre ő csak a szülei elbeszéléséből emlékezett. Mint mondta a magyar családok nem akarták elhinni azt, hogy el kell hagyniuk az otthonaikat, arra készültek, hogy a falvaikba visszaköltöznek, ezért mindig volt egy olyan teli batyujuk, bőröndjük, amellyel azonnal indulhattak volna haza, ha arra sor kerül. A megemlékezés koszorúzással ért véget.