A végsőkig bíznak a csodában, Lizike gyógyulásában

Persze hogy először megijed tőlünk. Váratlanul toppanunk be kis világába, idegenek vagyunk, csúnya bácsik és a biztonság kedvéért még maszkot is viselünk. A gyönyörű nevű Elekes Anna Liza – vagy ahogy Kecskeméten egyre többen ismerik, Lizi – eleinte riadt és szomorú szemekkel nézeget minket.

Sok telefonálás és egyeztetés előzte meg látogatásunkat a háromgyermekes családnál. Lizit heti rendszerességgel viszik szülei a Szegedi Gyermekklinika Onko-Hematológiai Osztályára. A kemoterápiás kezelés három-négy napig tart, ha rendben vannak az eredmények, a sejtszám nem alacsony, akkor jöhetnek haza. Sajnos nemegyszer maradniuk kell, az nyújt csak vigasztalást, hogy a kórházban barátságos környezetben, jó körülmények között, külön szobában gondoskodnak Liziről.

Elekesné Valkai Beáta első hívásunkkor még tipródott azon, hogy vállalja-e a nyilvánosságot, megossza-e történetüket, gondjaikat a nagyvilággal. Végül igent mondott.

Csapások egymás után

Az édesanya úgy emlékszik, a várandóság alatt végig nagyon fáradt, kimerült volt. És hogy az ultrahangozás után azt mondta a nőgyógyász, hogy kicsi lesz a baba feje. 2016. szeptember 27-én Beáta egy szokványos magzati szívhang vizsgálatra érkezett a kórházba. Negyed óra múlva a műtőben volt, Lizikének ugyanis 200-at vert a szíve, nem maradhatott benn tovább. Császármetszéssel jött világra a 37. hétben, egyébként normális súllyal, 2700 grammal. Innentől el is kezdődött az örök aggódás a kislányért, az álmatlan éjszakák és a feszültséggel terhes nappalok sora.

Egy fertőzés miatt a csecsemőt az intenzív osztályon ápolták, majd észrevették, hogy fején jóindulatú érdaganat van, amely elkezdett befelé nőni. Két hónapos korában megállapították Lizinél a ritka genetikai betegséget, a mikrokefáliát, azaz a kisfejűséget. Neurológiai gondozásba vették, ahol több ideg-és mozgásrendszeri problémát is diagnosztizáltak: bal lábfejét belé tartja, a jobb lábfejét kifelé, kötött a csípője, emiatt nehéz pelenkázni, bal oldali izomtónus-zavarral küzd. A szülők rengeteget hordták Dévény-tornára, fejlesztésekre, ennek köszönhetően ha mozgásban le is van maradva kortársaitól, a különbség nem túl feltűnő. Egyedül megáll a lábán, bár járni még nem tud, és még arra is hiába várnak szülei, hogy kimondja első szavát.

Tizenegy hónaposan Lizi bölcsis lett, mert a családnak szüksége volt az édesanya keresetére is. De a kislány a közösségben sok betegséget elkapott, az utolsó, egy tüszős mandulagyulladás annyira legyengítette, hogy infúzióra kellett kötni. És jött a következő, minden eddiginél kegyetlenebb csapás: 7,5 centis tumort találtak a 4 centis bal veséjénél. Ez a daganat szerencsére a felére zsugorodott a kemoterápia hatására, de miután kioperálták a vesével együtt, kiderült, hogy teljesen összenőtt a belekkel és hashártyával is, és maradtak rákos sejtek. A szövettani eredmények szerint egy rendkívül agresszív, nehezen gyógyítható rákfajta támadta meg a kislányt – édesanyja isteni, megmagyarázhatatlan csodának tartja, hogy ennek ellenére Lizi szervezete jól reagált a kezelésre. Két vérátömlesztésen, öt műtéten, öt sejtszámnövelő injekción és nyolc kemoterápián van túl.

– Amikor a kezelőbe kell mennie, hogy bekössék a portot, azt nagyon rosszul viseli, de mi is. A vénái egymás után mentek szét, vékonyabbak voltak, mint a tű, amivel megszúrták. Borzasztó dolgokon megy át, iszonyú ezt látni – mondja Beáta.

Megpróbáltatás az egész családnak

Lizi most otthon és a kórházi szobában töltheti napjait, nem vihetik ki az utcára levegőzni, pláne nem közösségbe. Vendégeket a család nem fogad, vagy kivételes esetben, de mi is csak szájkendővel, kezünket lefertőtlenítve mehettünk be a lakásba. Most, hogy a kemoterápiával gyengítik a szervezetét, minden betegség hatalmas veszélyt jelentene a kislány számára. Szilárd ételt nem tud enni, gyomorszondán keresztül táplálják egy speciális tápszerrel.

– Óránként etetjük, éjszaka is többször. Korábban fecskendővel tápláltuk, ha kellett, erőnek erejével, de azt mondták az orvosok, hogy nem éli túl a kemoterápiát, ha nem kap szondát, úgyhogy beültették neki. Sajnos előfordul, hogy hány, akkor pótolni kell, hogy a napi 800 kalória bevitel meglegyen – figyeli gyermekét az édesanya. A kislány már kezd bátrabban mozogni, játszik a babáival, próbál felmászni a kanapé párnájára.

Beáta nem titkolja, óriási kihívás a család minden tagja számára Lizike betegsége. Ő beleroppant a lelki teherbe, most pszichológushoz jár.

– Tizennégy éve vagyunk együtt Zolival, nagyon szeretjük egymást. Nem beszél arról, mi zajlik le a lelkében, de Lizi ápolásában, gondozásában aktívan kiveszi a részét. Kórházfóbiája ellenére ő viszi most kezelésekre, mert én képtelen vagyok autót vezetni. De ez az egész megviseli a házasságunkat. Minden nap pattanásig feszültek az idegeink, egy rossz hangsúllyal kiejtett szó is megbánthatja a másikat. Nem tudjuk kikapcsolni az agyunkat, éjszaka sem. Minden reggel úgy kelünk fel, hogy boldoggá tesszük Lizit, hogy örülni fogunk minden együtt töltött napnak. De amikor látjuk, hogy megetettük, és rögtön kihányja a tápszert… akkor elszakad a cérna. Sokat sírok, nagyon sokat. Vannak fél pillanatok, amikor temetem a lányomat. Ilyenkor gondolatban felpofozom magamat, hogy ezt nem szabad, nem adhatom fel a reményt.

Lizi bátyjai is máshogy dolgozzák fel a helyzetet. Nekik is nehéz, hiszen húguk mellett nyilván kevesebb figyelem jut rájuk. A 9 éves Nándika édesanyja szerint a világ legjobb testvére.

– Ha hazajön az iskolából, ölelgeti, puszilgatja Lizit, játszik vele. Ha látja, hogy elfoglaltak vagyunk, beviszi a szobájába, bukfencezik, cigánykerekezik, hogy a húga nevessen. Elaltatja, ha álmos, fintorgás nélkül elviszi a pelust, és még a táplálásban is segít. Csodálatos lélek a kisfiam, eszméletlen szoros kapcsolatban van Lizivel. Olyan kötelék ez, amelyre nincsenek szavak – simogatja meg Nándi fejét Beáta. A tizenhat éves Flóri igazi tinédzserként inkább befelé fordul, látszólag nem akar törődni a gondokkal, de őt is megviseli a sok trauma. Sokatmondó, hogy kupakgyűjtést indított osztályában Lizikéért.

Bíznak abban, hogy van még más út

Beátától megtudjuk: az orvosok szerint ha július végéig kapja Lizi a kemoterápiát, utána egy-másfél év, amíg kialakul az áttét, onnantól két hónapja van a kislányának, abban a stádiumban már nem lehet segíteni. Sugárkezelése hamarosan megkezdődhetne, de szülei félnek, hogy azt már nem bírná a szervezete.

– Tudjuk, hogy a rák alattomos, kérlelhetetlen betegség, de nem adjuk fel. Keressük azt az orvost, kutatót, aki többet tud ennél ígérni, ismer valami más gyógymódot, hogy ne legyen áttét. Akár kísérletben is részt veszünk, csak ne azt mondják, hogy másfél évünk van és vége – jelenti ki határozottan az anyuka.

Lassan elköszönünk, nem akarunk tovább zavarni. Búcsúzóul kapunk egy nagy mosolyt Lizikétől.

Rengetegen megmozdultak a kislányért

A szülőket anyagilag is nagyon megterhelik a kezelések. A tápszer például havi 92 ezer forint, ennek csak töredékét finanszírozza a tébé, és akkor még nem beszéltünk a fertőtlenítőszerekről, az utazás költségeiről. Ráadásul az autójuk is tönkrement, és most csak Zoltán fizetésére támaszkodhatnak. Már éppen egy hitelt akartak felvenni, amikor Beáta húga elindított a facebook-on egy csoportot, Együtt Lizike gyógyulásáért néven. A hatás leírhatatlan, azóta rengeteg felajánlást és biztatást kaptak, százak imádkoznak értük. Az édesanya őszintén bevallotta, ez eleinte sokként érte. Ő olyan állapotban volt, hogy csak túl akarta élni az egyik napot a másik után, és minél többen mondták neki, mennyire együttéreznek vele, annál inkább szenvedett, mert így folyton a betegségről kellett beszélnie. Úgy gondolta, ezt nekik kell megoldaniuk, nem tartozik másra a fájdalmuk, nem akarta nyilvánossá tenni a kálváriájukat. Végül egy ismerőse meggyőzte, hogy fogadja el a kinyújtott kezet. Elsőként állt melléjük az Együtt a Kecskeméti Családokért Alapítvány, kifizetve az autó javításának költségeit, egyhavi tápszerüket. Mások kupakokat gyűjtenek, sokan pedig vért adtak a kislány javára. Az Elekes-házaspár licitre bocsájtotta a csillárjait, hogy a támogatást ők is viszonozni tudják valamivel. Minden adományért nagyon hálásak. Most elsősorban pénzbeli segítségre van szükségük.

Aki teheti, a következő számlaszámra utalhat: Elekes Zoltán, Erste Bank 11600006-00000000-49146110, megjegyzésbe: Lizának adomány.