Sport a terhesség ideje alatt is

Váczi Niki táncszeretete nagyon régen megmutatkozott. Amellett, hogy saját tehetségét is folyamatosan pallérozza, TST tánciskolájában gyerekek, kamaszok százait tanítja meg táncolni. Tavaly fordulóponthoz érkezett élete, megszületett első gyermeke, Noella. Kismamaként sem mondott le a mozgásról, a táncról, szinte az utolsó hétig edzett, tartotta az órákat.

– Nem félt, hogy baja esik a magzatnak, vetéléshez vezet a gyakori testmozgás?

– Az életem része, szenvedélyem a tánc. Szerintem sokkal nagyobb bajt okozott volna, ha lemondok róla. Természetesen, azért visszább vettem az iramból, a testem jelzésére folyamatosan ügyeltem. A történethez hozzátartozik, hogy három hónapos várandós lehettem, amikor kiderült. Tervezett baba volt, de a pajzsmirigybetegségem miatt a ciklusaim nem rendszeresek, így nem is gondoltam rá, hogy már rögtön az elején összejön. Arra lettem figyelmes, hogy állandóan kívánom a péksüteményeket, melyeket egyébként egyáltalán nem fogyasztok.

– Volt olyan mozgásforma, amit már nem vállalt be?

– Mivel nem tudtam a babáról, az első három hónapban még jumpingedzéseket tartottam, melyek egyáltalán nem ajánlottak azoknak, akik egy éven belül babát szeretnének. Én erre rácáfoltam, bár, amint megláttam a pozitív jelzést a teszten, e mozgásformát azonnal abbahagytam. Akárcsak a földön való „hentergést”, a különböző akrobatikus elemeket, melyek sok produkciónk fontos része.

– Az orvosa támogatta a rendszeres mozgást?

– A nőgyógyász doktornőm óva intett, és nem ajánlotta, sokkal inkább a pihenést javasolta. Én viszont a saját testemre hallgattam, úgy éreztem, ha módjával is, de nem mondok le a táncról, a mozgásról. Amint nőtt a pocakom, persze voltak gyakorlatok, amiket már kihagytam, de a mozgás rendszeres maradt. Szerintem a hirtelen leállás sokkal nagyobb gondot okozott volna.

– A magzat hogyan reagált a sok mozgásra?

– Nono baba már pocaklakóként is nagyon aranyos volt. Heti öt délután négy órát töltöttem az edzőteremben, ő mindig ebben az időpontban aludt. A zene megnyugtatta.

– A rendszeres mozgás segítette a vajúdást és a szülést?

– Úgy érzem igen, bár az élet úgy hozta, hogy végül császármetszéssel jött a világra a mi kis drágánk.

– Az anyaságtól félt?

– Nekem minden ösztönösen jött. Furcsa érzés volt, hogy egyszer csak hárman lettünk. De én és a párom, Gyula is csodálatos élményként éltük meg már az első napokat is. S azóta sem panaszkodhatunk.

– Szinte az utolsó percig dolgozott, és szülés után néhány nappal már ment is vissza a táncstúdióba. Hogyan tudja egyeztetni az anyaságot a munkával?

– Két hétig voltam otthon a picivel, onnantól bejárok dolgozni. A táncstúdió és a gyerekek nagyon fontosak a számomra, és a párom mindenben segít. Négy óráig én vagyok Nono babával, utána néhány órát ő, míg dolgozom. Az adminisztratív és a hivatalos dolgokat a baba mellett napközben el tudom intézni. A hétvégén lesz az éves nagy TST-táncgála a Hírös Agórában, ennek szervezését is a baba mellett intéztem.

– A császármetszés miatt nem kellett volna hosszabb idő a regenerálódásra?

– E téren is a testem jelzé­seire figyeltem. Természetesen az első hat hétben nem hasaztam, nyújtottam. Mindig éreztem, ha valamiből visszább kellett venni.

– Babakocsi vagy hordozó?

– Mindkettő. Sokan állítják panaszkodva, hogy kisbabával nehéz kimozdulni. Szerintem ez hülyeség. Én nap mint nap kettesben járkálok vele. A karácsonyi nagy bevásárlásokat is együtt intéztük. Inkább sokak hozzáállásával van a baj.

– Gondolom, a negatív gondolatokból a várandósság idején is kijutott.

– Mindenki csak a negatívumokat hajtogatta: „Jaj, még az elején vagy, majd később! Szegény, mi lesz a tánciskolával, majd meghízol, itt fog fájni, meg ott. Miért nem pihensz, ha megszületik a baba már úgysem fogsz tudni.” Amikor már nagyobb volt a pocakom: „Úristen! Elvetélsz, fogd vissza magad, ülj le, pihenj, kárt teszel a magzatban. Egyél sokat, mert nem jut elég a babának.”

– Nono jó kisbaba?

– Megértő, és amikor én aludni szeretnék, ő is alszik. Szinte a kezdetektől végigalussza az éjszakát. Már az elején hozzászoktattuk, hogy óraműpontossággal egyen, aludjon. Volt egy kis ellenállás, de gyorsan belejött. A táncot is szereti. Egész nap táncolunk, hol együtt, hol csak én. Van, amikor egyszerűen csak figyel engem a hordozóból, én meg két guggolás közben lengetem. Ezt nagyon élvezi, én meg erősödöm.

– Ezek szerint a további kihívásoktól sem tart, például a fogzástól?

– A kis drágámnak már elkezdett nőni a foga. Sőt, az első kettő már teljesen kint is van. Nem félek a kihívásoktól, együtt mindent megoldunk. De mint szülő, nem ezt vállalta mindenki?! Nem értem a sok panaszkodást. Én alig várom az újabb élményeket, kihívásokat, hogy segíthessek neki az oviban, a suliban, vagy majd ha szerelmi bánata lesz. Nem aggódhatunk minden miatt, hiszen olyan gyorsan telik az idő. Számunkra a jelen a fontos, minden perc, amit együtt tölthetünk.

– Szemlátomást az alakja is szinte már a régi.

– A rendszeres mozgásnak köszönhetően. Van még némi plusz, de tavaszra már újra a régi formámban leszek! Hányan mondogatták: a gyereknevelés mellett nem lesz időm magamra, maradnak plusz­kilók. Szerintem pedig nem kellene, kitartással és akarattal visszanyerhető a régi alakunk.

Csak a kismama érzi a saját testét

A boldog anyukát arról is megkérdeztük: mit ajánl más kismamáknak, sportoljanak várandósság alatt? Úgy véli, döntse el mindenki maga. Csak a kismama érzi a saját testét, saját korlátait. Ha előtte sportolt, szerinte ne hagyja el, csak vegyen kicsit visszább. Ha előtte nem sportolt semmit, akkor ne a várandósság alatt kezdje el.