Felmentette a bíróság a volt miniszteri biztost és társait

A keddi ítélethirdetésre mindhárom vádlott már szabadlábon érkezett, de az utóbbi időben átestek a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések gyakorlatilag minden válfaján. K. Szilárd, G. Imre és Sz. Gyula is 2015 januárjában előbb őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba került, ezt átváltották később házi őrizetre, majd lakhelyelhagyási tilalomra, bár Sz. Gyula más büntetőügyei miatt 2016 februárjában megint rács mögé került, több mint fél évig újra előzetesben volt.

Mint arról korábban beszámoltunk, az ügyészségi vádirat szerint egy K. Szilárd érdekeltségébe tartozó cég 2010-ben 500 millió forint kölcsönt vett fel projektfinanszírozási céllal, a hitel biztosítéka a cég tulajdonában álló ingatlanok, nagy értékű, főként borászati ingóságok és borkészlet volt, összesen 1,2 milliárd forint értékben. A kölcsönt a futamidő alatt az adós cég nem, vagy csak részben törlesztette, ezért a tartozás 2012 nyarára már mintegy 600 millió forintot tett ki.

A kölcsönt nyújtó Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet a követelést a fedezetekkel együtt 2012 nyarán engedményezte az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet részére.

Az ügyészség szerint K. Szilárd megtudta, hogy nyíregyházi vállalkozó ismerőse, Sz. Gyula és a követelést megszerző pénzintézet vezetője, G. Imre ismerik egymást. Ezért 2013 nyarán – az akkoriban állami alkalmazásban állt, de a vád szerint cselekménnyel magánemberként terhelhető – K. Szilárd ismerőse közbenjárását kérte abban, hogy a takarékszövetkezet a követelését áron alul adja el a saját vagy Sz. Gyula érdekeltségébe tartozó cégnek.

Az áron aluli vásárlás érdekében Sz. Gyula több alkalommal tárgyalt K. Szilárd megbízásából G. Imrével. Végül megállapodtak abban, hogy a takarékszövetkezet követelését Sz. Gyula egyik közeli ismerősének cége vásárolja meg 335 ezer eurós vételáron (akkori árfolyamon ez körülbelül 101 millió forintot jelentett).

A vád szerint Sz. Gyula további 135 ezer euró (körülbelül 40 millió forint) „kenőpénzt” ígért a pénzintézeti vezetőnek azért, hogy a vételárat jóval meghaladó értékű, fedezettel biztosított követelés tulajdonjogát a takarékszövetkezet érdekköréből anélkül engedje ki, hogy a fedezetből történő kielégítést megkísérelné. G. Imre a jogtalan előny ígéretét elfogadta. A tárgyalásokról és a „kenőpénz” ígéretéről szóló megállapodásról Sz. Gyula tájékoztatta K. Szilárdot, aki a jogtalan előny biztosítását vállalta.

A felajánlott 135 ezer eurót K. Szilárd utasítása szerint egy hozzátartozója adta át egy benzinkúton a nyíregyházi vállalkozónak, aki azt 2013 szeptemberében továbbadta a takarékszövetkezet volt elnökének.

Nem bizonyíthatóak a bűncselekmények

Az ügyészség K. Szilárdot és Sz. Gyulát minősített vesztegetés bűntettével, G. Imrét pedig minősített vesztegetés elfogadásának bűntettével vádolta. Dr. Vétek János, a Kecskeméti Járásbíróság bírája kedden mindhármukat felmentette. Indoklásként elhangzott: a bíró osztotta a védőügyvédek álláspontját, miszerint a titkos adatszerzés eredménye (a telefonlehallgatások anyaga és leirata) nem használható fel a vádlottakkal szemben, egyéb bizonyíték pedig nem volt Sz. Gyula és társai ellen, így a vesztegetés nem bizonyítható.

Az indoklás során egyébként több utalás volt arra, hogy a lehallgatott telefonbeszélgetések alátámasztanák a vádiratot, de a

hanganyagokat kizárva csak annyit lehet megállapítani, hogy azt a bizonyos 40 milliós összeget átadták G. Imrének.

Dr. Németh Zsolt ügyész fellebbezett a vádlottak bűnösségének megállapításáért, a három vádlott tudomásul vette a bíróság határozatát, de a per így is másodfokon folytatódik.