Se ivóvíz, se termés, a gazdák szerint teljes összeomlás fenyegeti a Homokhátságot

A Duna-Tisza közti térséget sújtó aszály okozta károk különösen az Abonytól, Kecskeméten át húzódó sávban mutatkoznak. Az öntözetlen kapás növények a végüket járják, a gazdák szerint már kiadós csapadék segítségével sem hoznák be a fejlődésükben mutatkozó elmaradást. Annyira szomjas a vidék, hogy a vadak tarra rágják a még zöld növényeket, semmivé válik a termés. Hiábavaló a gazdaságokban alkalmazott talajnedvességet őrző technológia, hiszen vizet csak úgy lehet megtartani, ha van belőle.

Két folyó között szomjan hal a vidék

– A szántóföldeken máskor jó módszereink vannak a talajnedvesség kipárolgásának csökkentésére, ám jelenleg több mint fél évnyi csapadék hiányzik, azaz kiszáradtak a termőföldek. Szemünk előtt mennek tönkre a tavasziak. Kiég a lucerna, a második növekménye annyira gyenge, hogy nem éri meg betakarítani. Sőt, immár az öntözés is gondot jelent, néhol ugyanis az 50-80 méteres kutakban fogytán a víz – vázolta a szántók állapotát Pesti Gábor, a nagykőrösi gazdakör alelnöke.

Duna-Tisza közén nagyjából három évtizede pusztít sorozatban az aszály. Két folyó közt szomjan hal a vidék – emlegetik gyakran a gazdák. A térség mesterséges vízellátása, a homokhátsági termőföldeket művelők legfőbb kívánsága azonban közel száz év óta csak terv maradt.

Az aszály miatt veszélyben az ivóvíz

– A megoldáshoz csupán ötletekkel játszadozik a gazdatársadalom, beleszólni nem akarunk a vízügyi szakemberek dolgába. Azt azonban állítjuk, hogy a folyók ártereinek feltöltése jelentene tartós gyógyírt a vidéknek. Költségessége mellett bizonyára súlyos tulajdonjogi és más jellegű problémákkal is szembesülnének az építők ilyen nagyszabású művelet során, ám úgy gondoljuk, hogy a térség kiszáradása megelőzhető a vizek régi járásának visszarendezésével. Feltöltődnének a két folyó közti, egykor belvizes területek, amelyek nagy területeken pótolnák a szántók vizét. Ám, ha a szárazság mellett továbbra is szűkében leszünk a víznek, a szántóföldi termesztés léte forog kockán. 

Pesti Gábor szerint dönteni kell a termelési szerkezet átalakításáról. Korábban az erdősítés mutatkozott a növénytermesztés felváltására. 

– Mára ez a lehetőség is bizonytalanná vált, hiszen 10 méter alá csökkent a talajvíz szintje. Például Nyársapát környékén száradnak a nyárfaültetvények. A gazdasági öntözőkutak helyenkénti kiszáradása azt jelzi, hogy a mezőgazdaságtól távol álló emberek, Homokhátság lakosságának ivóvize is veszélybe kerülhet hamarosan – beszélt a vidéket fenyegető veszélyekről a gazdakör alelnöke.   

Remény az őszi vetésben – a termesztési szerkezet átalakítása elkerülhetetlen

A jelenlegi időjárási viszonyokat figyelembe véve úgy tűnik, az idei nyáron csak az ősziek hoznak több-kevesebb hasznot a termesztőknek. A búza levele leégett, helyenként talán hektáronként 1-2 tonna ocsúra számítanak. Viszonylag jól fizet az árpa, 3-5 tonnát becsülnek hektáronként. Talán a repcetermesztők jártak jobban. Növényeiknek kedvezett a hűvös időjárás a korai vegetációs ciklusban. Azt mondják: a termékenyebb szántókon a jónak mondható 3 tonna szem összejön belőle hektáronként.

A kormány elindítja a Homokhátság vízpótlását

Mint arról korábban beszámoltunk, a kormány zöld utat adott azoknak a fejlesztéseknek, amelyek a Homokhátság vízpótlása érdekében elengedhetetlenek.

– A Homokhátság vízpótlását szolgáló átfogó vízügyi fejlesztések első üteme 800 ezer ember életminőségét fogja javítani, amely a magyar vidék egy tizedét érinti. A kormányhatározat világos fejlesztési listát ad: a Holt-Tisza ágak vízpótlásától kezdve, a dél-homokhátsági vízpótlással egyidejű tájrehabilitáción át, a szikes tavak újraélesztéséig számos projekt indul – jelentette be Bányai Gábor, a Dél-alföldi Gazdaságfejlesztési Zóna komplex fejlesztéséért felelős kormánybiztos az országgyűlés előtti felszólalásában.

Bányai Gábor felszólalásában kiemelte, hogy ezek már nem pusztán ötletek, van engedély és elkészültek a kiviteli tervek.