„Semmi értelme sincs idén bevetni a földet" – teljes kilátástalanságban a homokhátsági gazdák

Az elmúlt két nap során talán ha 6-8 milliméternyi csapadék áztatta földeket a Duna–Tisza közén. Az idei télen alig esett, az elmúlt évek során 400 milliméternyi eső sem hullott le. Az agrártermelők egyre borúsabban látják a jövőjüket az aszályos évek miatt. Mit lehet tenni, hogyan lehet vizet hozni a két nagy folyam közti homokhátsági területre? Ezzel kapcsolatban rendezett szakmai fórumot az Izsáki Hegyközség, az Izsáki Gazdakör, és a megyei agrárkamara az izsáki művelődési házban. Elsőként Tasnádi Gabriella, a NAK vízügyi szakembere tartott előadást. Arra hívta fel a figyelmet, hogy 2018. az az utolsó év, amikor belvíz volt a földeken, akkor azt el kellett vezetni.

Aszályos évek az országban

A Kárpát-medence felmelegedési folyamata 20 százalékkal gyorsabb, mint a korábbi időszakban volt tapasztalható. Tasnádi Gabriella, a NAK vízügyi szakembere megjegyezte, hogy 45 ezer hektárnyi olyan terület létezik, ahol amennyiben a csatornákban megjelenik a víz, akkor ott belvizes térségek keletkeznek. Ebbe az esetben ajánlatos ott megtartani a vizet. 

A szakember előadása után Gacsályi József, a Duna–Tisza közi Homokhátság vízhiányos állapotának a javításáról tartott ismertetőt. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese vázolta a helyzetet. Idehaza két igazán nagy terület küzd hatalmas gondokkal, az egyik a nyírségi térség, a másik a Duna–Tisza köze.

A hazai talajvízkészlet jelentősen csökkent az elmúlt időszakban

A Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítása 11 788 négyzetkilométer területet, 4 vármegyét, 17 kistérséget, 171 önkormányzatot érint. A négy vízügyi igazgatóság területeit érintő, komplex vízpótlási terv az itt élő 800 ezer magyarországi állampolgár életét érinti közvetlenül. A hazai vízhelyzetet befolyásolja a mostoha, kevés csapadékkal járó időjáráson kívül az is, hogy míg korábban évente átlagosan 107 köbkilométernyi víz érkezett külföldről, addig ez tavaly 100 köbkilométerre csökkent. Az ország felszíni vízkészletének 75 százaléka a Dunántúlon jelentkezik, míg a 25 százaléka pedig a Dunától keletre. 

Gacsályi József szólt arról is hogy a hazai talajvízkészlet jelentősen csökkent az elmúlt időszakban. A Tisza, amely alapvetően befolyásolja a Homokhátság, illetve a Tiszántúl föld alatti vízmozgásait a medersüllyedés miatt, mint egy vízelvezető csatornaként működik. Az esőzések ritkulása miatt az elmúlt négy év során mintegy 25 köbkilométernyi nem hullott le a idehaza. (A Balaton közel 2 köbkilométernyi vizet tartalmaz.) Egy rövid helyzetelemzés után a szakember felvázolta a homokhátsági vízproblémák pótlásának a lehetőségét. Mint mondta, minden szakterületen konszenzus van, hogy a Homokhátság vízhiányos területeinek vízgazdálkodási problémáira megoldást kell találni. A vízpótlás lehetőségeinek sokrétű vizsgálata vezetett a megtervezett vízpótlórendszerhez, amely 7 célterületre bontva, összetetten kezeli a térség vízkészlet-gazdálkodását alapvetően a Duna vízkészletére alapozva. A klímaváltozási előrejelzéseket is számba vevő hidrológia számítások alapján a vízkivételek várhatóan nem fogják túlterhelni a Duna vízkészletét. 

A Duna-Tisza közi Homokhátságot vízvisszatartási és vízpótlási szempontokat figyelembe véve 7 célterületre osztották fel a térséget. 1. A Ráckevei-Soroksári Duna-ág vízpótlásának bővítése 2. A Kiskunsági-főcsatorna és a szennyvízcsatorna vízkészletnövelése, 3. Északi regionális vízpótlás és vízvisszatartás, 4. Keleti vízpótlás és vízvisszatartás 5. Kígyós-rendszer vízpótlása 6. Déli regionális vízpótlás 7. Közép-homokhátsági szikes tavak vízpótlása. Szó esett arról is a vízvisszatartás mellett, hogy a folyóktól, mint vízkészletektől feljuttatják a vizet a hátság magasabb részeire. Ilyen rendszer jöhet létre Hajóson, a 26 hektár területen megvalósítható, 600 ezer köbméter kapacitású tározótérrel (Hajósi puffertározó) és a benne felhalmozott vízbázist két irányba elosztó szivattyúteleppel és nyomóvezetékkel. A tározóteret egyelőre a Duna-völgyi-főcsatorna víztöbbletéből lehetne tölteni, majd egy későbbi ütemben volna bővíthető egy dunai vízkivétellel. A tározóban visszatartott vizet a nyomóvezetékek két magasabban lévő tározóba (Kéleshalmi- és Kunfehértói-tározó) juttatnák, ahonnan a beszivárogtatással történő talajvízdúsításon túl már gravitációsan juthatna el a vízpótlás a Kéleshalmi-tározóból déli irányba a Kígyós főcsatornába, kelet felé pedig a Kunfehértói-tározóból a Dong-éri-főcsatorna kiszáradt medrébe. 

Szó esett arról is, hogy Fülöpszállás mellett egy kisebb duzzasztót terveznek, ahol egy napelemes szivattyúrendszerrel emelnék át a vizet a száraz csatornákba, amelyek Fülöpháza, Ágasegyháza és Orgovány térségeibe vinnék a vizet. Ez a víz pedig táplálná a Kondor-tavat, a Kurjantó térségét és a Kolon-tó is revitalizálódhatna. Másodpercenként 1 köbméteres kapacitású szivattyút alkalmaznának, mondta Gacsályi József, a Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese az izsáki fórumon. 

Elkeserítő a helyzet

A fórum után néhány gazdával beszélgettünk. Az egyik azt mondta, három hektárnyi földjét nem fogja az idén bevetni, mert nincs értelme. Eső nincs, a mag úgysem kelne ki, mondta a termelő. Varga István helyi szőlész kiszámolta, hogy tavaly kb 10-15 százalékos termés kiesés érte az aszály következtében a családját. Majd mutatott egy fotót, hogy a Kolon-tó partjától 12 méterre lévő kútnál 3,5 méter mélyen csillog a víz az általa készített fotón. Holott a Kolon- tó a térség mély pontján fekszik. Azaz a tóra ráférne a vízpótlás. Az Ágasegyháza környékén egykor vizesebb területek felől és a Csirai Rét felől a föld alatt szivárgott egykor a víz. Arról is szó esett a beszélgetés során, hogy ősszel már több szarvasmarhatartónak a takarmányt a boltból kellett vásárolnia, mert a kaszálókon nem volt mit lekaszálniuk.