2022.08.20. 06:55
Súlyos az aszály, ezért kímélő talajművelési technika szükséges a földeken
Az idei súlyos aszályban különös jelentőségük van a nedvességet kímélő talajművelési technológiáknak – hívják fel a figyelmet a mezőgazdászok.
A szármaradványok a szántók többségén az egyetlen szervesanyag pótlók
Fotó: Miklay Jenő
A tarlóégestés szokása régen feledésbe merült a hazai szántókon. Jogszabály is tiltja, egy kivétellel, amikor olyan mértékű a növényi betegség, ami csak a tarló felperzselésével semmisíthető meg. Természetesen tapasztalatból a gazdálkodók is belátták: a csupaszra hagyott talajokból gyorsabban elszökik a nedvesség. A meghagyott tarló valamelyest csökkenteni képes az elpárolgást, ugyanakkor a szerves anyagok a talajszerkezet javításához is hozzájárulnak.
– A mezőgazdaságilag művelt talajok szervesanyag tartalmát lényegében a szármaradványok adják. Ez idő tájt különösen előnyös, ha a kalászosok szalmáját a talajon hagyják, mert az szigetel. Igaz, jelenleg nemigen beszélhetünk vízháztartás-szabályozásról, legfeljebb a minimálisra csökkent nedvességből tudunk megóvni valamennyit. Főleg a Homokhátság tájain száradtak ki a talajok veszélyes mértékben, ezért jelenleg mélyebb talajművelésről szó sem lehet. Legfeljebb tarlóhántásról, amely önmagában elősegíti a párolgást, ezért a felületet hengerrel feltétlenül le kell zárni. A háborítatlan talajréteg feletti lazító műveléssel és felszíni tömörítéssel hatékonyabban visszatartható a nedvesség. A sekélyen hántott tarló a növényi maradványokkal – a talajkísérletek szerint – átlagosan 15-20 százalékkal kevesebb nedvességet veszít, mint a rögös vagy a nyitottan hagyott. Hazánkban a gazdálkodók többsége takarékosságból kihagyja a művelésből a tarlóhántást. Természetesen, ha nyáron elegendő csapadék jut a földekre, ez a művelet mellőzhető – magyarázta Szépe András kecskeméti talajerő-gazdálkodási mérnök.
A szántóföldinövény-termesztő gazdaságokban azt mondják, több napos adagokban legalább 100-150 milliméter csapadék áztatná meg annyira a földeket, hogy ekézni lehessen rajtuk.
– A talajokat jelenlegi állapotban szántani nem szabad, helyenként nem is lehetséges. Az őszi vetések alá a talajlazítás szóba jöhet, de a talajok állapotán múlik, hogy érdemes-e alkalmazni. Ha ugyanis a kultivátor a nagy rögöket nem képes a felszínre hozni, az új növényállomány gyökeresedése elégtelenné válhat. Ahol mégis a szántás mellett döntenek majd, nagyon lényeges, hogy a megbolygatott földeket simítózzák a nedvesség visszatartása végett és a felszín porosodásának megakadályozására – mondta.
Az idei nyáron a szárazságban tönkre ment kukorica szárát a legtöbb gazdaságban szecskázzák az állatállomány etetésére. A takarmányhiány rákényszeríti a gazdákat a talajjavító szármaradványok lehordására, értékesítésére. Szépe András szerint így létfontosságú szerves anyagoktól fosztják meg a termőtalajokat.
– A nem túl távoli jövőben, immár napjainkban is, dönteniük kell a gazdáknak: a nagyobb bevétel érdekében kizsarolják-e a földjeiket a szármaradványok eltávolításával, vagy komolyan gondolják a talajok minőségének megőrzését. A folyamatos szervesanyag-ellátással eredményesen javítható a vízmegtartó képesség, és mint tápanyagokat is érdemes védeni. A rendkívül megdrágult műtrágyákat nem lehetséges bőséges istállótrágyaadagokkal kiváltani, mert ahhoz kevés az állatállomány. Ezért minden, a szántókon hagyott szerves anyag a jövendő termést szolgálja majd – tette hozzá.
