Bőven lenne vizünk, mégis pusztít a szárazság

Megsült kukorica, alig éldegélő meddő napraforgó. Ilyen napjainkban a látvány a tavasziak tábláin szerte a Homokhátságon. Ahol gazdaságos locsolni, a gazdák éjjel-nappal járatják az öntözőgépeket. Legalábbis a szerencsésebbek, akiknek még adnak vizet a kutjaik. Kecskemét és Nagykőrös környékén, a domborzatilag magasabb területeken helyenként már kiapadtak a 30–50 méteres fúrt kutak. Kivétel is akad, néhol a felszínhez közel is bő a vízhozam.  

– Hetek óta két hektáron öntözöm a dinnyét. A kutam csak 13 méteres, de bőven van benne víz. Csodálkozom, mert hallottam, hogy a környéken némelyik mélyebb kút már kiapadt – hallottuk Fábián Ferenctől Szentkirályon.

Az utóbbi tapasztalat elgondolkodtató lehet a szakemberek számára. 

A homokhátsági kutak jelentős részét a két nagy folyó táplálja. A kevés vízhozammal azonban már csak az alacsonyabban fekvő területeket képesek ellátni. 

De immár a Kecskemét és Nagykőrös határán húzódó Kövér-völgyben sem jelenik meg a Tisza régóta.  

Részben e jelenségekkel magyarázható az, hogy a folyók és a mezőgazdasági üzemek víznyerőinek kapcsolatáról újabban élénkebb a diskurzus a vízügyi szakemberek és a gazdálkodók körében.

– A mezőgazdaságban, a vízgazdálkodásban a mögöttünk maradt évtizedek során a víztől való megszabadulás volt a cél. E tekintetben rendkívül súlyos károkat okozott az egykori termelőszövetkezetekben a melioráció. A táblásítás érdekében gyakorlatilag lecsapolták a termőföldeket övező kisebb-nagyobb tavakat, kiszárították a tájat. Nagykőrös, Kocsér térségében például eltűnt a mikroökológiai szempontból fontos Árbózi- és a Rákóczi-tó. Csapás érte a szántók vízháztartását az árterek termesztésbe vonásával is – összegezte véleményét Pesti Gábor, a nagykőrösi gazdakör elnöke.

A Homokhátság kiszáradásának eme két magyarázatát illetően nemigen kerekedik vita a vízügyi szakmában. A vízpótlás érdekében szóba hozható emberi beavatkozásokról azonban eltérnek a vélemények. 

Ki-ki a csatornázást vagy a tájban elszórtan, vízzel feltöltendő laposokban látja a megoldást. Mindegyik roppant költséges beavatkozás.

A természetet kell segítségül hívni – mondja a gazdakör elnöke. Szerinte mezőgazdasági szempontból az árterek árterekként való használata sokat javíthatna a vízháztartáson.

– Vissza kell térni a régi gyakorlatokhoz, amennyiben azok kínálnak eredményt. Érdemes lenne megvizsgálni a folyók mentén az egykori foki gazdálkodás korszerű módjait. Azzal kihasználhatnánk a folyók áradását, telítődne vízzel a táj. Az árterekből a vékony ereken, mint hajdanán, messze eljutna a víz, s kevésbé tarthatnánk a kutak kiapadásától. Nemzetgazdasági feladatról lévén szó, a megvalósításnak nem lehet akadálya az, hogy az ártereken művelésbe vont magán földtulajdonok fekszenek. Ahogy az autópályák előtt kisajátítják az ingatlanokat, lehetne épp úgy állami beavatkozással visszaadni a folyóknak az öntésterületeket – mondja.

Talajvizek mozgása Bács-Kiskun megye alatt

A termőföldek gazdasági felhasználhatóságát jelentősen befolyásolja a talajvízjárás ingadozása. Bács-Kiskun megye tájain a talajvizek mozgásáról Moholi Károly szegedi földrajztudós készítette az egyik legrészletesebb tanulmányt. E szerint Izsák környékén évente jelentős a vízszint ingadozása. Bócsa, Petőfiszállás, Pálmonostora, Kecskemét közvetlen környékén az évszakos ingadozás csekély. Az utóbbi tájakon kevésbé okoz gondot a másfél évtizedes szinthullámzás. Ellenben Kiskunhalason, Bácsalmáson, Hercegszántón rendszeresen bekövetkezik periódusos ingadozás, amit a gyümölcsültetvények is megsínylenek. Bugac környékén a talajvízszint több mint 35 méterre apadt a húsz év előtti 8 méterről.

A kárenyhítés keveset segít

A gazdaságokban járja most a szólás, miszerint akik nem tettek egy lóra, azoknak csurran némi jövedelem a szántóföldekről. Más szavakkal: az ősziek pótolják valamelyest a tavasziak elmaradt termését. A kárenyhítési rendszer is segít, ám idén a piaci felvásárlási árakhoz képest jóval szerényebb mértékben. A kár ötven százalékát téríti a rendszer az elmúlt öt év hozamértékei szerint számolva. Ez azt jelenti, hogy a kár pénzbeli mérséklése messze elmarad a jelenlegi értékesítési áraktól.