GAZDASÁG

2020.10.14. 07:00

Edényben érlelik a bort a móricgáti családi szőlőbirtokon

Hazánkban egyedüliként Nagy Péter és családja kezdte el móricgáti szőlőbirtokán alkalmazni a grúzok több ezer éves hagyományát: az amfora alakú cserépedényekben, azaz kvevriben történő borkészítést. Az idei szüretnek már a vége felé járnak, és a kvevrik többségében forrásnak indult a must. A különleges borkészítési módszerről szívesen meséltek lapunknak, de gazdaságuk nyitott mindenki előtt.

Vajda Piroska

Nagy Simon és Nagy Péter a földbe ásott kvevrik között 

Fotó: Vajda Piroska

Nagy Péter és családja Móricgáton rakta le borgazdaságának alapjait, ahol egy 1870-ben épült tanyát mentettek meg az enyészettől. Egy évtizede ültették el az első szőlőtőkéket a móricgáti határban, ahol azóta kitartó munkájuknak köszönhetően újra élet költözött az egykori Baranyi-birtokra. Háromhektáros szőlőbirtokukon generosa, kékfrankos és olaszrizling szőlőfajtákat telepítettek – részletezte Péter, akivel a felújított tanya verandáján beszélgettünk.

Elmondta, bár itthon is készülnek a borkészítésre alkalmas cserépedények, de ragaszkodtak az eredeti grúz kvevrihez, melyek igen kalandos úton, egy amerikai hadi szállítmánnyal érkeztek a Fekete-­tengeren át a várnai kikötőbe, onnan pedig autóval szállították egészen Móricgátig. Jelenleg nyolc földbe ásott kvevriben érlelik a bort, de ezt szeretnék tovább bővíteni, azzal a céllal, hogy különböző borkülönlegességeket is készíthessenek.

Nagy Péter arról is beszélt, hogy számára a borászat egy életforma. Fontosnak tartja, hogy a természettel összhangban alkossanak értéket. Mint mondta, arra törekszenek, hogy a táj adottságaiból hozzák ki a legjobbat és minél szélesebb körben népszerűsítsék a hagyományos magyar alföldi borkészítés mellett a grúz módszerrel kvevriben érlelt bort. Hozzátette, ezt az életformát Simon fia is megkedvelte, aki hozzá hasonlóan az egyetemen kertészmérnök, majd szőlő- és borgazdasági szakmérnök végzettséget szerzett. Az elmúlt évek alatt komoly szakmai gyakorlatra is szert tett hazai, illetve grúz borgazdaságokban. Az így összegyűjtött tapasztalatait kamatoztatja most saját szőlőbirtokukon, ahol a munka a járványveszély idején sem állhat meg. Péterék mindent önerőből, gépesítés nélkül végeznek, és hamarosan átállnak a biogazdálkodásra – sorolta terveiket a házigazda.

Beszélgetésünkbe Simon is bekapcsolódott, aki, mint mondta, kezdetben nehezen fogadta el, hogy nem máról holnapra jönnek az eredmények és hogy nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy azt eltervezték. – Nagy ráfordítással nagyon kevés látható lépést teszünk előre, de mégis látok benne fantáziát. Bár sok-sok nehézséggel jár ez a munka, ugyanakkor nagyon jó érzés, amikor pozitívan mennek el tőlünk az emberek, amikor pozitívan jövünk haza egy vásárból, amikor jó borok születnek, amikor egészséges a szőlő. Ezek apróságok, aminek mindig lehet örülni, de fel kell ismerni ezeket – vélekedett a fiatal szakember.

Nagy Péter büszkén számolt be arról is, hogy a százötven éves móricgáti tanyát tájházzá alakították, teljesen önerőből állították vissza eredeti arculatát. Tervezik a tanyához tartozó melléképület rekonstrukcióját is eredeti, természetes alapanyagok felhasználásával. Ugyanakkor épülőben van a kvevirk számára egy zárt marani is (hasonló a pincéhez). Azt is megtudtuk, hogy Péterék birtoka nyitott az érdeklődők előtt, rendszeresen tartanak irodalmi és zenés esteket.

Nagy Simon és Nagy Péter a földbe ásott kvevrik között
Fotó: Vajda Piroska

Világörökség a nyolcezer éves módszer

Péter és Simon nagy lelkesedéssel meséltek az ősi, grúz módszerről. Elmondták, a kvevriben történő borkészítés a bortermelés legrégebben ismert módszere, amit az UNESCO a világörökség részé­vé nyilvánított. A kvevri olyan méhviasszal impregnált agyagedény, amelyet teljesen eltemetnek a földbe, hogy ott állandó, alacsony hőmérsékleten mehessen végbe az erjedés. A kvevri űrtartalma 2–3 literestől a több ezer literesig terjed. A borkészítés az ősi eljárás szerint úgy zajlik, hogy a kvevriket megtöltik musttal (és törköllyel), majd az edényt egy fafedővel lezárják. A 8–9 hónapon át tartó erjedés eredményeként a borok tanninokban, antioxidáns anyagokban és fenolokban gazdagodnak, ezek pedig pozitív élettani hatással bírnak. Az így előállított bor minőségét a maceráció (áztatás) hossza és a beavatkozások minimalizálása adja.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!