Fejlesztést kíván a hazai szilvaágazat

Hazánk éghajlata alapvetően kedvező a szilva termesztéséhez. Mutatja ezt a Duna–Tisza közén az idei bőséges termés is. Természeti adottságaihoz képest azonban elmarad az elvárható színvonaltól az ágazat. A hozamokat is lehetne tovább növelni, a gyümölcs minőségét tekintve pedig több európai ország halad előttünk a szilvatermesztésben. A hátránynak több oka van: növényi betegségek, a zömmel kézi betakarításra alakított és öreg ültetvények. Az ágazat eme problémáit vázolta fel dr. Gyuricza Csaba, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatója a szeptemberi Dél-Pest megyei szilva-fajtabemutatón.

Különösen a besztercei fajták termésének minőségét rontja nálunk a vírusfertőzöttség. A kórokozó ellen nemigen tudnak hatékonyan védekezni a termesztők. Ezért ahhoz, hogy zömmel egészséges szilvafákkal rendelkezzék az ágazat, vírusmentes állománnyal kell felcserélni a jelenlegit – hangzott el a szakértőktől.

A fórumnak helyet adó ceglédi gyümölcskutató állomás azon tudományos műhelyek egyike, amely komoly segítséget tud nyújtani a fajtacseréhez. Gyűjteményükben jelenleg jóformán a világ minden részéről származó, több mint háromszáz szilvafajta található. Köztük azok is, amelyekkel a német termesztők a világ élvonalába jutottak. A nagy teljesítményű külföldi nemesítések nálunk is egyre inkább bevonulnak a köztermesztésbe, ám a csemeteimport mellett továbbra is óriási szükség van az itthoni nemesítők munkájára: a klímaváltozás miatt a szárazságot jobban tűrő, a gépi betakarításhoz leginkább kialakítható fajtákat kérik tőlük. A betakarításhoz a szilváskertekben is hiányzik az emberi munkaerő. Emiatt Dél-Pest megyében több gazdaságban is a fákon maradt idén a korai szilva, igaz, a nyomott felvásárlási árakkal is magyarázható, amiért a termesztők helyenként elnagyolták a szilva­szüretet.

Az említett körülmények miatt a piaci kapcsolatok sem kielégítőek. A Nemzeti Agrárkamara szakembereinek információi szerint a jelenleginél lényegesen több minőségi szilvát lehetne külföldön eladni. Az ültetvények nagyobb része azonban öreg, összességében kis területen öntözik, vagyis kevés az intenzív művelésű, korszerű szilvakertészet, ahonnan friss, fogyasztásra kiváló minőségű árut várhatunk. Emiatt a termés nagy része ipari feldolgozásra megy.

A hátráltató körülmények felszámolását szorgalmazzák a szakemberek a Homokhátságon is. Az utóbbi évek 12–14 ezer tonna termésével Bács-Kiskun megye a szilva legjelentősebb termesztési körzete. De a megyében is hátrány a fajtaszűkösség. Főleg a cacanska lepotica és a stanley jellemző, ám a szinte egyszerre érő fajták hirtelen nagy tömegben öntik el a piacokat. A fő kérdés persze itt is az, hogy üzemgazdaságilag mekkora lesz majd az esetleges korszerűsítések hozadéka. A mai állapotban nem kedvezőek a kilátások.

– Ennek a kultúrának a növényvédelmi technológiája meglehetősen drága és komoly szakértelem kell hozzá. Például a növényvédő szerekhez külön engedély kell ahhoz, hogy szilvához felhasználjuk. Akik pedig agrár-környezetgazdálkodási támogatással fenntartott gyümölcsöst gondoznak, további korlátozásokat kell betartaniuk a vegyszerek használatában. Az emberi egészséget védő technológiával, a nyomott árak mellett nagy a termesztés kockázata, ezért jelenleg inkább más gyümölcskultúrákkal járnak jobban a termesztők – mondta el tapasztalatait Pásztor Antal gyümölcskertész Kecskeméten.