Bőven terem a szilva, de alig akad, aki leszüreteli

A szilvafák bő fél hónappal hamarabb kínálták érett termésüket. A kertészek nem is bánták nagyon ezt a sietséget, hiszen minél hamarabb ládákba jutnak a szemek, annál kevesebbet kell költeniük a növényvédelemre. Márpedig ahogy Karádi Tamástól, a Kecskemét-Borbási Hírős Faiskola Kft. ügyvezetőjétől hallottuk, ez idő tájt is résen kell lenni a termesztőknek, mert növényi kártevők serege leselkedik a még ágakon lógó gyümölcsre. Különösen ott, ahol például a júliusi zivatarok idején gyakrabban felborult az égiek vizes dézsája. Ilyen vidék Borbás is, ellentétben a közeli Nagykőrössel, ahol meg a homokon egyenest a kiszáradás fenyegeti a gyümölcsfákat, csőkutakból itatják őket.

Homokhátságon ez idő tájt többnyire a középérésű szilvafajták, szüretének befejezése felé tartanak. A borbási gazdaságban úgy számolják, augusztus közepén hozzáláthatnak a kései német fajták szedéséhez is. A termés mennyiségével elégedettek, a felvásárlási árakat azonban keveslik.

– Nálunk egyetlen szem szilvaszem sem került a cefrés hordóba, mind el tudjuk adni. Igaz, nagyon kevésért. Például a korai Cacanska lepoticát kilónként 60–70 forintért tudtuk értékesíteni. A középérésűek, mint a Stanley 100 forintért megy kilónként. Akik szilvával foglalkoznak, tudják, hogy ilyen áron nem lehet jól kijönni a termesztéssel. Legalább 120–150 forintos ár elvárható, azon lenne valamennyi nyereségünk is – summázta a piaci tapasztalatokat Karádi Tamás.

Az alacsony értékesítési ár mellett tovább rontja a gyümölcstermesztés jövedelmezőségét az idénymunkások órabérének növekedése. Annál is inkább visszaveti a gazdaságot az, ha nem találnak munkaerőt, és a fákon rothad el a gyümölcs.

Ledó Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke szerint az utóbbi három évben vált súlyossá a kertészetekben a munkaerőhiány. A korábban nagy számban ide érkező erdélyi és kárpátaljai munkások többsége már tőlünk is nyugatabbra vállal munkát. A legnagyobb gondban azok a kertészetek vannak, ahol a szezonban csak néhány napra, pár hétre kell a segítség, ilyen rövid időre azonban alkalmas embereket szinte képtelenek találni. A közmunkások átirányításától nem várnak eredményt a gazdák. Azok a közmunkások ugyanis, akik vállalják a rendszeres munkát, többségük már nem is közmunkás, mert elhelyezkedett valahol.

Kiskunságban a kajsziból olyan kevés termett, hogy miatta idén nem kényszerültek a gazdák munkaerőt bevonni. Ellenben a szilvaszedésre ez idő tájt nagyon elkellenének a dolgos kezek.

– Jóval szüret előtt szervezzük mindig a foglalkoztatást, de ez bizonytalan eredménnyel jár, sosem tudjuk előre, hogy sikerül-e kellő számú embert találnunk. Jelenleg Nagykőrösről, Katonatelepről érkeznek hozzánk a munkavállalók. Nyolc óra munkáért 8 ezer forintot kapnak, erre jön még a gazdaság terhére napi 500 forint közteher. Ennél magasabb munkaköltséget nemigen tudunk kigazdálkodni – mondta Karádi Tamás.

A gyümölcsfajok cseréjével sem lehetséges biztonságosabbá tenni a betakarítást, hiszen mindenféle gyümölcsért valakiknek le kell hajolniuk, vagy a létrán kell mászniuk érte. Az ültetvényekben azonban nem túl nagy intenzitással, megy a váltás. Példa rá a bodza felfutása. A Hírös Faiskola Kft. 2,5 hektáron a birset is beillesztette a gazdaságba. Tervezik, a termés kilóját 150–160 forintért adják el pálinkának.

Egyszerre érnek a megyei fajták

A szilva legjelentősebb hazai termesztőkörzete Bács-Kiskun megye. Több mint 1500 hektár az ültetvények együttes mérete. Idén 12–13 ezer tonna termést becsülnek. A megyében azonban jellemző a fajtaszűkösség. Főleg a Cacanska lepotica és a Stanley terem, ám az a gond, hogy a szinte egyszerre érő fajták hirtelen nagy tömegben öntik el a piacokat. Ezért az ültetvényszerkezet átalakítását, továbbá az öntözési rendszerek bővítését sürgetik az ágazat szakemberei.

Éves szilvatermés Bács-Kiskun megyében (ezer tonna)

év

mennyiség

2013

9,1

2014

8,9

2015

7,5

2016

13,4

2017

12

Forrás: KSH