Bánföldi Ferenc

2021.11.27. 15:25

Szakmája határait feszegeti a kécskei fazekasmester

Bánföldi Ferenc fazekasmester volt a vendége a minap a szalkszentmártoni mesterségek napjának. A foglalkozás résztvevői a tisza­kécskei kézműves iránymutatása mellett el­készíthették első agyag­edényeiket.

Gulyás Sándor

Bánföldi Ferenc felesége hatására kezdett korongozni. Az első odacsapott agyag elég volt neki ahhoz, hogy beleszeressen a fazekasságba és tovább fejlessze tudását.

– A szakmát autodidakta módon, könyvek, fotók segítségével tanultam ki. Gyorsan megtapasztaltam, hogy a fogások elsajátításához nagyon sok gyakorlásra van szükség, mivel ha nem illő módon bánunk az agyaggal, az megbosszulja magát, ha viszont alázattal fordulunk hozzá, megjutalmaz. Minden darab elkészítése kihívást jelentett és jelent ma is számomra – fogalmazott Bánföldi Ferenc.

A kezdetekben a tiszakécskei kézműves jellegzetes formájú, gyönyörűen kidolgozott, vásárhelyi zöld mázas áttört edényeket kezdett másolni.

Később már a saját ízlése szerint formálta a tányérokat, köcsögöket, bögréket, kancsókat.

Az első ilyen edénye egy áttört varrókosárka volt, fülekkel, a tetején egy fedővel.

– Újabb kihívásokat kerestem, főzőedények, nagyobb vázák kerültek ki a kezem alól. Egy ideig dolgoztam a kecskeméti Szegedi Zsolt keramikus művésszel, akitől nagyon sokat tanultam. Elsajátítottam többek között a sorozatgyártást, az épületkerámiát, préselést, a gipszelést és a különböző égetési módokat. Mondhatni, kicsit kinyílt a fazekas szakma előttem. A fazekasság mellett cserépkály­hákat kezdtem készíteni. A tervezéstől az elemek legyártásáig, az építésig mindent magam végeztem – mesélte Bánföldi Ferenc.

A munka mellett a fazekasmester tovább képezte magát, tanítói képesítést szerzett, 17 éve a kecskeméti Kandó Kálmán Technikum oktatója és a tanműhely műszaki vezetője. Belépett a Duna–Tisza Közi Népművészeti Egyesületbe, majd megkapta a népi iparművész címet, amire nagyon büszke.

– Rendszeresen részt veszek pályázatokon, fazekas­találkozókon, kiállításokon. Évről évre visszajárok a keceli virágfesztiválra és fazekas­találkozóra, ahol egy alkalommal elnyertem a fődíjat, illetve egyszer a szakmai díjat is. Ezek a visszajelzések rendkívül fontosak, hiszen a szakmai elismerés megerősíti az embert abban, hogy jó úton jár. Fontosnak tartom, hogy átadjam a tudásom. Leginkább gyermekekkel foglalkozom, nagyon nyitottak mindenre, szeretem őket tanítani. A legkiemelkedőbb tanítványom a lakiteleki Sánta Marci, aki most az egyetemi tanulmányait végzi, így a fazekasság kicsit háttérbe szorult nála – emelte ki a tiszakécskei fazekas.

A legutóbbi legnagyobb kihívás egy ötven centiméteres átmérőjű napórás földgömb elkészítése volt
Fotó: Gulyás Sándor

Bánföldi Ferenc lételeme a kísérletezés, szeret kitekintgetni, feszegetni a szakma határait. A közelmúltban Magyarszombatfán, majd a felvidéki Alsóbodokon mutatta be tudását.

– A felvidéki Alsóbodokon a Nemzeti Színház egy misztériumjátékot adott elő szep­temberben Esterházy János életéről. Az előadás keretében egy Krisztus-fejet égettünk ki Czibor Imre alsópáhoki, Káldi Károly rábapatonai, Mácsai László dörri, Kovács József budapesti és Albert Attila magyarszombatfai fazekasmesterekkel közösen. A legutóbbi legnagyobb kihívás egy ötven centiméteres átmérőjű földgömbnapóra elkészítése volt, amit a júniusi magyarszombatfai nemzetközi fazekasfesztiválon mutattam be. A próbadarab nagyon jól sikerült, ám a helyszínen valami hibázott az alátámasztásban, így a kerámia talapzata az égetéskor megrepedt. Szerencsére csak a bemutató után hullott szét az alkotásom – tette hozzá mosolyogva Bánföldi Ferenc.

A tiszakécskei fazekast manapság leginkább a raku és a szódás égetés technikája foglalkoztatja.

– A rakukerámiák készítése mindig izgalmas és megjósolhatatlan.

Minden egyes darab egyedi és megismételhetetlen. Letisztultság és természetesség jellemzi őket.

A rakukerámiák mindig kézzel készülnek. Alapja a négy őselem. A kerámia földből és fém-oxidokból épül fel. Az agyagot és a mázakat tűz égeti ki a kemencében. A levegő változó oxigénszintje alakítja a felületek változatos mintáit. A folyamat vízbe merítéssel zárul. A szódamázas égetés a sómázas égetés alternatívája, előnye, hogy nem keletkeznek környezetre káros gázok égetéskor, a szóda gőz formájában csapódik le az edényeken 1200 Celsius-fok környékén, és különleges színeket, textúrákat hoz létre – ismertette a technikák lényegét Bánföldi Ferenc.

A koronavírus-járvány miatt elmaradt a tiszakécskei kézműves kecskeméti kiállítása. Amennyiben a járványhelyzet engedi, jövőre a Serfőző utcai Népi Iparművészeti Gyűjteményben csodálhatja meg Bánföldi Ferenc alkotásait a nagyközönség.

Bánföldi Ferencet leginkább a raku és a szódás égetés technikája foglalkoztatja
Fotó: Gulyás Sándor

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!