A pult mellől ült át a bakra Tövisháti Ferenc fogathajtó

– Mindig is tetszettek a jó kiállású lovak, ám sokáig meg sem fordult a fejemben, hogy saját paripát vásároljak magamnak – mondta hírportálunk érdeklődésére Tövisháti Ferenc, aki hozzátette: ennek ellenére, ha ideje engedte, gyakran ellátogatott a fogathajtó versenyekre.

– A változás nyolc évvel ezelőtt következett be, amikor a szabadszállási Rozsnyai Pál Fogathajtó Emlékversenyen egy ismerősöm rábeszélt, hogy üljek fel a bakra. A lóhajtásba mondhatni azonnal beleszerettem.

Néhány hónappal később már meg is voltak első paripáim, illetve egy úgynevezett jártató kocsit is sikerült vásárolnom, később pedig már Puskás-hintó került a lovak mögé. Jó ideig csak a magam kedvére kocsiztam be fogatommal a környéket, majd ismerőseim unszolására beneveztem életem első megmérettetésére. A próbatétel remekül sikerült, így ezt követően már nem volt megállás – idézte fel a kezdeteket Tövisháti Ferenc.

Az izsáki fogatható minden alkalmat megragadott, hogy a lovak közé csaphasson. Neve gyorsan ismertté vált a régióban, nem sokkal később kategóriájában már az ország több pontján is komoly ellenfélnek számított a versenytársak körében.

– A hajtáshoz szükséges szakmai ismeretek elsajátításában sokat köszönhetek a ballószögi Nyúl Zoltán kétszeres fogathajtó világbajnoknak, valamint Sallai Zoltánnak. A lovakkal való helyes bánásmódra magamtól jöttem rá.

Kiemelten fontos az ember és az állat közötti kölcsönös tiszteleten alapuló jó viszony kialakítása. A lovakat nem szabad ostorral kényszeríteni, hanem meg kell azokat szelídíteni. El kell érni, hogy önszántukból versenyezzenek, ne pedig az ostortól való félelem vezérelje őket.

Jó példa erre, mikor egyik alkalommal elszakadt a húzó lovam istrángja. Ennek ellenére hibátlanul végigmentem a pályán, mi több, elhoztam az első helyezést – fogalmazott Tövisháti Ferenc.

A fogathajtó sokat vár az idei évtől, főleg, hogy júniusban, Orgoványon már a CAN-C kategóriában kívánja megmérettetni magát, az izsáki lovasegyesület színeiben.

– A pandémia miatti kényszerpihenő után alig várom már, hogy bizonyítsak. Az orgoványi versenyt követően Tihanyba, Szabadszállásra, Kunszentmiklósra megyek, majd ezt követően, ha munkám engedi, minden alkalmat kihasználok, hogy tovább gyarapítsam tapasztalatom és tudásom. Nagy örömömre szolgál, hogy az idén Kirát, kilencéves kislányomat is magammal vihetem, ő lesz a segédhajtóm. Elkeseredni akkor sem fogok, ha kevesebb trófeával térek haza, számomra ugyanis a részvétel a legfontosabb. Szeretek olyan közösségben lenni, ahol az azonos értékrend, a közös érdeklődési kör köti össze az embereket – tette hozzá Tövisháti Ferenc.

A lipicai mén a fogathajtó kedvence

– A lipicai mén igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű fajta. Kemény, ellenálló, nem nagy igényű, és jó kiállású ló. Mozgása egyedülálló, ami ruganyosságában, akciósságban jut kifejezésre. Elsősorban fogatló, kiváló hintós és kocsiló. Istállómban jelenleg öt található belőle, versenyezni a legjobban összeszokott párossal szoktam – mondta Tövisháti Ferenc.