kecskemét / VIDEÓVAL

2021.01.18. 17:30

Kettesben a világ végén

A kecskeméti Uhl Veronika és párja Adányi Mihály (Michel) tavaly július 10-én lakóautóval vágtak neki egyéves európai körútjuknak. Veronika szerint a lakóautózás egy olyan kaland, amikor az ember saját magára, a vágyaira és az erősségeire koncentrál. Noha részletes útitervük nincs, azért mégsem felelőtlen sodródásról van szó, csak „szeretnének minél kevesebbet beleszólni a szabad áramlásba”. A pár jelenleg a portugáliai Cabo da Roca-nál (Szikla-fok) jár, ami az európai szárazföld legnyugatibb pontja és régen úgy hitték, hogy ez a világ vége…

Bajáki Zsanett

Veronika és Michel tavaly július 10-én vágtak neki egy lakóautóval Európának

Forrás: I love Utazás

– Honnan jött az utazás ötlete?

Michel: – Az ötvenhez közeledve egyre gyakrabban fogalmazódott meg bennem, hogy utazni szeretnék. Huszonnyolc évig dolgoztam a médiában, de ma már egy online nyelvoktató vállalkozásom van, ami lehetővé teszi, hogy bárhonnan dolgozzak. Tudatosan akartam váltani, hogy a magam ura legyek és jusson idő az utazásra. Akkor még úgy gondoltam, hogy átlagosan 3-6 hónapos ciklusokat töltök majd a Föld különböző pontjain. Amikor megismerkedtünk Veronikával az első közös kapcsolódási pontjaink egyike ez a vágy volt.

– Miért lakókocsival vágtak neki Európának?

Michel: – Korábban egyikünk sem lakóautózott még. Az ötlet akkor fogant meg, amikor kiszámoltuk, hogy egyévnyi utazás személyautóval, szállásról-szállásra – még a legpuritánabb körülmények között is – 3,5 millió forintba kerülne fejenként. Ez ráadásul a hosteles, közösségi szállásos verzió. Ha már ketten szeretnénk maradni egy franciaágyas szobában, az akár 9 millió fölé is mehet. Egy új lakóautó maximum másfél millió forintot amortizálódik egy év alatt, úgyhogy ennél költségkímélőbb megoldást nem találtunk. Így ráadásul megvan a saját privát szféránk, annyi csomagot vihetünk magunkkal, amennyit csak akarunk, és így nem vagyunk kiszolgáltatva a szállásadóknak. Most is épp egy olyan tengerparti szakaszon álltunk meg, ahol reggelente lenyűgöző látvány fogad bennünket. Pont ez az, amire vágytunk.

Veronika és Michel tavaly július 10-én vágtak neki egy lakóautóval Európának
Fotó: I love Utazás

– Hogyan kell felkészülni egy ilyen útra?

Veronika: – Másfél év együttlét után kezdtük el tervezni az utat. A cél annyi volt, hogy egy év alatt megtegyünk egy nagy kört Európában a tengerek mentén, kihagyva Skandináviát. Egy ilyen úthoz olyan autót kellett választanunk, ami nem hagy ott műszaki hiba miatt bennünket sehol. Emellett fontos volt, hogy garázs legyen hozzá, hiszen Michel motort és kerékpárt is szeretett volna hozni.

A lakóautó megtalálása és a műszaki előkészületek jelentették a legnagyobb feladatot.

Az utazási célpontokat nem terveztük meg, a spontaneitás számunkra a lényeg.

Michel: – Mivel egyikünknek sem volt fogalma a lakóautózásról, elkezdtünk blogokat olvasni és videókat nézni a témában, hogy informálódjunk.

Veronika: – Sok dolgot meg kell tanulni, a víz tankolásától kezdve, a szennyvíz leeresztésén át, az áramellátást biztosításáig – rengeteg olyan tényező van, amibe az ember bele sem gondol. Ehhez képest maga az utazásunk már teljesen spontán zajlik. Ha szép helyet találunk, akkor akár napokig ott maradunk, ha megunjuk továbbmegyünk. A hangulatunk és az időjárás befolyásol bennünket leginkább.

Michel: – Illetve, jelen körülmények között a Covid-járvány is, hiszen ha nem a lakóautót választjuk, akkor el sem tudtunk volna indulni. Franciaországból szabályosan kimenekültünk, ugyanis már majdnem délen jártunk, Bordeaux környékén, amikor bejelentették a teljes lezárást. Mivel azonban nagyon rossz idő volt, nem szerettünk volna hetekig a kocsiban ücsörögni. Gyorsan átjöttünk Spanyolországba, ahol még hónapokig sütött a nap. Az indulás óta hét országon haladtunk keresztül és jelenleg Portugáliában vagyunk. Most megkerüljük az Ibériai-félszigetet, aztán ismét egy kis Spanyolország jön, majd a francia Côte d'Azur, Olaszország, és Szlovénián keresztül Magyarország.

Ilyen látványra ébrednek reggelente a lakóautóból
Fotó: I love Utazás

– Mennyire kerülnek kapcsolatba a helyiekkel?

Michel: – Nem zárkózunk el a lakosoktól. Bár volt egy-két hely, ahol távolságtartóbbak voltak, de túlnyomó többségében nagyon közvetlenek és segítőkészek az emberek. Nem sokkal az indulásunk után megismerkedtünk egy angol férfival, aki pakisztáni származású, de Kenyában született és Németországot követően most Angliában él. Húsz éve lakóautózik és nagyon jó barátok lettünk, napi szinten beszélünk.

Hollandián is keresztül vitt az útjuk

– Milyen kalandokban van részük?

Michel: – Egy sziklaszirt tetején beragadtunk az autóval a sárba és amíg próbáltuk magunkat kiásni, a kocsi csúszni kezdett a szakadék felé, de az is megesett, hogy túráztunk a sziklák alatt, miközben megjött a dagály. Már majdnem elindult értünk a mentőhajó, de végül a derékig érő tengervízben ki tudtunk menekülni. Franciaország legnyugatibb része a Pointe du Raz, egy világítótornyos sziklaszirtben végződik, viszont egy ponton túl csak saját felelősségre lehet továbbmenni. Tíz centi széles ösvény vezet a szirt szélén, majd óriási sziklákon kell keresztül mászni a csúcshoz. Ez már elég meredek helyzet volt, de mi szeretjük az ilyen kihívásokat. Legutóbb Portugáliában egy húsz méter magas sziklán álltam, amikor a szél úgy felcsapta a hullámokat, hogy tönkrement a kamerám. Most éppen Cabo da Roca-n vagyunk (Szikla-fok), ez az európai szárazföld legnyugatibb pontja. Régen azt hitték, hogy ez a világ vége.

– Kinek ajánlanák a lakóautózást?

Veronika: – Az biztos, hogy ilyen hosszú útra csak az induljon el, akiben nincsenek félelmek, vagy ha vannak, akkor társuljon hozzá egy belső erő is, ami biztosít arról, hogy bármit képesek vagyunk megoldani. Mi rögtön az elején eldöntöttük, hogy nem megyünk kempingbe, mert az úgy csak egy biztonsági játék. A lakóautó épp azért van, hogy kihasználjuk azt a szabadságot, amit ez az utazási forma adhat nekünk, így a lehető legszebb helyeken állhatunk meg. A lakóautózás egy igazi kaland, amikor teljesen saját magadra hagyatkozol, a vágyaidra, és ezzel egy időben az erősségeidre koncentrálsz. Nem kell sok agyalás, mert akkor mindig minden úgy lesz, ahogyan azt előre eltervezed, nem pedig úgy, ahogy az magától alakulna. Persze nem felelőtlen sodródásról van itt szó, de igyekszünk minél kevesebbet beleszólni a szabad áramlásba. Amikor utazunk, vagy megállunk, a megérzéseinkre hagyatkozunk és ez eddig még mindig nagyon bejött.

Az előttünk lévő körülbelül száz kilométeres körzet nevezetességeit, és látványosságait, különleges helyeit persze előre feltérképezzük,

de hogy pontosan miképp kerülünk időben és térben kapcsolatba ezekkel, azt rábízzuk a kisebb-nagyobb véletlenekre, vagy az aktuális hangulatunkra, néha az időjárás adta lehetőségekre.

Fotó: I love Utazás

Michel: – Most például egy kis kényszerpihenőt tartunk, ugyanis várunk kell, amíg Lisszabonban megjavítják a kameránkat, ráadásul a napokban egy hónapra a vírus miatt lezárták Portugáliát. Ez azonban szerencsére nem azt jelenti, hogy ki sem tehetjük a lábunkat az autóból, hiszen testmozgást bármennyit végezhetünk, lehet sétálni, futni az utcán, vagy a természetben, el lehet menni élelmiszert vásárolni, épp csak a múzeumok vannak zárva, ahol mi a lezárást megelőző napokban már jártunk. Ezt az időszakot az elmaradt videók megvágására és feltöltésére használjuk majd.

Veronika: – Az indulásunk óta egyre többen követnek bennünket a Facebookon és a Youtube-csatornánkon és nagyon örülök, hogy pozitívak a visszajelzések. Volt bennem egy kis félelem a reakciókat illetően, de az emberek látják, hogy eszünkben sincs kérkedő, vagy provokatív dolgokat feltenni az élményeinkről. Jól esik, ha valakit arra inspirálunk, hogy később ő is nekivágjon, de sok olyan követőnk is van, akik virtuálisan „utaznak” velünk. Nem is gondoltuk, hogy a nyilvánosságnak ilyen vetülete lehet.

Írt nekünk például egy doktornő, akinek a leterhelt covidos műszak után az jelenti a kikapcsolódást, ha megnézi a videóinkat.

Másoknak azért tetszik egy-egy rész, mert korábban már maguk is jártak arra és mi most szép emlékeket idézünk fel számukra. Olyan is akad, aki rajtunk keresztül ismerkedik egy-egy új úti céllal.

– Milyen hatások fogalmazódtak meg önökben az eddigi út során?

Michel: – Bennem eddig is volt egy belső érzet, ami azt súgta, hogy jó problémamegoldó képességgel rendelkezek. Számomra jó visszaigazolás ez az utazás. Megerősítette, hogy nem kell félni az ismeretlentől és ki kell lépni a komfortzónánkból. Szemtől szemben már egyetlen félelmünk sem tűnik olyan nagynak, mint gondolatban.

Fotó: I love Utazás

A párkapcsolatunknak is kimondottan jót tett a közös kaland. Ahogy telt az idő egyre jobban egymáshoz csiszolódtunk, megtanultuk tolerálni a másik zavaró dolgait, megérteni egy-egy tettének a motivációit, figyelmesebbek lettünk.

Veronika: – Egész életemben úgy csinálom a dolgaimat, hogy ne legyenek benne olyan megbánható tényezők, amiken már nem lehet változtatni. Szem előtt tartom, hogy az életünk kiszámíthatatlan, sosem lehet tudni, kinek mennyi ideje van. Azt szeretném, hogy ha visszanézek, akkor ne legyenek kimaradt dolgok. Világjárónak tartom magam, sok helyen megfordultam már, de egy ilyen hosszú, összefüggő utazás nagyon régóta a vágyaim között szerepelt.

Fontos szempont, hogy idős koromban ne kelljen azt mondanom, hogy ezt a vágyamat nem teljesítettem.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!