Óvodásoknak óriási kihívás beszélni az univerzumról

Már elsősként nagyon szeretett olvasni, mindenféle könyvet bújt. Aztán másodikban kezébe került Hédervári Péter Amiről a Föld mesél című könyve, és ez sok mindent eldöntött életében.

– Falun laktunk, kint az udvaron volt a budi. Egyszer bevonultam a könyvvel, egy ültő helyemben elolvastam a csillagászatról szóló első fejezetet, majd kijöttem, és közöltem szüleimmel, hogy csillagász leszek – meséli nevetve E. Kovács Zoltán. Annyira komoly volt az elhatározása, hogy még az általános iskolában járatni kezdte a Föld és Ég folyóiratot, majd részt vett a Csillagászat Baráti Köre találkozóin. A győri Révai Miklós Gimnázium fizika tagozatára jelentkezett, szakkört indított be, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanult tovább, mivel csak ezen az egyetemen volt önálló csillagász tanszék.

Önálló csillagász szak viszont itt sem indult, így vállalta mellé a matematika és fizika tanárszakot, a heti ötven órát és a szemeszterenkénti tizenöt vizsgát is, csak hogy közel maradjon a csillagászathoz. A Győr-Moson-Sopron megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) tagjaként már harmadikos gimnazistaként önállóan tarthatott előadásokat, és mivel az idősebb tagok nem vállalták a Győrön kívüli utazásokat, bejárta a megyebeli kisebb településeket, lakhelyén, Pannonhalmán csillagászati heteket szervezett.

Gyakori látogatója volt a győri vagongyár bemutató csillagvizsgálójának is. A TIT delegáltjaként rendszeresen részt vett tanfolyamokon, szakkörvezetői továbbképzéseken, ahol nemcsak szakmai ismereteket tanult a neves előadóktól, hanem azt is, hogyan lehet egyszerűen, érthetően magyarázni. Diplomázás után sokfelé dolgozott, például népművelőként Győrben, természettudományi szakelőadóként Szombathelyen, Vácon művelődési központban (melynek egy kis csillagvizsgálója is volt), tanárként Nagyecseden, Kaposváron pedig csillagvizsgáló-vezetőként. Végül 1986-ban került Kecskemétre és lett a Planetárium vezetője.

– Hogy mit tartok a legszebb eredményemnek ebből a harmincnégy évből? Nagyon örülök, hogy sikerült elérni, hogy a Planetárium megmaradjon, sőt apránként fejlődjön. Rengeteg csoport látogatott el hozzánk, évente körülbelül húszezren. A legbüszkébb talán az óvodás előadásaimra vagyok, hiszen az egyetemistáknak könnyű beszélni a relativitás-elméletről, a legkisebbeknél viszont csak olyan kifejezéseket lehet használni, amit meg is értenek, és lekötik őket a hallottak. Mindig igyekeztünk élményeket adni a csoportoknak, és ez sikerült is. Legalábbis sokszor hallottam ovisokat ujjongva felkiabálni a kupolateremben, hogy „ez a legszebb nap az életemben!” – mondta E. Kovács Zoltán.

Sok emlékezetes sztorit megosztott lapunkkal. Nevetve idézte fel például azt a szerencsétlen esetet, amikor harmadéves egyetemistaként a bajai obszervatóriumban volt nyári gyakorlaton, és egy megfigyelés alkalmával túl nagy lendülettel akarta kinyitni a kupolatetőt, a többmázsás lemez pedig nemes egyszerűséggel lerepült a magasból. Miután szakmai berkekben természetesen híre ment a malőrnek, észlelőcsillagász-karrierről ezután nem is álmodott, viszont annál nagyobb lelkesedéssel fordult a kozmológia iránt. Meghatározott például egy képletet, amelynek segítségével csupán az észlelt vöröseltolódás alapján bármely extragalaktikus objektum mostani tényleges távolságát meg lehet adni. Az utóbbi években pedig a naptevékenységeket tanulmányozta és SOHO-műhold felvételeinek segítségével 27 nap 1 óra 30 percben állapította meg a Nap belső részének a Földhöz képest való teljes körbefordulási idejét.

Az egyik kedvenc csillagképe a Cassiopeia, a görög mitológiabeli királynéról elnevezett alakzat egyik tagja, a γ (Gamma) Cassiopeiae volt ugyanis az első változócsillag, amelynek még fiatalkorában meghatározta a fényesség változásait. E. Kovács Zoltán azt is elmesélte, hogy még gimnazistaként csatlakozott a Magyar Meteor- és Tűzgömbészlelő Hálózathoz, és négy év alatt félezer hullócsillag adatait jegyezte föl. Elkötelezettségét jól jelzi, hogy egy ízben a fagyos szilvesztert is a csillagos égbolt alatt fekve töltötte, jól beöltözve. De vajon egy csillagász kíván-e valamit, mikor meteort lát?

– Nem vagyok babonás, és úgy gondolom, az embernek nem a csodát kell várnia, hanem meg kell dolgoznia azért, ha valamit el szeretne érni – jelentette ki a Planetárium lassan nyugdíjba vonuló vezetője, aki reméli, hogy utódja Szűcs László lesz, akinek gyakorlatilag az intézmény volt a második otthona, gyermekként is rengeteget járt oda, később előadásokat tartott, majd munkatárs lett. E. Kovács Zoltán megnövekvő szabadidejében pedig a tudománynak szenteli magát, de ha hívják, előadásokat is szívesen tart majd.