Szabóék három generáció óta készítik a pipákat Nagykőrösön

Isten hozott benneteket az ország egyetlen pipagyárában – üdvözöl bennünket Szabó Balázs, a nagykőrösi Szabó Pipagyár Kft. tulajdonosa, amikor megérkezünk a legnyugodtabb pöfékelők személyes használati tárgyait készítő gyárába. – Ez itt a szentély – mutat végig a gyárhoz tartozó üzleten, melyen keresztül a gyár is megközelíthető, persze csak a beavatottaknak vagy a kotnyeles újságíróknak, a vásárlók inkább csak a számos pipatípust és márkát árusító pipaboltig jutnak. A kínálat pazar, be kell vallani, hogy még a nem dohányos újságírót sem hagyja érintetlenül a sok gyönyörű, míves és klasszikus dohányzóeszköz és a különböző dohányfajták igéző aromája.

– A nagyapám, Szabó Balázs alapította a faesztergályos műhelyt és alapozta meg ezzel a pipagyártást – mutat a harmadik generációs pipagyáros Szabó Balázs az 1930-ban kiváltott eredeti iparengedélyre, ami az iroda falán hirdeti a betérőnek az idén 90 éves gyár patináját. A nagyapa honosította meg Nagykőrösön a fából készült pipák és a hozzá való kiegészítők gyártását, a Szatmári-féle, Pap-féle és Villám-­féle cégekkel együtt, melyek mindegyikét államosították. Az államosítással tovább folyt a pipagyártás az üzemben, először az alapító, majd fia vezetésével. Nehéz évtizedek voltak, a saját alapítású gyárba csak dolgozóként léphetett be a család két generációja. Hiába az államosítás, a pipagyártás tudománya és művészete családon belül maradt, három generáción keresztül öröklődött. Az alapító a 60-as évektől folyamatosan képezte a tanulókat pipakészítésre fiával együtt, ami biztosította a rendszerváltásig a gyár működését, illetve a kiképzett szakembereket. A gyárat a rendszerváltás után, a lehetőséget kihasználva, 1993 decemberében vásárolta vissza a jelenlegi tulajdonos, a sorban harmadik Szabó Balázs, azóta ismét saját tulajdonban gyártják a tradicionális minőséget képviselő Szabó-féle pipákat.

A tulajdonos nemcsak saját márkáját forgalmazza, hanem jó érzékkel már 1994 óta exklu­zív értékesítője a Vauen pipáknak, valamint 1995-ben alapította a Mostex Nagykőrös Kft.-t, amely egy nemzetközi pipakereskedő-hálózat hazai képviselője, majd 2002 óta az olasz BB termékeit is forgalmazzák. Szükség is van ezekre a lábakra, mert ugyan a pipázás egyre népszerűbb napjainkban, az iparon a 2008–2009-es gazdasági krízisnél pár évvel korábban, 2004-ben nagy válság söpört végig, amit csak néhány cég élt túl világszinten. Számos patinás, megingathatatlannak hitt nagy gyártó bedőlt akkor, mert rugalmatlanok voltak, nem válaszoltak az új idők kihívásaira, nem bővítették a kínálatukat.

Az üzletben körbejárva a különböző – hol érdekes, hol pedig gyönyörű – darabokat szemlézve avat be Szabó Balázs a pipázás könnyű kék füstből, különleges fákból és évszázados nemes hagyományból szőtt univerzumába. Hazánkban nagyjából egy időben két hatás révén terjedt el a pipázás: a 16. század végén, 17. század elején nyugati zsoldosok és a törökök hozták el a pipázás kultúráját.

A Szabó pipagyárban legtöbbet az úgynevezett bruyére típusból gyártanak, ez a legelterjedtebb és a legtartósabb pipaalapanyag. Ez a hangabokor, avagy az erica cserjeként is ismert növény gyökere, nemzetközi elnevezése a bruyére, melyet a néphagyományban rózsagyökérként emlegetnek. Csak mediterrán égövön, Szardíniában, Korzikán, Portugáliában, Szicíliában, Görögországban és néhány észak-afrikai országban terem. – Az erica gyökeréből készült pipa a legtartósabb, az alapanyag-szerkezete miatt. Ennek ugyanis össze-vissza elrendezésű erezete van, így a hő hatására táguló anyag mintegy önmagát fogja össze, így hosszú évekig lehet használni a megfelelő kezelés mellett, mivel a dohány a pipában 380 Celsius-fokon ég. Ezzel szemben a körte- és almafa pipa – ami szintén ismert – párhuzamos erezetű és a mindennapos hőtágulás miatt egy idő után szétreped. A bruyére-fa keménységének és magas metakovasav-tartalmának köszönhetően rendkívül hőálló, emellett könnyű, és a pipa is könnyen lélegzik. Egy hátránya van, hogy nem semleges az íze, vagyis pipázás közben a dohány íze hozzáadódik a pipához – mutatja be a legelterjedtebb pipatípust Szabó Balázs.

A nagykőrösi gyárban végzik a gyártás összes lépését. A nyers alapanyagból tömör kockákat vágnak ki, melyekből egy géppel a fejet, másik géppel a nyakat alakítják ki. Elkészítik a kazánteret, melybe a dohányt helyezik, illetve kialakítják a nyakban a füstjárat csatornáját. A pipa ebonit- (kaucsuk és kén) vagy akril- (műgyanta) szopókát kap, ez utóbbi modernebb, a nyál nem barnítja ki az akrilt. A pipák sima felületét ezután többszöri csiszolással alakítják ki, majd a felületüket kezelik és elnyerik végleges külalakjukat. Évente több tízezer pipát gyártanak a nagykőrösi gyárban, melyek egy részét itthon, az üzletben, webshopon keresztül és trafikokban értékesítik, másik részét exportra szánják. Nagy pipapiacnak számít Németország, Franciaország, Olaszország és Kanada.

A hétköznapokban ritkán látunk pipázó embert, így feltesszük a kérdést: mégis, mennyire népszerű szenvedélyről van szó?

– Nagyon népszerű a pipázás, bár nem annyira, mint a cigarettázás, mert azt az utcán is lehet csinálni, míg a pipázás a négy fal között zajlik legtöbbször. Aki pipázni kezd, egy hagyományba, egyszersmind a pipások összetartó közösségébe is beléphet. Úgy tapasztaljuk, hogy az emberek általában fiatalon, a korosztályra jellemző kíváncsiságtól hajtva próbálják ki a pipázást, de ekkor a legtöbben leteszik és általában a cigarettára váltanak, mert az egyszerűbb és főleg gyorsabb dohányzásélményt nyújt. Majd a 30-as, 40-es éveikben térnek vissza a dohányzás másfajta, teljesebb élményére vágyók a pipázáshoz, amikor már nem a nikotinszükséglet gyors biztosítása, hanem a szertartás, az íz és a minőségi dohányzással töltött idő számít. Akkor viszont életük végéig naponta hódolnak szenvedélyüknek – mondja Szabó Balázs. A pipázás szertartás, a pipások számára szent idő a füst eregetésének ideje. – A pipásoknak megvan otthon a meghitt sarkuk, ahol egy kényelmes fotelben ülve rágyújthatnak kedvenc pipájukra. Hogy mire gyújtanak rá, milyen dohányra és mely pipájukra, az hangulatfüggő. Mert egy pipásnak nem egy, hanem akár 10-12 pipája is van, amit a pipatóriumában tart – avat be a pipázás rejtelmeibe Szabó Balázs.

A pipázó minden dohánytípushoz külön pipát tart, melybe csak az adott dohányt tölti a pipa teljes élettartama során. A pipa színe is jelezheti, hogy milyen dohány kerül bele, például a vaníliás ízhez egy világosabb árnyalatú, míg a cherrys ízvilághoz vöröses árnyalat dukál, s a nehezebb kentucky vagy virginia dohányhoz mélyebb barna vagy fekete szín társul (ez persze nem szentírás), és gyakran kísérik valamilyen itallal a dohányízt. A pipának természetesen lelke van. Minden pipát először ki kell égetni, mely során a belsején vékony szénréteg alakul ki, ami abban segít, hogy ne forrósodjon át a pipa, emellett beszívja a keletkező nedvességet, így szárazabb és ízletesebb lesz a füst. A pipát mindennap takarítani kell, finoman, gyengéden ápolni a hozzá való eszközökkel pipázás után.

Szabó Balázs hangsúlyozza, hogy ha valaki vásárolni tér be hozzájuk, mindig segít kiválasztani a megfelelő pipát, főleg kezdő pipásoknak, akiket jó tanácsokkal is ellát, de távollétében kolléganői is megteszik ugyanezt. Pipát a személyiséghez választunk, ami hosszú évekre lesz társunk legkellemesebb pillanatainkban. – Nem mindegy, hogy milyen a pipás lelkialkata, de még a testfelépítése sem. Ha valaki komoly jellem, hozzá megjelenésében is tekintélyt parancsoló pipa illik, a vidámabb, esetleg bohém pipás bátran választhat merészebb vonalvezetésű darabot, az alacsonyabb pipásnak pedig nem előnyös hosszú szárú pipát vásárolnia, és ugyanez fordítva is igaz. Mint mindenhol, itt is fontosak az arányok – ismerteti a személyes tulajdonságok és a pipa közötti összefüggést a gyártulajdonos, aki a választás megkönnyítéséhez egy nagy tükröt is elhelyezett az üzlet falán.

A szár hosszúságának is jelentősége van. – A szár formája és hosszúsága befolyásolja a szájba érkező füst erejét és hőmérsékletét. Ma már a legtöbb pipában cserélhető szűrő van, ami kiszűri a nikotin nagy részét. Minél hosszabb a pipa szára, annál jobban lehűl a szájba érkező füst. A legkellemesebb a 60–70 Celsius-fokos füst, az már nem éget. Egyébként most a koronavírus-járvány idején kifejezetten jó megelőzés lehet a pipázás, mert az ilyen hőmérsékletű füst fertőtlenít és elpusztítja a nyálkahártyán lévő baktériumokat, vírusokat – mondja Szabó Balázs, aki elismeri, hogy nem a pipázás a legegészségesebb hobbi, de korántsem olyan káros, mint a cigarettázás, hiszen a füst nem megy le a tüdőbe, és a pipázásnál is, mint minden élve­zetnél, fontos a mérték­letesség.

Szó esett már a generációkon átívelő tudásátadásról, és ha már hagyományos szenvedélyről van szó, a családban is folytatódnak a hagyományok: Szabó Balázs lányának, Csillának adja át a tudását. A közgazdász végzettségű hölgy tevékenyen részt vesz ma már a cég irányításában, kezeli a webáruházi rendeléseket, de mivel a dinamikus és víziókkal teli édesapa ereje teljében van, a stafétát csak olyan lassan adja át, ahogyan a pipából száll fel a sűrű, kék és illatos füst.

A klubban mindenki egyenlő

Szabó Balázs a pipások társadalmáról, a pipaklubokról is beszélt. – A pipások számos társadalmi rétegből érkeznek, a legváltozatosabb személyes háttérből, származástól és iskolázottságtól függetlenül, és ne legyenek előítéleteink, hölgyek is ugyanúgy vannak köztünk, mint urak. Az országban működő számos pipaklubban mindenki egyenlő, mert mindenki pipás – mutatja be a pipások szinte utópista társadalmát a gyártulajdonos. A pipaklubok egyébként hazai és nemzetközi lassúsági pipaszívó versenyeken is indulnak, ahol az a feladat, hogy a három gramm dohányból gyújtott parazsat minél hosszabb ideig életben kell tartani. Hazai női és férfi világbajnokunk is van.