Elhunyt Törőcsik Mari

A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban érte a halál. A Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.

Törőcsik Mari személyében a magyar színházművészet pótolhatatlan egyéniségét gyászoljuk – hangsúlyozza a Nemzeti Színház közleménye.

Pályafutása alatt számtalan emlékezetes filmes és színházi szerepet játszott, alakításait több tucat díjjal ismerték el világszerte, a cannes-i és a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon is elnyerte a legjobb színésznőnek járó elismerést.

Törőcsik Mari 1935-ben született a Heves megyei Pélyen.

Édesanyja tanító volt, édesapja iskolaigazgató. Nagyapjának állítólag volt egy kis mozija, így már kisgyerek korában megszerette a filmeket.

Tizenkilenc évesen felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, még el sem végezte, amikor első nagy sikerét aratta. Ez volt az 1956-os Körhinta, Fábri Zoltán filmje.

Fábrinak nemcsak a filmes áttörést, hanem a nevét is köszönhette, ő javasolta, hogy Mariann helyett Mari néven szerepeljen. A Körhintában Pataki Marit játszotta, akit szülei a szomszédos gazdához akarnak férjhez adni, hogy egyesíthessék a földjeiket. A lány persze nem őt, hanem Bíró Mátét (Soós Imre) szereti, akinek nincs semmije. A film rendezőjét Cannes-ban Arany Pálma díjra jelölték, Jean Cocteau kezet csókolt a színésznőnek a premieren, Francois Truffaut pedig egész oldalas dicshimnuszt írt róla, el is hozta a legjobb női alakításért járó díjat.

1958 és 1979 között a Nemzeti Színház színésze, az 1979/80-as évadban a győri Kisfaludy Színházban (ma Győri Nemzeti Színház) játszott, és volt művészeti vezető. 1980-tól egy évtizeden át a Mafilm társulatának tagja. 1990-től a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1993 és 1996 között a budapesti Művész Színházat igazgatta. Docensként tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 2002 óta ismét a Nemzeti Színház tagja lett.

2008-ban egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, a szíve megállt, kómába esett, de napok után, csodával határos módon tudata, emlékező- és mozgásképessége visszatért. A 2009-es Magyar Filmszemle megnyitóján elmondta: „Nagyon messziről jövök. De visszajöttem!”

– emlékezik a színésznőre a Nemzeti Színház.

Törőcsik Mari másfél hónapja került kórházba. A színésznőt hőemelkedéssel szállították a szombathelyi Markusovszky Kórházba, azóta ott ápolták.

A háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő állapotáról két hétig nem tudtunk semmit, majd többen megerősítették, hogy tüdőgyulladást kapott a legenda, hozzátéve, hogy nem a koronavírus támadta meg a szervezetét. Barátja, Jordán Tamás azt mondta miután meglátogatta, hogy már nincs komoly baja a színésznőnek, sőt három hete úgy gondolta, húsvétra már haza is mehet.

Az orvosai végül a járványra és az életkorára való tekintettel sokkal jobbnak látták, ha bent tartják. A hírek szerint ma hajnalban örökre elaludt, békésen távozott.

Törőcsik Marit a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti – írta honlapján a Nemzeti Színház.

Vidnyánszky Attila a színház nevében, megható sorokkal búcsúzik

„Törőcsik Mari számára a színház jelentette az életet. Amikor 2008-ban a klinikai halál állapotából visszatért, régi barátja, az orosz rendező, Anatolij Vasziljev »visszarendezte« az életbe Kaposváron A naphosszat a fákon című előadásban. Később is betegeskedett, sokszor gyenge volt, ám amikor a színpadra lépett, elképedve figyeltük azt az erőt, tartást, energiát, amit a szerepén keresztül mutatott. Igen, kivirult, eleven lett. Nyoma sem volt a gyengeségnek. Csodáltuk, irigyeltük: honnan van ebben a beteg és törékeny testben az az erő, amit a színpadra lépve mozgósít. Magányosan élt férje, Maár Gyula halála óta. Tudtuk, hogy a színház adott neki erőt az élethez. Az, hogy van dolga, feladata.

Hálásak vagyunk Törőcsik Marinak sok-sok alakításért, megannyi derűs pillanatért, a szeretetért, a példaadásért, amivel az alkotói munka, a színház iránti alázatra tanított. Köszönet azért, hogy láthattuk, hogy vele dolgozhattunk, hogy hűséges volt a Nemzeti Színházhoz.

A magyar színházművészet pótolhatatlan egyéniségét gyászoljuk” – írta a Nemzeti Színház társulata nevében. Vidnyánszky Attila megemlékezésének teljes szövegét itt tudja elolvasni.