Világhírű artisták egyéjszakás kalandjait mutatták be

A Fővárosi Nagycirkusz Lyrical Circus Late Night Show – Egyéjszakás kaland című késő esti showjának kerettörténete túlmutat önmagán – kezdi beszámolóját a Lokál.

A manézsban berendezett, jó hangulatú hostelbe érkeztek a fiatalok. Fáradtan, vagy jókedvűen, egyedül, vagy bandában. Miközben ismerkedtek, megnyíltak és megmutatták “rejtett” képességeiket. Egymás műsorszámát testközelből nézték végig, és adott valami szinte tapintható, megható pluszt az a bajtársiasság, figyelem és drukk, ahogy az éppen fellépőt támogatták – írják.

Az orosz Anton Lozovoi világító buzogányaival nyitotta meg a show-t, majd következett az ukrán Dmytro Bakhtin akrobatikus elemekkel tarkított zsonglőrszáma. Neki a nézőtéren pillanatok alatt hangos rajongó tábora alakult, remekül tudta magával vinni, spannolni a közönséget – idézi fel a Lokál.

A svájci-amerikai Nat and Jo kötélszáma aztán adott egy elgondolkodtató – képzavarral élve – lelki gyomrost valamennyiünknek. Nem lehet másképp megfogalmazni azt a finom érzékiséggel fűszerezett szimbiózist, amely a férfi-női kapcsolatok bonyolult folyamatáról szólt.

“Most éppen ki tartja meg a másikat? Irányíthat-e egy nő? Elkapja-e a férfi, ha elgyengül, mielőtt a semmibe zuhan?”

Fontos kérdések, a légtornászok eszközeivel boncolgatva – fogalmazott beszámoló írója.

Remek dramaturgiai érzékkel ezután egy szerelmes duett következett, a kanadai Duo Unity kerékszáma a szerelem romantikus hangulati elemeit idézte.

A könnyedséget és a bohém hangulatot a Kolumbiából érkezett José Valencia kopfstand zsonglőr száma vitte tovább, majd az indiai Mallakhamb India csoport öt akrobatája egy izgalmas mallakhamb rúdszámmal tett tanúbizonyságot a csapatszellem fontosságáról. Az egyik artista bekötött állal dolgozott:

az előző éjszakát a balesti sebészeten töltötte, mert próba közben rosszul esett, szétnyílt az álla és össze kellett varrni az ajkait.

Ennek ellenére a leglátványosabb elemet neki köszönhetjük.

A gyönyőrű, izraeli Alisa Shehte levegő karikaszámát lélegzetvisszafojtva figyelte mindenki. A dinamizmus, a szenvedély és az élet szeretete sugárzott mozdulataiból. Őt a szintén izraeli Sagi Bracha követte egy zsonglőr számmal, majd az amerikai Mandi Orozco futópadon bemutatott produkcióval mesélt arról, hogy mennyi mindenhez tudunk alkalmazkodni a rohanó hétköznapokban.

Az est egyetlen magyar fellépője, Herczeg Richárd lengő kínai rúd produkciója a férfierőről szólt és arról, hogy néha saját magunkkal is meg kell küzdeni ahhoz, hogy megszülessen bennünk a rendíthetetlen nyugalom.

A show katartikus csúcspontja az amerikai Jen Bricker tissue száma volt.

Ő maga a nagybetűs CSODA, és nem azért, mert lábak nélkül született, hanem azért, mert ennek ellenére profi artistaművész lett – írja a Lokál.

Ő az élő példája annak, hogy a világon minden, de tényleg minden lehetséges.

Produkcióját a párja a porondon állva muzsikálta végig egy fúvós hangszeren, majd záróakkordként Jen fejjel lefelé kinyújtott erős karjait, és a levegőbe emelte a férfit.