2020.01.02. 13:50
Lajkó Félix: azt szívom magamba és azt adom vissza, ami itt van
A Vołosi nevű lengyel zenekarral készített, tavaly novemberben megjelent világsikerű albumáról beszélt Lajkó Félix hegedűművész egy lapinterjúban, aki szerint az igazán nagy dolog az, hogy az arab és afrikai muzsikák mellé egyáltalán európai zene is felkerülhetett a nagy nemzetközi toplistákra.
Veszprém, 2018. július 11. Lajkó Félix hegedûmûvész a lengyel Volosi zenekarral közös koncertjén a VeszprémFesten, a Hangvillában 2018. július 11-én. MTI Fotó: Mohai Balázs
Forrás: MTI
Fotó: Mohai Balázs
„Vonószenét, főleg közép-európait ezen a szinten, ebben a stílusban nem csinál senki más” – magyarázza a siker okait Lajkó Félix a Mandinernek adott újévi beszélgetésben. A zenész-zeneszerző ugyanakkor hangsúlyozza: szerinte „a hír inkább az, hogy európai zene egyáltalán felkerült bármely nemzetközi világzenei lista első tíz helyére”, mert „szinte csak arabok, afrikaiak vannak az élmezőnyben”.
Az új lemez kapcsán az európaiságról is vall. Neki ez azt jelenti, „hogy azt szívom magamba, azt adom vissza, ami itt van”. Hangsúlyozza, lengyel zenésztársaival „fontos közös felület” a közép-európaiság.
https://www.youtube.com/watch?time_continue=345&v=75I73G_cjM4&feature=emb_logo
Arra az újságírói felvetésre, hogy a kritika a világ jelenlegi legjobb vonószenei produkciójának nevezte a lemezt, Lajkó Félix megjegyzi: „Érdekes lenne benevezni klasszikus mezőnybe. Vajon megállná-e a helyét?” Majd kifejti, hogy a kérdés költői, mivel a klasszikus zenét játszó vonóstársadalom – meglátása szerint – sokkal konzervatívabb, mint például az autentikus népzenei közeg, és ezért nem fogadnák el. „Pedig amit a Vołosival játszunk, kortárs zene” – mondja, hozzátéve: „Aminek akár árnyalatnyi népzenei íze is van, már nem fér bele a komolyzenei kánonba. Egyedül Bartók.”
A lemezen hallható muzsikának sajátos hangzást adó negyedhangokról Lajkó Félix így fogalmaz: „Ilyenekkel is dolgoztunk, és ez nem volt előre megbeszélve. Néha mondjuk magasabban fogunk hangokat, mint ahogyan megszokott. A fülre megy ki a játék, de nem lenne hatásfoka, ha ebben a játékban nem lenne benne a szív. Számomra enélkül nincs értelme a zenélésnek. Feljebb húzom, ha feszültséget érzek, lejjebb fogom, ha alacsonyabbra szeretném engedni az érzelmi telítettséget. Ennyi az egész. Már kamaszkoromban eldöntöttem, hogy az a zene, amit játszom, valamilyen módon gyógyító, segítő erővel is kell rendelkezzen. Mindig magamon próbálom ki, és van, hogy fáj is.”
Borítókép: Lajkó Félix hegedűművész a lengyel Vołosi zenekarral közös koncertjén a VeszprémFesten, a Hangvillában 2018. július 11-én
