kolozsvár

2019.05.09. 17:45

Új részletek derültek ki a Bánffy-palotáról

Az épület a 18. század végén a 19. század elején a kincses város legfontosabb társadalmi helyszíne volt.

Először tették közzé a kolozsvári Bánffy-palota 19. század eleji berendezésének korabeli leltárát és az épület 1886-ban elkészített alaprajzait abban az átfogó monográfiában, amelyet Bordás Beáta muzeológus, művészettörténész írt az „erdélyi napkirály” egykori rezidenciájáról. A palota főtéri homlokzatának tatarozása egyébként az augusztusi Kolozsvári Magyar Napokra befejeződhet. A 9. Ünnepi Könyvhét egyik első eseményén mutatták be a másfél év kutatását összegző A kolozsvári Bánffy-palota. Múlt és jelen. című kötetet az épületben ma működő Művészeti Múzeum Tonitza-termében – írja a Maszol.

Azt hittem, hogy már mindenki mindent tud a Bánffy-palotáról, de felfigyeltem rá, hogy mindenki csak egy-egy aspektust emelt ki

– indokolta a szerző a monográfia létrejöttét. A Polis Kiadó gondozásában megjelent kötet amellett, hogy az eddigi szakirodalmat összegzi, új levéltári kutatások eredményét, a fennmaradt képanyagot, sőt a Bánffy családban őrzött 19. századi alaprajzokat is közzéteszi, amelyekről többek között az is kiderült, hogy a főtér felőli emeleten berendezett reprezentatív terek között billiárdszoba is volt.

A Bánffy-palota a 18. század végén a 19. század elején Kolozsvár legfontosabb társadalmi helyszíne volt,

emelte ki a kötetet bemutató Kovács Zsolt művészettörténész. A palota 1774 és 1786 között épült Bánffy György megrendelésére, Johann Eberhard Blaumann tervei alapján. A gróf 1790-ben költözött be a palotába feleségével, az osztrák Palm Jozefával és haláláig, 1822-ig itt lakott.

A házaspár nagy hatással volt Kolozsvárra, amely ekkor vált az erdélyi kormányzóság székhelyévé: példájukat követve más főurak is igyekeztek a városban építkezni, a palota szobrászati díszítésén dolgozó Anton Schuchbauer olyan jelentős megrendeléseket kapott, mint a Szent Mihály templom oltárszobrai vagy a Mária-oszlop, de Bánffyék nem hanyagolták el a kulturális élet támogatását sem, amihez bizonyára érzékük is volt, Palm Jozefát például

maga Mozart tanította.

Az „erdélyi kis napkirály”, ahogy Jósika Miklós nevezte Bánffy Györgyöt, gubernátorként Erdély leggazdagabb főura volt. Háztartásáról tanúskodik a kötetben teljes egészében közzétett, 1822-es leltár, amely nem csak a történészeknek, hanem a régi, ízes magyar nyelv iránt érdeklődőknek is kincsesbánya, annál is inkább, hogy ebből az időszakból nem maradt fenn hasonló. A lista alapján Bordás Beáta szerint egy bútortörténész deríthetne ki pontosabb részleteket.

„Ezek nagyon értékes és díszes bútorok voltak, és nagyjából el lehet képzelni, hogy egy szoba mennyire zsúfoltan volt berendezve.” A család életviteléről még többet árulhat el az az 1810-es évekből származó költséglista, amelyről szintén részletesen olvashatunk a kötetben. Kiderül belőle, hogy a grófi család, a tisztek és a konyhai személyzet külön-külön étkezett, de az is, hogy a szolgálók milyen ruhát viseltek.

Bánffy György 1822-ben bekövetkező halála után a palota veszített a fényéből, bár a Kolozsvárra érkező császári vendégeket később is itt fogják elszállásolni. Az örökösök csak úgy tudták fenntartani, hogy a tartalmát elárverezték – fennmaradt egy feljegyzés a több napon át tartó árverésről – a termek egy részét pedig kiadták.

A régi berendezésből csak néhány festményt tudtak azonosítani a Művészeti Múzeum gyűjteményében, de elképzelhető, hogy ezek másolatok, hiszen Bonchidára, Válaszútra is készültek változatok ugyanabból a képből. Megmaradtak viszont a díszteremben a korabeli, számtalanszor átfestett ablakkeretek.

Különösen értékes a kutatóknak Maetz Frigyes most először közölt négy, 1886-os felmérési rajza, ezek szintenként mutatják be a palota 19. századi állapotát.

A Bánffy-palotát az 1850-es évekig használta a család grófi ága, majd a bárói ág birtokolta.

Különféle hivatalok, például rendőrség is működött benne. Nagyobb átalakítás a huszadik század elején következett, amikor Bánffy Albert a palota második udvarára – ahol addig istállóépület állt – bérházat építetett. Felesége, Sarolta 1927-ben mozit létesített a palota első udvarán, amit az 1970-es évek elején bontottak le. A család az 1949-es államosításig lakott az épületben, ahová rövid átmeneti időszak után 1956-ban költözött be a Művészeti Múzeum.

A múzeumalapító Ditrói Ervin mellszobrát egyébként a Kolozsvári Magyar Napok alkalmából avatják fel a múzeumban, ígérte a könyvbemutatón az igazgató, Lucian Nastasă-Kovács. Az intézményvezető azt is elmondta, a palota kevéssé ismert hátsó homlokzatát is tervezik rendbetenni. Szemfüles városjárók itt lelhetik meg a kötet címoldalán látható, jobb napokra váró griffet, a Bánffy-család címerállatát.

Borítókép: balról jobbra: Bordás Beáta művészettörténész, a kötet szerzője, Kovács Zsolt művészettörténész és Lucian Nastasă-Kovács, a Művészeti Múzeum igazgatója / fotó: a Művészeti Múzeum Facebook-oldala / Maszol.ro

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!