Szendrey Júlia költőfeleségből a modern nő szimbóluma lett

Az Országos Széchényi Könyvtár Ezerszer Júlia, arcok és kérdőjelek című tárlata Júlia magánéletét és irodalmi munkásságát mutatja be, utóbbira helyezve a hangsúlyt – áll a szervezők közleményében.

Szendrey Júlia Petőfi feleségeként kapott lehetőséget arra, hogy bekapcsolódjon a pesti irodalmi és társadalmi életbe. A házaspár a nyilvánosság előtt élte életét, Júlia pedig osztozott férjével, Petőfi Sándorral a társadalmi szerepvállalásban.

A nemzeti könyvtár gazdag anyagára épülő kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéhez tartozó relikviákkal egészül ki.

A többszörös évfordulóhoz kapcsolódó tárlat pedig a Szendrey Júlia munkásságának bemutatásához felhasznált levelek, naplótöredékek, könyvkiadások, saját versek és Andersen-fordítások mellett korabeli hírlapok és mellékleteik segítségével ízelítőt nyújt a korszak viselet- és társadalomtörténetéből is, amihez a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Textiltervező Tanszékének hallgatói által készített öt installáció is hozzájárul.

Petőfi Sándor és Szendrey Júlia idillinek induló családi életét a szabadságharc dúlta fel, a pár 1849. július 20-án találkozott utoljára.

Júlia megpróbálta felkutatni férjét, viszont nem járt sikerrel,

ezért halottá nyilváníttatta, majd még a gyászév lejárta előtt hozzáment Horvát Árpád egyetemi tanárhoz. A házasságot a korabeli közvélemény mélységesen elítélte, részleges felmentést az biztosított neki, amikor a Három rózsabimbó című versének megjelentetésével visszatért az irodalmi életbe. Írásait, verseit folyóiratokban és divatos, kimondottan nők számára készített kiadványokban, például a Magyar Nők Évkönyvében publikálta.

Szendrey Júlia: Három rózsabimbó

(Részlet)

Három rózsabimbó az én boldogságom,

Három rózsabimbó életem, világom!

El van osztva köztük három felé lelkem,

És mégis mindegyik birja azt egészen.

Nem tudom kivülök terem-e több virág,

Mit látni öröm, illetni boldogság?

Szemem nem is keres, nem is látna meg mást:

Hisz bennök találtam feledést, kárpótlást!

Szivemből fakadtak, szivem a gyökerök:

Együtt hervadnék el, együtt halnék velők:

Hadd boruljak rájok, — merengjek el rajtok,

S eltelve örömmel, hadd beszéljek rólok:

Először is te rólad

Szerelmem virága,

Kihalt boldogságom

Egyetlen zöld ága.

Az eltépett multnak

Élő bizonysága,

A lehullott csillag

Fennmaradt sugára! —

Még csak alig feslik

A pirosló kehely,

És illatja már is

Törzsét árulja el;

Büszkén emeli föl

Magasra kis fejét,

Amidőn kiejti

Ragyogó, szép nevét.

A napnak sugári

Nem vakítják szemét,

Midőn a magasba

Küldi tekintetét.

Leroskadt, letiport

Lelkem ő rá hajlik,

Ha a vihar benne

Türhetlenül zajlik.

Ártatlan kebelén

Kipihenem magam . . .

Jer ide, jer ide,

Legnagyobbik fiam.

Herczeg Ferenc, 1909-ben úgy fogalmazott a Petőfi almanachban: „Ma már Júlia megkövetelheti azt, amit megkövetelhet minden ember, akinek életét tulajdonába vette a nyilvánosság, hogy az igazságot tudják róla. Az igazság pedig csak akkor igazság, ha teljes és csonkítatlan.”

A kiállítás célja egyrészt, hogy bemutassa: miként definiálták saját korában és később szépírók és irodalomtörténészek az írónőt, költőnőt, leányt, asszonyt és anyát; másfelől hogy új kérdéseket, megközelítéseket vessen fel.

A tárlatot 2018. november 20-án nyitják meg ünnepélyes rendezvény keretében az Országos Széchényi Könyvtár Nemzeti Ereklyeterében, melyen felszólal Boka László tudományos igazgató (Országos Széchényi Könyvtár), Szatmári Judit Anna gyűjteményvezető, Kiscelli Múzeum muzeológusa, illetve Gyimesi Emese irodalomtörténész.

A megnyitót követően tárlatvezetést tart a kiállítás két kurátora, Patonai Anikó Ágnes irodalomtörténész és Szűts-Novák Rita irodalomtörténész.

A kiállítás 2018. november 20-tól 2019. március 9-ig látogatható.

Borítókép: Barabás Miklós (1810-1898): Szendrey Júlia. Forrás: Wikimedia